Hurrá, nyaralunk!

Posted by

 

Bodansky György

Nyár van, forró nyár, és bár azt mondhatnánk, hogy itt az uborkaszezon!
De egyáltalán nincs, és épp emiatt annyi a rossz hír (Sőt, hol egy jó?
Tegye fel a kezét, aki hallott ilyesmit!), hogy legjobb lenne elutazni. Csak
innen el, csak innen el!
Utazni, akarom mondani: nyaralni. A kettő ugyanis korántsem ugyanaz.
Az utazás – világjárás, jövés-menés, túrázás, fürkészés, megismerés,
művelődés, barátkozás; míg a nyaralás – pihenés, lazulás, letelepedés,
heverészés és bámészkodás a plázson, evés-ivás, olvasgatás,
szunyókálás, egy bizonyos helyen tartózkodás.
Az első és talán máig leghíresebb utazó, bizonyos Odüsszeusz kalandjai
máig megmutatják, valójában mire is vállalkozik az, aki utazgatásra adja
a fejét (valamint a pénztárcáját). Kalandokra, izgalmakra,
kényelmetlenségekre, veszélyekkel való szembenézésre, és persze
rengeteg új tudás megszerzésére.
A későbbi – hozzánk képest: korábbi – évszázadokban igen kevesen
utaztak-utazhattak kedvtelésből. Akkor is leginkább csak a gazdag
arisztokraták, akik megengedhették maguknak ezt az igen költséges és
időigényes szórakozást. Ők azonban – ha már – meg is adták a módját.
Akár heteket, hónapokat is el-eltöltöttek utazásaik egy-egy állomásán,
kipróbálták, milyen ott a világ a mindennapokban. Színházba, operába
jártak, vendéglőket látogattak, ismeretségekre tettek szert, éltek, mint a
helyiek. Igen, a jó utazás legfontosabb feltételei az idő és a pénz. Hogy
ne kelljen folyton számolgatni – se az egyiket, se a másikat.
Az idő és a pénz, ami a mai tömegturizmusból szinte tökéletesen
hiányzik. Tipikus formája napjaink utazásának a hétvégi városlátogatás
fapados repülővel, vagy charterrel. Minimális élmény, maximális
környezetszennyezés. Legfőbb eredménye: elmondhatom, hogy én

személyesen jártam ott. Hiszen fényképek tömkelege is bizonyítja. Ott
állok (a Colosseum, a Niagara, az Eiffel torony, a budai vár előtt) – nem
tehetek másként. De hát mit lát az, aki egy délutánt tölt Velencében,
avagy két órát a Rijksmuseumban? Hiszen egyetlen képet igazán
megnézni is beletelhet egy órába. És annak legalább van valami
értelme.
Ha nem vagy kellően jómódú, minden utazás, de még egy átlagos
tengerparti nyaralás is, sok-sok kényelmetlenséget, és számtalan nehéz
pillanatot tartalmaz. A mai turisztikai ipar alapvonása ugyanis az ámítás.
Minden olyan lesz, mint az álom, mesés, csodás és pompás – a
katalógusban. A valóságban a négycsillagos szállodaszobád a
hajnalonta ürített kukákra néz, vagy pont alatta van az éjszakai bár
terasza, a negyven fokos afrikai hőségben pont most romlott el a
légkondi, de már javítják (nem), a képeken káprázatos sárga-kék
tengerpart valójában szemetes, a homok szürke, a kosztól habos és
kellemetlenül hullámos víz pedig tele van csípős medúzákkal. De ha már
ott vagy, ha már kifizetted, ha már elmesélted az összes kollégádnak,
milyen vonzó, egzotikus tengerpartra utazol a nyáron – mit van mit tenni,
igyekszel jól érezni magad, és legalább a rengeteg fotón jó képet vágni,
hogy legyen majd mire emlékezni.
A gyerekek boldogok, utazunk a tengerhez. Hurrá! Na, jó, persze, nyolc
órát összepréselve ülni az autóban, az már nem olyan nagy mulatság,
de hát valamit valamiért, már csak hat-nyolc óra, és mindjárt itt a
csodálatos mediterrán vidék. Pálmafák, pampafű, és végtelen víztükör…
Ja, bocsánat, az itt pont nincs, mert karnyújtásnyira szemben velünk
mindenféle szigetek húzódnak, de legalább a megnyugtató morajlás, a
kék ég, a káprázatos napsütés – ami elől jobb minél előbb a nem túl
olcsó napernyők alá húzódni – és akkor tessék, máris lehet rohanni be a
vízbe, amit minden gyerek imád. Csak hát ez tenger, hirtelen mélyül,
ráadásul még sós is. Az étterem megfizethetetlen, a fagylaltot már csak
összeszorított szájjal vesszük meg minden nap a gyerekeknek, de
mindez nem számít, a fő az, hogy itt vagyunk, és mi vagyunk az a
család, amelyik mindezt megengedheti magának.
Amúgy sokéves tapasztalatom, hogy hazafelé az Adriáról, megállva a
Balaton déli partján, a gyerekek olyan elmondhatatlan felszabadultsággal
rontanak be a sekély és jó meleg édesvízbe, olyan önfeledt
boldogsággal ugrálnak, pancsolnak, fürödnek, fickándoznak, mint
semmilyen tengerben soha. Mert, hogy abban ezt így nem is lehet.
Azt hiszem, éppen itt van az ideje, hogy alaposan átgondoljuk és végre
józan ésszel felülvizsgáljuk ezt az egészet.

Címkép: Odüsszeusz