Különvélemény Karácsonyról és az öccámilláró’

Posted by

Diétás Magyar Múzsa

Napok óta dől rám a Megafon összes vadászházi masszőrétől a tartalom, hogy Karácsony és az ötszázmillió. Így ránézésre ez egy ötszázmilliós kampánynak tűnik, amivel azt próbálják reklámozni hogy Karácsonynak valami ötszázmilliónyi gyanús pénzhez van köze. Ezzel kapcsolatban én egy kicsit megengedőbb vagyok. Nem, nem vagyok hajlandó utánanézni, megtanulni, hogy honnan van az ötszázmillió, egyáltalán tényleg ötszázmillió az ötszázmillió. Bizonyára van neki legalább annyira megindokolható és átlátható sztorija, mint amikor a villanyszámlámból ment ötszázmillió Kislomniciéknak a cöfikébe.

Tudom, tudom, relativizálás. De ebben a körben én hajlandó vagyok elegáns, mégis praktikus művelúr tokjába (tudjátok, flokkolás, a műanyagot bekenik ragasztóval és ilyen velúr/bársony tapintású műanyag szöszbe panírozzák. Belül formára vágott habszivacs) eltenni a moralizáló énem. A kampányra pénzt költenek. Ha ezt az ellenzék szivárványb-i nyújorki vadlibsiktől kalapozza össze, ám tegye. A gyémántot csak a gyémánt vágja, énekelte az Ossian a daliás időkben. Valamivel ellene kell menni a csak a Megafonra elköltött félmilliárd forintnak.

A sztoriból nekem nem az az érdekes, hogy honnan van és hogy számolnak el vele. Amíg nem Putyin adja gázbizszniszből, kínaiak akkugyárra, de azért 600% kamatra, addig okéba’ vagyunk. Igen, Soros is okéba van. Soros egy csomó olyan dolgot akar, ami ha itt lenne, ez egy sokkal jobb ország lenne. Mellesleg olyan sok pénzt nem ad senkinek, az ő képe és neve a “csúnya pulyaszedő zs***” ősi kelet- európai antiszemita toposz kihasználására van futtatva.

A sztoriból egyrészt nekem az az érdekes, hogy mennyire kevés pénz ez. A Múzsát olvassák olyan emberek, akiknek 35-40 éves korukra lett annyi karrierjük/tapasztalatuk hogy időnként valami nagyobbacska dolgot kell megszervezniük. Most hozzátok fordulok. Tegye fel a kezét, aki mondjuk egy optikai bolthálózat sales osztályán dolgozik! Szia, Sanyi vagyok, igen tök jó lenne egy dolgozói áras keret. Na kedves izé, akkor most meséld el nekünk, hogy mennyibe kerül csinálni egy kampányt az új kontaktlencse márkának, amit most kezdtek árulni! Lesz egy reklámfilm, egy rádió spot. Négy-öt instaqueent és vloggert is felbérelünk. Íratunk tíz cikket különböző lapokba, amelyet a
célközönség olvas. Az eladóknak tartunk egy tréninget, hogy mit kell elmondani a kedves vevőknek az új kontaktlencse márkáról. Minden üzlet elé kiteszünk pár
megállítótáblát, flyert, hasonlót. Csinálunk egy roadshowt, a nagyobb forgalmú üzleteket körbejárjuk vele, ahol van helyi diákmunka-szövetkezet, oda helyből viszünk két hosztesz csajt, ahol nincs, oda levisszük autóval, igen kéne 50 db M-es emblémázott női felső, sima fehér pamut.
Ez itt egy nagyjából 150 milliós büdzsé. Egy képviselőjelölt alap kampánykerete.

Jó, nem pont ennyi, mert egy csomót lehet rajta racionalizálni, meg lehet csináltatni az alap arculati elemeket mindenkinek és hasonlók. De a lényeg, hogy az az ötszázmillió, ha van is, akkor is a töredéke annak az alsó hangon 2-3 milliárd forintnak, amennyibe egy kicsit is hatékony kampány kerül. És ez akkor 2- 3 milliárd, ha az audiovizuális tartalmainkat önköltségi áron vágják, ha a rendezőnk, az operatőrünk, a grafikusunk mond egy nagyon jó árat, mert olyan ügybe dolgozik bele, amiben őszintén hisz. Ha a vidéki roadshow-n a velünk szimpatizáló helyi csempeboltos ugyan nem jön ki az eseményre, de a stábnak fizet egy ebédet és megtankolja az autót, hajrá gyerekek, egy százast simán megér, ha picsán rúgjátok Viktort.

A másik dolog ami eszembe jut, az a Karácsony Gergelyre jutó figyelem. Az a helyzet ugyanis, hogy az ellenzékben jelenleg maximum tucatnyi olyan politikus van, aki egyszerre aktívan valamit vezet és közben valamennyire eladható. Ezek közül is kiemelt helyen van Karácsony Gergely. Ő ugyanis a fővárost vezeti jelentős az ismertsége/elfogadottsága.

Az öccámilla’ kampány valójában egy korrekció. A “Karigeri miatt fullad meg a város a dugóban” típusú hőbörgésnek ugyanis van egy kellemetlen mellékhatása,amit nagyon benézett a Fidesz. Valaki elfelejtette Gábor Zsazsa örökbecsűjét: nincs jó és rossz hírnév, csak hírnév van. “Karigeri” kutyázása ellenfelet csinált belőle. Ráadásul a kékfidesz hívei között majdnem jobban rezonált a dolog, mint a narancsfidesznél. Vagyis az “összegyurcsányozás” elég nehezen jön össze, ha Gyurcsány hívei lihegve gyűlölik Karigerit.

Az eredmény? Egy főpolgármester-jelölt, akinek 1) forog a neve, mert forgatjuk 2) látványosan utálja a fidesz 3) sikerült olyan témát találni (“rosszul vezeti Budapestet”) amely a begyepesedett dékásoknak is jól hangzik. Ez így nem jó, mert az a jelölt, akit a Fidesz és a DK is utál, Budapesten szaladhat egy nagyot. Ezért taktikát váltottak és jött a “háborúpárti” plakátkampány és az “öccámilla” a megafonon. Vagyis próbálnak átállni arra az üzenetre hogy upszi, bocsi Karigeri
mégse az ellenzék karakteres arca aki ellen harcba kell szállni, hanem izé, uggggyanolyan mint a többi, ezeksekülönbek, ezekislopnak, akkormárinkábbafidesz.

Mellesleg ez még ráadásul kiváló uborkaszezoni dolog, a fidesz első-másod vonal elmegy nyaralni, itthagyják, Kopaszt, Trombit, Köttert meg a többi csicskapöttyöt
végig nyomni a nyarat ezzel az öccámilla témával. Karácsonynak és stábjának valószínűleg lesz annyi esze, hogy nem foglalkozik vele. A háborúpárti plakátokat
őszre fakóra szívja a nap, a Megafonnak meg legalább havonta új sztori kell. Ezért nem foglalkoztam eddig ezzel a Múzsán én se, meg nem is fogok. Ja és közben a Fidesz épp szétrúgja a magyar labordiagnosztikát apró szilánkokra, de arról senki se beszél…

Címkép: Pápai Gábor