Diagnózisok

>Kaltenbach Jenő
>Diagnózis 1.
Megindult a találgatás, a megfejtési kísérletek az elhíresült Orbán-Hadházy csörtéről. Egy csomóan
felháborítónak, miniszterelnökhöz totál méltatlannak tartják azt amit Orbán mondott. Az tény hogy ilyent
normális országban egy miniszterelnök nem mond, nem mondhat. Ilyesmit faluszéli tahók szoktak, jobb
híján kiadni magukból, de ők is csak kissé illuminált állapotban.. De nem is ez az érdekes, hanem az eset
értelmezése. Az egyik szerint, Orbán tulajdonképpen azt demonstrálja, hogy neki ezt is lehet, ez sem árt
neki. Mások Orbán szellemi leépülésének nyilvánvaló jelét vélik felfedezni az ügyben. Akár mi is az
igazság, ez csak egy újabb szemmel látható jele a magyar politikai viszonyok végtelenül primitív,
méltatlan állapotának, amely immár közel másfél évtizede tart, és a további romlás megjósolásához nem
kell különösebb jóstehetség. Mindez sajnálatos módon nem szűkíthető csak a politikai osztályra. Ha a
választók tömegének ez vagy megfelel, vagy ugyan nem, de képtelenek fellépni ellene, az az egész
társadalom súlyos állapotára utal.
Diagnózis 2.
Nem akarnám fokozni a rossz közérzetet – azokét akik képesek érzékelni, hogy ez az ország milyen
katasztrofális állapotban van – de talán ha egyre többen szembesülnek vele, akkor hátha változik valami.
Az ország siralmas politikai helyzetéről van szó. Az egyik oldalon van egy hitleri mértékben centralizált
tömörülés, amelynek sikerült oly mértékben lebutítani a lakosság közel felét, hogy az nem veszi észre,
hogy közpolitika helyett az ország kirablása folyik. Egy jól szervezett politikai maffia mindenre ráteszi a
koszos mancsát, aminek értéke van, kitaszítva mindenki mást. A másik oldalon a magát a maffia
ellenzékének tartó tábor meg olyan siralmas állapotban van, hogy a maffiának nincs mitől félnie. Az
egyetlen lassan, de növekvő szervezett ellenerő a DK, de egyedül ők sem képesek kikényszeríteni a
változást, azaz szövetségesekre szorulnak. De kikre?? A második számú “ellenzéki” párt a Momentum,
amely azonban mindezideig képtelen volt eldönteni, hogy igazából kinek is az ellenzéke. Valahol
“középen” próbál lavírozni, hátha így növelni tudja szerény támogatottságát. Ez a “politika” már egy ideje
tart, mérhető eredmény nélkül. Ideje lenne felülvizsgálni. A többi ellenzéki pártocska igazából küszöb
alatti. Siralmas helyzetükre mi sem jellemzőbb, hogy közülük a “legerősebb” a kutyák viccpártja. Létük
egyetlen értelme, a vezetőik pozíciójának őrzése, illetve parlamenti képviselőik egzisztenciális
biztonsága. Őszintén szólva, nem nagyon értem a szavazóik motivációját, az nyilván egy rosszul
értelmezett párthűség, mert eredményességre aligha van esélyük.
Hát így éldegélünk mink itten úri véreim..
Politikai fundamentum
Németországban az addig kormányzó CDU részben azért vesztette el a választást, mert egy árvíz sújtotta
településen tett látogatás alkalmával a csúcsjelöltje a háttérben nevetgélt a kollégáival, és ezt a köztévé
elkapta.
Ausztriában a konzervatívok ifjú sztár-kancellárjának azért kellett távoznia a politikából is, mert egy
pártfinanszírozási ügyben nem mondott igazat.
Teccenek érteni!!??
Ha ezeket a mércéket alkalmaznánk, akkor Orbán és bandája rég a hűvösön csücsülne, és nem négyszer
egymás után nyerne választást, méghozzá 2/3-al.
Azt hiszem ebből mindenkinek világos legalább két alapvető dolog:
1. A liberális jogállam létezésének alapfeltétele a jogszerű, sőt a tisztességes politikusi magatartás, mert
ellenkező esetben oda a választók bizalma. Irány a süllyesztő…
2. Amíg Magyarországon ez az erkölcsi fundamentum totálisan hiányzik, addig kár liberális
demokráciáról, jogállamról álmodozni, mert addig mindig a politikai maffia fog uralkodni, méghozzá a
választók jóvoltából.