Posted by 
Fazekas Erzsébet
Hogy a továbbiak érthetőek legyenek, idemásolom a kiadvány alcímét is: Transzgenerációs önismereti kártyák. A klasszikus kártyára emlékeztető lapokon olyan kérdések vannak, amelyeket Orvos-Tóth Noémi kizárólag szakembereknek ajánl feltenni. Nem úgy értem, hogy őket kell kifaggatni: épp ellenkezőleg. Persze őket is meg lehetne kérdezni adott témákban – ám ilyenkor előáll ’a hóhért akasztják’ helyzet. Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy az „egy/más” lapok forgatásához pszichiáteri vagy legalábbis kapcsolati/életvezetési, magatartás-terapeutai (esetleg coach) képzettségre van szükség. E kártyák az itt említett szakemberek (és klienseik) számára jelenthetnek segédanyagot. Az ő kezükben hasznos eszközzé válhatnak.
Jó előre figyelmeztetnünk kell tehát a társasjátékot kereső érdeklődőket, hogy amennyiben nem képzettek e területen, nem foglalkoznak hivatásszerűen emberek kikérdezésével – fordítsák el a fejüket. A laikusok számára ugyanis nem kínálhat társasági szórakozást ez a kártyacsomag. Nézzünk meg néhány kérdést, amit a kártyák alapján fel kell (lehet) tenni.
Éreztél-e félelmet, gyűlöletet családtaggal szemben? Mennyire tartod merevnek, következetlennek, követhetetlennek a családodban lefektetett és érvényre juttatni is kívánt szabályokat?
Még gyerekként volt-e valaha az a benyomásod, hogy túl nehéz feladatok hárulnak rád, mert nagy terheket rak rád családod?
Milyen érzelmeket kellett otthon eltitkolnod? Voltál-e kirekesztett, netán kitagadott, előfordult-e, hogy bármely (akár távoli) rokont kiközösített volna a család?
Tudomásod van-e bármilyen (kicsi vagy jelentős, nagy) családi titokról? Beszélnél-e erről nyilvánosan, s ha igen, kit avatnál be?
Mindenkinek vannak titkai. Sok család múltjában/jelenében akad rejtély, akár durva, rejtegetni, takargatni való esemény, szégyellni való személy… De érdemes világossá tenni, hogy az ilyesmiről nem lehet/nem szabad bárkinek, bármilyen helyzetben beszélni. Minden érzékeny információt csak annak szabad (célszerű!) továbbadni, aki azt szakmai titokként megőrzi.
Nem kürtöljük szét apánk/anyánk hibáit, nem tesszük nyilvánossá a tőlük ért súlyos sérelmeket, viszont a megfelelő pedagógus, gyermekvédő szakembernek, pszichológusnak stb. feltétlenül beszélni kell ezekről. Sok gyerek, aki ha amúgy sokat sejt, iparkodik bizonyos ’titkokat’ mindhalálig őrizni. Azt is – bár ez egész másféle téma és kérdéskör –, ha valamelyik szülő a saját neméhez vonzódik.
Adódnak érdekes véletlenek az életben: Orvos-Tóth Noémi (OTN) díszes dobozkáját történetesen anyák napján adtam át lányomnak, aki coach tanfolyamot végzett. Mikor szakmai érdeklődésből kinyitotta, elsőként az anyával való kapcsolatot firtató kártya került a kezébe. Érdekes, hasznos, tartalmas beszélgetés indult közöttünk, de nem a kártyán feltett kérdésről. A kártya alkalmazásának célját, technikáját, az ehhez szükséges körülményeket tárgyaltuk meg, és egymás véleményét erősítve számos következtetést vontunk le.
A segítő terület nagyon ingoványos: igen könnyű az „analízis mocsarába” jutni. A képzetlen szereplő igen ártalmas helyzetet idézhet elő partnere (és nem játszótársa…) lelkében. Viszont egy ilyen kérdéssor nemcsak a pszichiáterek, coachok, de a ’családállítók’ kezében is fontos eszköz lehet, mivel a kártya alkalmazása könnyedebbé teheti, ha a szakmai, analizáló terápiás beszélgetés nehezen indulna a klienssel.
Ugyanakkor ismételten leszögezem, ez az önismereti kártyacsomag nem játék! Képzeljük el, hogy 14-18 éves lányok (fiúk) véletlenszerűen kinyitnak egy ilyen dobozt, s leülnek faggatni egymást. Röhögcsélnek, ám valójában súlyos kárt okozhatnak egymásnak, ha a kérdésre adott válaszokat kiélezve durván félreviszik a családi hátteret bemutató helyzetet. Még rosszabb esetben megbélyegzik, megalázzák adott társukat.
Bárki számára veszélyessé válhat egy-egy helyzet, ha nincs jelen szakember, aki képes kezelni az előállt érzelmi viharokat. Mert ő feloldást kínálhat, szakszerűen értelmezi, helyére teheti a félresiklott gondolatmenetet. Aki már vett részt terápiás csoportbeszélgetésen, tapasztalhatta, hogy egyesek elveszítve önkontrolljukat milyen mély letargiába, depresszióba tudnak süllyedni. Mielőtt bárki nagyon kiborulna, okosan, értő technikával le kell vezetni a létrejött feszültséget.
A bemelegítésnek szánt figyelmeztetések megtárgyalása után visszakértem lányomtól a dobozt, hogy magam is tüzetesen végigolvassam, még milyen kérdéseket vetett fel a szakember a kártyalapokon. A már említett példák mellé újabbakat jegyeztem fel, de csak néhányat idézek:
Milyen jellemző mondatokat hallottál a férfi (illetve a női) szerepekről, a férfiakról (nőkről)? Kaptál-e pozitív (vagy éppen negatív) visszajelzést biológiai nemedre vonatkozóan a családban, s ha igen, kitől?
Mi a legfájdalmasabb érzésed/élményed magaddal kapcsolatban?
Beszélj legkedvesebb, illetve a legkorábbi emlékedről! Ki rombolta (vagy másutt, éppen erősítette) leginkább az önbecsülésedet a családodban?
Mit tartasz követendőnek szüleid nevelési gyakorlatából? Volt-e a családban öngyilkos, alkohol-, szenvedélybeteg? Hallottál házasságon kívül született gyerekről, örökösödési vitáról?
Párkapcsolatodban mi a te szereped, s ennek mi az oka, miért alakult így?
Arra az eredményre jutottam, hogy a négy témakörbe fogott 40-40 kérdés egyenként is és egymásra épülve is (bár semmi nem utalt az esetleg javasolt sorrendre) igen érdekes. Sokféle gondolatot ébresztenek, és nagyban segíthetik a személyiség kialakulását befolyásoló tényezők megértését.
A kérdéseken túl nyolc „együttérzést kifejező” kártyán a szöveg: „én is”. (Mondjuk ’ez velem is előfordult már’ megfogalmazásban jobban utalhatna a lényegre. Lásd még „#metoo”. Vagyis a kártya felmutatásával ezt fejezheti ki a „beszélgető” (vagyis az éppen ön-analízist tartó) társa.
És itt kanyarodjunk ismét vissza a bevezetőben már érintett lényeghez. Egy másik személy lelkében, múltjában, érzelmeiben, tapasztalataiban búvárkodni igen nagy felelősséggel jár. (Ráadásul veszélyes is.) Analitikus terápiás beszélgetéseket nem tarthat bárki, bárkinek, bármilyen körülmények között. (Ne is mondjam: pláne nem egy unalmas téli estét feldobandó, amikor néhány unatkozó barát „összehajol” egy kártyaasztal fölött…)
Nem szerencsés, hogy a csinos doboz több oldalán is idegen szóval utalnak a tartalomra. Nincs kifejtve, mit értenek itt a transzgenerációs (azaz több generáción áthúzódó) jellemzőkön. És bizony nem értek egészen egyet azzal, ahogy a szerző a használatot ajánlja: „Beszélgethetsz bárkivel – családtaggal, baráttal, partnerrel” – eddig még talán rendben lenne, de ez úgy folytatódik: „Hasznos eszköz lehet a közoktatásban, esetleg a művészetterápiás alkotási folyamatban.” Én szigorúbb vagyok, ez akkor helyeselhető, ha képzett szakember vezeti a foglalkozást vagy az önismereti csoportot.
Megértem, hogy OTN tematikusan többféle esetre is érvényesnek tartja összegyűjtött kérdéseit, melyeket így csoportosít: Az én-re vonatkozóak (1); A távolabbi múltra, tabukra, titkokra vonatkozóak (2); A kapcsolatok, a nemi nevelés tárgyköréhez kapcsolódóak (3); Érzelmi nevelés, elvárások, szabályok (4). A csoportosításnak van ugyan logikája, de a lényeget illetően nem tudok egyetérteni OTN megfogalmazásával, ami játékként közelíti meg a kártyákat. „Minden résztvevő húz 1-1 darabot az eltérő színnel jelölt, más-más tematikájú kártyalapokból. A megszólaló eldöntheti, melyik lapra akar válaszolni. A kérdésekre adott konkrét válaszokon túl, mondjátok ki bátran érzéseiteket, gondolataitokat, mert ettől lesz a beszélgetés izgalmas és tartalmas.”
Én viszont kitartok amellett, hogy ne az intim önleleplezés adjon „tartalmas” csemegét a társaságnak. A szerző vallja ugyan, hogy „a játékban mindenki győztes, aki részt vesz benne. Itt csak nyertesek vannak, önismeretet nyertek. És a másik megismerését.” Nem zárom ki, hogy lehet ilyen, de visszakérdezek: mindezt milyen áron?
Amit esetleg két barát – négyszemközt, olykor – megbeszél, és így az őszinte kitárulkozás nyomán kapcsolatuk valóban elmélyülhet, kétségbe vonom, hogy ugyanez négy vagy több jelenlévő előtt is megtörténhet.
Orvos-Tóth Noémi azt mondja, „három dolog kell hozzá: kíváncsiság, nyitottság és elfogadás”. Szerencsére az ítélkezéstől óva int. „A kérdésekre mindenki a maga igazsága és érzései szerint válaszol, …így hallhattok válaszokat, amelyek meglepnek, váratlanul érnek.”
Örök kétkedőként kérdezem, vajon feltételezhető-e, hogy az ilyen laikus beszélgetések nyomán az ember jobban megértheti magát? Rájöhet-e így összefüggésekre – például azzal kapcsolatosan is, hogy milyen hatással van mai életére a múlt? (Ha így lenne, mi szükség volna a terápiás szakemberek vezetésére?)
És vajon miféle változás zajlik le a barátokban/résztvevőkben, ha egymás családját, múltját, jelenét, karakterét tárgyalják ki, s közben akaratlanul is intimitásokat szellőztetnek meg egymás előtt?
Fenntartva kételyeimet azért kimondhatom: lehetnek másféle helyzetek is. Egy jó baráttal folytatott beszélgetés újabb oldaláról világította meg ezt az összetett problémát. Ahogy az életben semmi, úgy ez a kérdés sem intézhető el egyszerűen – szögezem le magam és olvasóim számára is a közhelyes igazságot. Sokat nyertem azon, hogy alaposan végiggondoltam az elém tárt tapasztalatokat.
Tehát árnyaltabban szeretném megfogalmazni üzenetemet. Orvos-Tóth Noémi kártyacsomagja nagyon hasznos szerepet kaphat közeli családtagok – elsősorban is szülőpár és a gyerekszámtól függő méretű csoport tagjainak kezében. Föltételezve, hogy a fiatalok elég érettek a kérdezésre! Mert nyilvánvaló, elsősorban nekik kell arra ráébredniük, hogy az élet halad előre, ezért még időben kell kifejezni a (teszem azt: mély) érdeklődést egymás (az ősök) iránt. A kártyákon felsoroltak segíthetnek ráébreszteni, hogy mi minden többlettudásra lehet szükség a szülők döntéseinek, illetve a sokszor vagy csak érintőlegesen emlegetett szereplők (rokonok) motívumainak megértéséhez.
Az emlékezet (a lélek) számos rejtett, sötét zugába világíthat be fénycsóvaként egy-egy magyarázó válasz. Sok-sok kérdés adhat alkalmat szülőknek arra, hogy előhozzák múltbeli emlékeiket saját szüleikről, esetleg a kiterjedtebb családról. De ehhez kell, hogy a fiatalok igazán érdeklődjenek, s ne legyintéssel intézzék el, hogy „az öreg már megint valami mesével állt elő”. Az érettség és a szándék valódiságát bizonyíthatja, ha az érintettek kiosztják a kártyalapokat, és komolyan veszik a kérdéseket, s alaposan végiggondolják, mi lehet a hiteles válasz.
Az asztal túloldalán ülőnek képzelve magam vallom: alapvető, hogy a kíváncsiságnak elsősorban a fiatalabbakban kell feltámadni – nagyjából egyforma erővel, közel azonos időben. A megélt múlt, az átélt élmények, a tapasztalatok, gondolatok megismerésének igénye.
A szülő – jó esetben – eszmélésének első pillanatától együtt él a gyerekkel. Feltételezhetnénk, hogy ezért aztán minden rezdülését ismeri, érti. De a valóságban egyáltalán nem biztos, hogy ez igaz. Lehet számtalan olyan terület, ahol nem pontosan ismeri gyereke gondolatait, érzéseit, ezáltal személyiségét. Nincs tisztában a gyereket ért hatások lecsapódásával, ezért a hátrahagyott nyomokat, azaz belső élményvilágát se képes helyesen értelmezni. Utólag talán olyan felismerésekre juthat, amelyek alapján megpróbálhatja helyrehozni, vagy legalábbis tompítani a károkat, melyeket a hibás nevelési elvek okoztak, vagy csak a figyelmetlenség, a tapintatlanság.
Bár a családtagok együtt élnek, mégis gyakran csak egymás mellett. Az élet dolgait illetően pedig csukott fülekkel, zárt szemekkel közlekednek még egy térben élve (lakva) is.
Meg kell tanulnunk kérdezni. Jó értelemben véve kíváncsinak kell lennünk egymásra, mert a kapott válaszok számtalan meglepő eredményt hozhatnak. Olyasmiket, melyek nélkül szegényebbek vagyunk/lennénk. Nem is tudjuk, mennyivel Tapasztaljuk, hogy egyesek túl későn kapnak észbe, milyen kár, hogy végleg lemaradtak. Mert elfelejtettek időben (és jót és jól) kérdezni. Így végül szinte semmit nem tudnak az ősökről, a szülők előéletéről. Hallottunk esetekről, történésekről, ám nem ismerjük a miértekre adható – hiteles – válaszokat.
Milyen szerencsés az, aki időben felismeri, hogy mennyire jó dolog kikérdezni felmenőinket, elődeinket. Hogy gazdagabbak leszünk, ha magunkban hordozhatjuk az ő életeseményeiket is. Biztos fogódzót is jelenthet, ha tudjuk, mit miért csináltak, adott történelmi pillanatban miként jártak el.
Orvos-Tóth Noémi
Vagy milyen erény, ha a szülőben van elég bátorság, hogy szembenézzen lassan felnőtté érett gyerekével és válaszoljon olyan kérdésekre, amelyek nélkül zavart szenvedhet a közöttük elvárható harmónia kialakulása.
[Közbevetett utóirat: Érdemes mindenképpen ellátogatni a dobozkát kiadó egymas.hu oldalának aljára, ugyanis OTN további kérdésköröket szándékozik hasonló módon feldolgozni.]
Sokféle értéke lehet tehát ennek a kártyacsomagnak, ha valódi, őszinte érdeklődés és empátia, megértés támadt egymás iránt a családtagokban. De elismerve Orvos-Tóth szakmai érdemeit azért fenntartom, hogy a laikusok számára semmiképpen nem kínálhat társasági szórakozást…
Egy/más
– Transzgenerációs önismereti kártyák
Egymás Kiadó, Budapest, 2023
Dobozban, teljes bolti ár 9900 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 8990 Ft