> Kiss Judit Ágnes
>Miért marad?
Miért marad, amikor napjában háromszor elmondják neki, hogy semmirekellő. Amikor semmiről nem dönthet önállóan. Amikor ugráltatják, és elvárják, hogy mosolyogjon közben. Amikor már a gyerekeivel se lehet nyugodtan. Amikor csak annyi pénzt adnak neki, hogy ne haljon éhen. Amikor először kinevetik, aztán a szájára ütnek, ha panaszkodni mer. Amikor minden nap megalázzák, aztán jön egy, az “ő napja”, mikor adnak neki egy szál kókadt szegfűt, és elvárják, hogy cserébe érezze magát megtisztelve a többi 364-en, hogy szolgálhat.
Miért ment oda? Észrevehette volna, hogy ez lesz, voltak jelei, tudta, hogy bánt előtte másokkal!
Nincs hova mennie. Nincs senki, aki befogadná, eddig is mind félrenéztek, mikor őt bántották.
Félti a gyerekeket, mi lesz velük nélküle, nem hagyhatja őket a kezei közt.
Anyagilag kiszolgáltatott. Nincsenek megtakarításai, miből lennének, sose kapott annyit, amiből félretehetett volna.
Nem hiszi el, hogy bárhol másutt értékelnék. Bízik benne, hogy eddig kibírta, csak nem lesz ennél rosszabb, majd hallgat, meghúzta magát, jól viselkedik. Túléli, úgysincs sok hátra.
Ezért nem adja be a legtöbb tanár a felmondását.