Posted by Békességet magamnak, másoknak*
Pápai Páriz Ferenc*
>Nem akar az uniós előírásokhoz igazodni a miniszterelnök és kormánya (ne tévedjünk, a kettő valójában egy és ugyanaz). Előbbi erősen háborog (az utóbbi nem oly oszlopos tagjai csak ezt visszhangozzák), mivel az európai adófizetők pénzével nem lehet bármit megtenni, amit csak úri kedvük hoz, azaz például zsebre vágni. Most nem jön a pénz, ezért hát bosszúsak, bár amíg a pénzben turkálhattak, vidámak voltak.
Az uniós pénz nekünk szerződés alapján jár. De egyoldalú szerződés nem létezik, csak kétoldalú, amely szerint mindkét fél vállal valamit, s ha az egyik nem tartja be vállalásait, a másik félnek jogában áll nem teljesíteni. Azt nem sikerült bizonyítaniuk a Rossinin nevelkedett tolvaj szarkáknak – még az ellenzéki EP képviselők megszólalásait meghamisító, azokból összeollózott anyagokkal sem –, hogy az ellenzékiek azt akarják, hazánk ne kapjon pénzt. Kizárólag az bizonyosodott be, hogy az említett képviselők azon dolgoznak, hogy kapja meg a pénzt az ország, de olyan leosztásban, hogy az összegek ne a kormányhoz, hanem közvetlenül a térségekbe, a településekre érkezzenek. Ez a helyzet se jelentene teljes védelmet, hiszen a helyi településeken is jelen vannak – az ugrásra kész – zenerajongó szarkák, de ott jobban szem előtt vannak, könnyebb a csőrükre koppintani, s így lebukhatnak. Nyilvánvaló, hogy a föntről érkező szónoklatok szerint, a pénz érkezésének elmaradásáért Brüsszel a hibás, és nem Orbán, akinek ajtót mutattak először az Európai Néppártban, majd a V4-ben, és most ott tartunk, hogy talán – végre – alkalmazni is fogják ellene az EU régóta belengetett büntetéseit.
A kormánypárt megpróbálja jónak beállítani az ország helyzetét – mondván, egyrészt nincs is olyan nagy infláció, másrészt máshol is van. Amúgy meg különben is a külföldi tulajdonban lévő élelmiszerláncok tehetnek minderről, s az infláció azért ilyen magas, mert az unió (aminek a pénzére mi nem szorulunk rá) nem adta oda nekünk azt a pénzt, ami nekünk jár. Ezzel szemben viszont Ukrajnának annyi pénzt adnának, amennyit csak kérnek. Talán a mi pénzünk is ott van?! – hangzik a túlságosan egyértelmű sejtetés, a nyilvánvaló vádaskodás. Magyarországon az infláció közel kétszer annyi, mint a többi – a szintén a keleti-blokkból indult és az Ukrajnával szintén határos – uniós tagállamban. Sőt nálunk még az ukrán inflációnál is magasabb. Az említett országok mindegyikét kivétel nélkül, érintette a Covid, a háború és a szankciók. Ezt nem lehet letagadni. (Ám akad, aki úgy tesz, hogy nem vesz erről tudomást – amivel már le is tagadta ezt a nyilvánvaló tényt.) A járvány és a háború előtt sem volt rendben semmi, de akkor olyan kedvező volt a gazdasági környezet, olyan pénzbőség volt, hogy akkor kellett volna a kormánynak fejlesztenie a gazdaságot – éppen úgy, ahogyan a környező országok vezetői tették – és nem szétosztogatni a választási győzelem érdekében 2000 milliárd forintot. Ez esetben most nálunk sem lenne az infláció az egekben.
A két gonosz multi (Lidl és Aldi) 1200 forintért adja a paprikát. De vannak magyar tulajdonú élelmiszerláncok, azok miért nem adják 500 forintért? Az Aldiban a fürtös paradicsom 449 forint. (A CBA-ban minden bizonnyal jóval drágább.) Akkor ki az a hülye, aki a drágább, de magyar üzletbe megy? Ilyenkor még a hithű fideszesek is inkább a zsebükre figyelnek, semmint a hazafias érzületükre – persze azt azért tűzön-vízen át megtartják.
A brüsszeli pénzekbe eddig alaposan belemarkolók vajon mit is csináljanak most, ha onnan nem jön a lé? Hiszen a tisztességes (esetükben lehet még ezt a szót használni?) munkával szerzett kereset kevés nekik, meg azért dolgozni is kell. Nagyon azért persze nem kell félteni őket, mert kellő nyomásgyakorlás után a külföldi és a magyar vállalkozóktól – a piaci árnál jóval olcsóbban – sorra felvásárolják a jól működő cégeket (ezt már német politikusok szóvá is tették az itteni német cégek panaszai alapján). De a számukra megfogalmazott és elnyert pályázatokkal, az állami megrendelések növelésével, a túlárazással, az állami pénztámogatásokkal, az ajándékba kapott vagy olcsón megszerzett földek, erdők, kastélyok adás-vétele révén is pótolni tudják a kieső brüsszeli pénzt. Ezt tudja Nagy Márton miniszter is, ezért nyilatkozhatta azt, hogy az EU támogatása nélkül is van itthon élet.
Orbánnál azonban az a legfőbb (a szinte egyetlen) kérdés, hogyan és miként maradhat továbbiakban is uralkodó. Mert „a 60 se rossz, de a 70 lesz az igazi”. Ha ez nem így lenne, akkor azok a francos uniós források már rég megérkeztek volna. Ha ez nem így lenne, akkor most a magyar államvezetés a szomszédban folyó véres háborúval
kapcsolatban nem állna az agresszor, a háborús gyilkos oldalán. Pedig Orbán Viktor ennyi idő után már elismerhetné, hogy nem megy ez nekik, hiába látszott a Holdról is a kétharmaduk. Nem tudnak mit kezdeni vele, nem tudják érvényesíteni a magyar érdekeket! Bár tizenhárom éve éjt nappallá téve harcolnak… A Brüsszelben kapott kemény sallerek után, itthon a mostani parlamenti ülés során Orbán az ellenzék kérdéseire értelmes válasz helyett pökhendi, cinikus, elterelő – sértő személyeskedéstől sem volt mentes – jópofizást próbált előadni. Sokan mondták már, mondom én is: hiányoznak nála az alapok. Hiányos önbizalmát erőszakossággal, nagyképűséggel próbálja leplezni, megvet mindent és mindenkit. Ez méltatlan egy európai ország miniszterelnökéhez, még akkor is, ha sajátjai röhögéssel és tapssal honorálták. Ennyi év után, a rendeleti kormányzás adta összes lehetőség ellenére csak arra futja, hogy még mindig másokra mutogatnak: a nem létező ellenzékre, Gyurcsányra, Brüsszelre, Sorosra, a buzikra. Azaz bárkire, akárkire, mindenkire. Ez a világ szégyene.
Szerintük, egyedül a kormánypárt a békepárti (csak a pápát fogadták be a ’körükbe’), az EU és főként a baloldal a háború mellett van. Ezért nem jön létre tűzszünet és béketárgyalás – mondja a Fidesz, amúgy az oktatás kivégzése után. Békeharcosként pedig ősztől – finom kis kezdet – már 120 iskolában bevezetik a honvédelmi oktatást. Nem számít, ha a felnövekvő nemzedék nem tanul meg írni, olvasni – gondolkodni. De az erőszakosan tolt, hazafias maszlaggal leöntött katonásdit csinálnia kell a diákságnak. (Emlékezünk? Leventézés fapuskával!) Így aztán meglehetősen ocsmányul hangzik szájukból, amikor háborúpártisággal vádolják a politikai ellenfeleket. Nem? De. Nem akarok riogatni, de brutális életszínvonal-csökkenés várható – pedig ezt a baloldal győzelmének esetére jósolta a Fidesz-propaganda. A kormány a választás előtti 2000 milliárdos pénzszórásával óriási lyukat ütött az ország büdzséjén. Majd nekiálltak befoltozni, de azóta sem sikerül. Semmit nem tesznek Brüsszel utasítására, de azért azt állítják, hogy Brüsszel utasítására kell turkálniuk (a megsarcolható) kisemberek zsebében. A költségvetési kiigazítás már megy tavaly óta – de persze a kiigazítás csak akkor elítélendő, ha más csinálja. A választási ígéretek elfelejtve: különadók, átformált rezsitámogatási rendszer, a kata kivégezve, adóemelés, és a legfrissebbek: megváltoztatták a babaváró hitelhez és a csok-hoz jutás feltételeit.
A felelőtlen és korrupt gazdaságpolitika okozta lyukak betömésére Dárisu kincse sem elég, nemhogy az eddigi intézkedések. Lehet összevissza hazudozni, lehet a megszorítást megtakarításnak nevezni, lehet állítani, hogy az EU pénzére nincs is szükségünk. Csakhogy a jövőnk érdekében szükségünk van arra a pénzre. Az eddigi haszonélvezők és az egész slepp a hazai pénzekből majd igyekszik lefölözni a magáét. A jogállamiság visszaállításáról meg ne is álmodjunk, hiszen számukra ez maga az öngyilkosság. A jogállamiság roppant kínos: mert akkor bizony jön az elszámoltatás is, amit ezek a vagyonokkal kitömött senkik se volnának képesek megúszni. Még akkor sem ha erről
ábrándoznak.
*a Pax Corporis emlékét idézve)