Posted by Balavány György
>Néhány évtizede figyelemmel kísérem a tevékenységét, 2010 óta különösen, de egész máig, nagyon őszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy egy igazi büdös tahó. Régen, ellenzéki korában még tiszteltem is, sőt, most vallomás jön: fiatalként, a kommunizmus vége felé, amikor a Fidesz még csírázó ifjúsági mozgalom volt, csodáltam Orbán Viktort.
Szókimondó volt, egyszerű, elves és következes, legalábbis annak tűnt.
2010 óta sok mindent gondolok róla. Többek közt, hogy gátlástalan opportunista, populista, törtető, vátesztudatú, agyafúrt gengszter. Mindez persze egy másik fiókba tartozik, mert egy agyafúrt gengszternek például abszolúte nem muszáj büdös tahónak lenni.
Azt gondoltam, hogy Orbán olyan politikus, aki eljátssza a büdös tahót. Ez egy a szerepei közül. Ahogy a kereszténysége sem igazi, meg az elvi elköteleződései sem azok, úgy a büdöstahósága sem. Valahogy azt gondoltam, az egykor nyugatos, jogvégzett, jó egyetemen tanult, nyelveket beszélő és sokat olvasó ember – tudtommal ui. sokat, és néha egész jókat olvas – mégsem lehet igazi büdös tahó.
Volt erre egy elméletem: azért játssza a büdös tahót, mert tetszeni akar a büdös tahóknak, akikből ebben az országban meglehetősen sok van. Nem azt mondom, hogy a Fidesz-szavazó mind büdös tahó; ez büdös tahóság lenne, ráadásul nem volna igaz. Csak azt mondom, hogy a senkire-semmire tekintettel nem levő, a másik embert akár brahiból is fellökő vérostoba fajzatból sok van, és Orbán erősen számít rájuk. Amikor ugyanis meglátja a büdös tahó a miniszterelnököt, azt mondja: nézdmábazmeg, ez olyan, mint én! És rá szavaz, nem holmi cizellált ficsúrokra. Ezért a kínosan elszabott öltönyök, a rettenetes zsúrfiús kézcsókok, a pörköltszaftos fotózkodás a Várban, a cigánnyal húzatás, az unokamutogatás, a pálinka-kolbász gasztronómia, a fehérvári huszárok. Mindaz a gesztus, amiért igazi büdös tahónak gondolhattuk, alaposan megrendezett volt, a saját kommunikációs stábja által gondosan ellenőrzött, patikamérlegen kimért politikai akció.
De amit ma láttunk, abban nem volt semmi megrendezett. Egy magyar országgyűlési képviselőnek, aki kényelmetlen kérdést tett fel neki a Parlament folyosóján, válasz helyett azt mondta, hogy szőrét hullató, rossz, VIDÉKI róka. És ahogy körbenézett rötyögve, ahogy odaszólt a nyaloncainak, hogy „mondjuk meg neki” – nem volt ebben semmi megjátszás, ez maga Orbán Viktor. A senkire-semmire tekintettel nem levő, másokat akár brahiból fellökő, igazi büdös tahó.
Magyarország miniszterelnöke.
Édes hazám.
Nem mintha ez a felismerés változtatna bármin is, dehogy. Holnap ugyanúgy kel fel a nap. Az igazi büdös tahók pedig azt mondják majd: „hö, faszom, hogy megmonta neki bazmeg”, és elégedetten bólogatnak. Amelyik büdös tahóban mocorgott némi gyanú, hogy Orbán csak megjátssza magát, és talán mégsem egészen közülük való, most megnyugodhat. Ha pedig bebizonyosodik, hogy a parlamenti büdös tahó csakugyan eltérítette az állami gépet, hogy mehessen egyet csapatni Olaszba közpénzen, arra a civil büdös tahó azt fogja mondani: „jóhogy, bazmeg.”
Ha felfogja egyáltalán, miről van szó.