Leltár

Még nem tudjuk, hogy a bosszútörvény megszavazása csatavesztés, vagy a háború elbukását is jelenti-e. Ez szeptember elején fog kiderülni: ha a rendszerben maradó tanárok nagy többsége simán bemegy dolgozni, a diákok pedig tanulni, akkor az ügy elbukott. Ha nem, akkor még semmi nem dőlt el, a harc folytatódik.

Ettől függetlenül az egész jövőnk szempontjából fontos felsorolni a mostani kudarc néhány okát.

– Egyszerűen kevesen vettek, vettünk részt a tiltakozásokban. A tanárok töredéke sztrájkolt, más szakszervezetekben fel sem merült a szolidaritás, a tüntetésekre egy-két kivétellel kevesen mentek el. Sokan mondják, hogy a tüntetés már kevés, ami valószínűleg igaz, de a tiltakozás egyéb módjainak sikere is csak a résztvevők számától függ.

– Ennek oka az a tragikus tévedés, miszerint ezzel a hatalommal szemben már nem lehet eredményt elérni. Ez tévedés, de ha sokan így gondolják, az már egy önbeteljesítő jóslat. A tanár/diák tüntetések eddigi kudarcának legnagyobb kockázata, sőt, mostanra már mondhatjuk, következménye, hogy az eddiginél is többen hiszik tévesen azt, hogy „ezekkel” szemben már semmit nem lehet elérni.

– A tanárok és diákok közül sokan még nem ismerték fel, hogy ettől a rendszertől már nem lehet engedményeket kicsikarni, eredményt csak akkor lehet elérni, ha a rendszer alapjait is támadják. A kormány a tiltakozások kezdetén érezhetően elbizonytalanodott, de aztán bevetette a propaganda nehézfegyverét, megmérte a hatását és megnyugodott. Orbán tudja jól, hogy minden tiltakozás csak annyit ér, amennyi látszik belőle és a propaganda tömegekkel volt képes elhitetni, hogy itt csak egy kisebbség bérköveteléséről van szó, a béremelést meg a gaz Brüsszel akadályozza meg.

Most érdemes újra elolvasni Hajdú Szabolcs filmrendezőnek a szabad Színművészeti Egyetemért folytatott freeSZFE mozgalomról szóló mondatait:

„Ezt a meccset, csatát, háborút vagy forradalmat csak úgy tudták volna a diákok a tanáraikkal együtt megnyerni, ha úgy, ahogy van, az egész rendszer bukik.

Látva a hatalmon levők agresszivitását, csoda lett volna, ha a diákok megbuktatják Orbán Viktort és rendszerét. Ennek nem volt realitása, ahhoz országos méretű forradalmi szituáció kellett volna. De amit csináltak, az minden szempontból példamutató, morálisan és szervezettségben is.”

Hajdú Szabolcs egyelőre feladta. Egyszerűen képtelenség megfogalmazni, mennyi múlik azon, hogy most mennyien fogják feladni.

Amit én javasolni tudok: egyelőre a fejekben kell kezdeni a forradalmat. Tudatosítani kell magunkban, hogy ez a rendszer nem a normalitás, hogy ez egy torz, ránk kényszerített rendszer. Lehet, hogy egy-egy ügyben nem tudunk változást kikényszeríteni, de ebbe nem szabad beletörődni, előre behódolni! Nagy betűkkel fel kell írni magunknak, hogy mindig szem előtt legyen: a helyzet nem végleges, a változás lehetséges, és minden nap, minden tettünkkel efelé kell tennünk egy kis lépést, minden nap meg kell győznünk még egy embert az igazunkról!