Posted by Pársoros jegyzetek
>Nagy Bandó András
Újra igaz lett: minden magyarban van egy kicsi Petőfi. Orbánban nem is kicsi, és ezt az is mutatja, hogy minap költői kérdést intézett az általa brüsszeli bürokratáknak nevezett „tagtársaihoz”: „A Bizottság újabb súlyos 100 milliárdok befizetését kéri a tagállamoktól. Adódik a kérdés, hogy jöhetett létre ez a helyzet? Hogyan sodorhatták a csőd szélére az
Európai Uniót?” Mivel ez költői, azaz pénzt elköltői kérdés, a választ csakis a költő adhatja meg.
Az első választ arra kell adnia, hogy mért mondott 100 milliárdokat, ha egyszer mindössze (persze, ez sem kevés) 66 milliárd Euró befizetéséről volt szó. Hacsak azért nem, mert ha forintosítja, jobban hangzik az EU csélcsapsága. A 66 milliárd (Euróban) semmi kis összeg, a jobboldalnak mondott közösség ilyet naponta hall, ha Mészáros Lölő (kamu) „bevételei” kerülnek szóba, föl se kapja a fejét, ám ha 100 milliárdok hangoznak el, az már tekintélyes összeg, ekkora összegeket hordozó vagyona maximum egy (azaz két, szimbiózisban élő) embernek
van kis hazánkban, igaz, úgy tűnik, e vagyon brutális nagyságáról fogalma sincs az egy (két) emberhez közelálló híveknek, így csak fölvilágosító szerepben tetszelgek, amikor fölemlegetem. Szóval, ha 100 milliárdokat nyom az EU képébe a főnök, egyúttal megágyaz a további gyalázkodásnak is: ekkora tételben gazemberkednek a csúnya, csaló, csődöt előidéző brüsszeli bürokraták.
A második kérdés is válaszra vár, jelesül: mért csak és épp Magyarország miniszterelnöke kifogásolja ezt a plusz befizetést? Mért nem reklamál az összes EU-s kormányfő? És persze mért nem mondják azt mindannyian, hogy csőd szélére lett sodorva az Európai Unió? És ha már: az is választ vár, mért azt állítja Orbán, hogy „a csőd szélére sodorhatták” az EU-t? Mintha mindezt kívülállóként, s nem tagállam vezetőjeként mondaná. Mintha egy valós csőd esetén egyedül Magyarország nem lett volna vagy nem lenne okozója a csődközeli helyzetnek. Ez annál érdekesebb részlet, mert egy olyan tagállam vezetőjeként tette föl a kérdést, mely az EU-s országoktól eltérően égbe kapaszkodó infláció kíséretében vergődik a csődhöz egyre közelebbi
helyzetben.
Azt pedig a legegyszerűbb megválaszolni, hogy hol a pénz? Nem kell messzire menni, elég elsétálni Hatvanpusztára, egy kört tenni az ország néhány települését sötétségbe borító nemzet vejének, Tiborcznak a tulajdonába tolt kastélyszállókig, körbe biciklizni a zsebre vágott Balatont, rákérdezni a furcsán lemondott, Varga névre hallgató igazságügyminiszterre és végrehajtói karára, a propagandagépezetet működtető Rogánra, meg a többi csókosra, hátha választ adnak, ha már a költői válasz nem jön össze.
Csak remélni merem, hogy egyszer lesz, aki mindenkinél és minden eddiginél határozottabban kérdez rá kicsi Petőfit magában hordozó (el)költőnkre: hol a pénz?