Kossuth-kifli

Gergely Tamás
> Vadmalacot felállították egy hokedlire, beszéljen nekik a jövőről. Ha
már olyan okos. Tátott szájjal hallgatták – a család, a koma, aki hozzájuk
tartozik, Figura, a labrador kíváncsian nyalta a szája szélét. A
szomszédok közül is többen megjelentek, vasárnap délben nem tudták
mással agyon ütni az időt.
Tehát a jövő.
Vadmalac felnézett az égre:
-Esni fog – mondta.
-Elveri a határt? – kérdezték.
Vadmalac hunyorított a bal szemével, hogy aztán kimondja:
-Azt én nem tudom. Viszont Kossuth-kifli, az lesz…
Na ettől megnyugodtak.
Vadmalac erre előállt a kiflisütés hogyanjával: lisztbe törj tojást, szórj
bele cukrot, sót.
S lassan kavard, csomós ne legyen, türelem és hit kell még hozzá. A
remény a legfontosabb. Hit, remény, bátor kiállás.
Fejéhez kapott a hüvelykjével:
-És egy Kossuth, nyilván.