Posted by Ferber Katalin
Csaknem három évig Japán egyik leggazdagabb városában dolgoztam. Sokmindenről híres és nevezetes a hely. Hamamacu. Már a neve is, Tengerparti fenyő sejteti, hogy minden különleges ebben a
városban.
Az éghajlata (ami a mi pécsi kicsit mediterrános levegőnkre emlékeztet), az évszázadokra visszanyúló hírneve az ott művelt teaföldeknek köszönhető. A kiotói császári palotába évszázadokon át innen szállították az ország egyik legjobb minőségű teafüvét. E városban működött a Yamaha, a Suzuki, s még két másik nagyvállalat.
A város lakói elszántan védik lakhelyüket. Az országban ez az egyetlen város, ahol a japán maffiaszervezetek (jakuza) még csak át sem utazhatnak a városon. Rengeteg pénz van ebben a városban, ami részben az ott dolgozó külföldi vendégmunkásoknak köszönhető. Az ezeredfordulón az egyetlen város volt Japánban, ahol több nyelven voltak rádióadások és kisebb példányszámú újságok. (Angol, portugál és spanyol .)
Egy decemberi napon, már az ünnepekre készülődvén, egy hölgy bement a belváros egyik ékszerüzletébe, édesanyjának akart ajándékba venni egy nyakláncot.
A boltban megdöbbenve olvasta el az eladó felett lefegő hatalmas figyelmeztést három nyelven: “E boltban külföldieket nem szolgálunk ki.” (Japánul, angolul és portugálul – a brazil vendégmunkások miatt.)
Mily naív lehetett, hiszen elolvasva a figyelmeztetést, hibátlan japánsággal elmondta az eladónak, hogy a kirakatban látott nyakláncot szeretné megvenni. Az eladó a kiírásra bökött és élőszóban megismételte az ott írottakat, majd megkérdezte a vevővől, hogy tud-e egyáltalán olvasni. A hölgy azonban ezt sem vette komolyan és újra a nyakláncot kérte. Az eladó (aki egyben a tulajdonosa is a boltnak) kitaszigálta hölgyet, belülről kulcsra zárta a boltot és kitette a “Zárva vagyunk” táblát.
Másnap nemcsak a helyi lapokban,de a világ vezető napilapjainak többségében címlapon jelent meg a hölgy cikke “Japán diszkriminálja a külföldieket” címmel. A hölgy ugyanis a Reuters helyi tudósítója volt. Egy héttel később már a helyi bíróságon volt a polgári per megindításához szükséges iratok mindegyike. Történt mindez abban az országban ahol a polgári perek megindítása normál esetben a beadványtól számított 2-5év múlva kerül tárgyalásra.
A per gyorsan lezajlott, az ékszerbolt tulajdonosa a magántulajdon sérthetetlenségére hivatkozott. “Egyébként is, gyanús volt nekem már a kirakat előtt a hölgy, nyilvánvaló volt számomra, hogy rosszban sántikál.” A per kártérítás megfizetésére kötelezte a bolt tulajdonosát, de a másik kötelezettségét, a bocsánatkérő levelet nem volt hajlandó teljesíteni, azt is pénzbeli “kártérítésként” fizette ki a “gyanús” hölgynek.. A történet ez után vált az egész városban napi beszélgetések témájává.
A város lakóinak rég elege volt a spanyol, portugál, olykor csak angol nyelven beszélő rendkívül alacsony fizetéssel és rendkívül magas munkaórában dolgozó “vendégekből.” Nappali és éjszakai szórakozóhelyek bejárata előtt két nyelven (angol és japán) állt a felirat: itt nem szolgálunk ki külföldieket. Voltak vendéglők, ahol ha egyetlen vendég sem volt, akkor sem szolgáltak ki külföldit. A város ugyanakkor busás haszont élvezett a nemkívánt külföldiek munkájának köszönhetőn.. Például a bérelt ingatlanok árszintje duplájára ugrott a folymatosan érkező vendégmunkásoknak köszönhetően. Ne feledjük, a japán kormáy a nagyvállalatoknak egyszeri, vissza nem térítendő pézbeni támogatást adott tengerentúli vendégmunkások alkalmazása esetén. Nagyon kevés helybelinek fordult meg a fejében, hogy a nagy gyárak (Yamaha, Suzuki) termelékenysége és hatalmas nyeresége a vedégmunkásoknak is köszönhető.
A Reuters helyi tudósítója, a bátor hölgy egyébként brazil volt,s a helybeli “földijei” hősként ünnepelték. A hölgy pedig alig néhány hét alatt hatalmas tüntetést szervezett: MINDENFÉLE diszkrimináció elleni tiltakozást. A békés, gazdag városban tízezrek tüntettek a hátrányos megkülönböztetés ellen. Transzparenseiken kivétel nélkül az állt, hogy etnikumtól,
vallástól és bőrszíntől független, minden ember jogait tiszteletben tartó egyenlő bánásmódot követelnek. Alig két évvel később a város polgármestere a külföldi vendégmunkásoknak jelentős pénzösszeget ajánlott fel, ha visszatérnek hazájukba. Indoklásában a vállalatok gazdasági nehézségeire hivatkozott-
Egy problémát ugyanis a legkönnyebben úgy lehet megoldani, ha a probléma forrása megszűnik. Ez ugyanis minden pénzt megér.
Címkép: Tüntetés a külföldiek jogaiért