Posted by Hetényi Zsuzsa (FB)
A dedikáláson közeli kedves, bár ritkán látott ismerősök neve nem jutott eszembe, alsós iskolatársaké inkább. Hiába írta az egyik recenzió rólam, hogy 60 éves vagyok, jóval több az… mindenkitől sűrű elnézést, aki így járt…Egy Pest-megyei könyvtár vezetője jött, látszott, hogy mindene a munka. Szeretne szervezni egy beszélgetést a műfordításról, eljönnénk-e hozzá. Meg vagyok hatva. Otthon megnézem: vonattal két óra. Ilyen igen nagyon óriási ez a Pest- megye.
A dedikálásra jött még reumatológus, postás, vidéki nagyvárosból autóösszeszerelőben dolgozó, politológus, aneszteziológus, alsós tanítónő, nyugdíjas, várandós anyuka. Egyik házaspár pironkodva mondta: mi sajnos nem tudtunk segíteni, nem tudtunk kimenni a pályaudvarra. Nem mehetett ki mindenki, szoktam erre válaszolni, és most is ezt mondom. Közben a férfi veszi elő a mobilját. De azért lakott nálunk egy család, a szokásos felállás, házaspár három gyerekkel, ősszel aztán hazamentek. Mutatja a fotójukat. Még hogy nem tudott…
Egyik gyerekirodalmas sátorban pakolnak, átforgatják a könyvsorokat. Magyarázza műfordító kollégám: sorra jönnek a vásárlók, akik meg sem nézik, mit vesznek, felmarkolnak három könyvet az első sorból, és viszik. Így viszont csak az fogy, ami az első sorban van, úgyhogy két óránként átrendezik a sorokat. Egyik dedikáló kerti székre beült egy fogatlan, mosdatlan, hangosan vigyorgó részeg hajléktalan. Láttam már errefelé, alighanem debil is. Számos szennyes szatyrát szétrakta maga körül. Mindenki elfordítja a fejét, félrehúzzák az asztalt, el
mellőle a másik széket, és mennek a rendészért. Odamegyek és szólok neki, hogy menni kéne, amíg nem jön a rendész, de magasról tesz rá. Nem érdekel, mondja fogatlan vigyorral és cifra szókinccsel, barátságtalanul hadonászva elhajt.
Párosan dedikált Dragomán György és Szabó T. Anna, fehér ingben-blúzban, láthatólag ünneplőbe öltöztetett szívvel. Párosan kígyóznak a sorok Parti Nagy Lajos és Závada Pál asztalához is, tömött mind a két sor. Eszembe jutnak a régi könyvhetek, amikor a Duna felé Csurka Istvánhoz kanyargott a sor, a Deák Ferenc utca felé pedig Esterházy Péterhez.
Most L.L…aurához (most hallottam először a nevét). A Vigadó tértől az Erzsébet hídig állnak a tinik és a tini lelkületnél megrekedt huszonévesek, anyák, nagymamák. Beleolvasok: ha szemináriumi dolgozat lenne, jól kidekorálnám észrevételekkel. Roppant kényelmetlen érzés elgörbítve látni nála az irodalom modorosságait. És lám: neki már saját könyvkiadója van, ömlik majd a Librinek a bevétele befelé. [Mint kiderült, saját könyvesboltja is: tudatlanságomért bocs.]
A magyar könyvpiacot csak az Amazon bejövetele robbanthatja fel, mondják. Csakhogy magára valamit adó tájékozott vásárló semmit nem vesz az amazonon, könyörtelen üzleti munkaerő-stratégiája miatt. De lassan mi már az ördöggel is lepaktálnánk a hazai állapotok kibillentésére.