Gábor György
>Hogyan lehetséges az, hogy az elméletben Pál utcai Szijjártó mindennel tisztában van a vörösingesek viselt dolgairól, s birtokában lehet a vörösinges-KBSZSZ legbelsőbb információinak?
Ha ez így történt volna, akkor Molnár Ferenc szimplán és egyszerűen egy rossz könyvet írt volna, következetlenül kidolgozott történettel, alakokkal, jellemekkel, egy hiteltelen, érdektelen és hazug sztorit, s nem a XX. századi magyar irodalom egyik alapművét. A kiváló jellemű Boka nem lehetett áruló, de eszement idióta sem, aki csak úgy, jártában-keltében elpletykálgat minden lényegest az ellenségnek, mindazt, ami a Pál utcai fiúknak fontos és ami értelmet ad az életüknek. S hasonlóképp: Áts Feri nagyvonalúan tisztelhette az ellenség jellemes, bátor alakjait, de nem kereste fel titokban Nemecseket, hogy elmondja neki a vörösingesek haditervét.
Mindez azért jutott az eszembe, mert olvasom, hogy Menczer Tamás államtitkár szerint Szijjártó Péternek olyan hiteles információk lehettek a birtokában a Wagner-csoport lázadását illetően, amikhez világszinten is kevesek jutottak hozzá.
Itt most két dolog lehetséges: 1. Menczer Tamás, főnökének, Szijjártónak a világpolitikai fontosságát alátámasztandó összevissza hazudozik, ami persze abban a minisztériumban a munkaköri leírás részét képezi, úgyhogy szóra sem érdemes. 2. Ha mégsem erről van szó, akkor viszont inkább arról, hogy Szijjártó nem tudja, hová is tartozik, a vörösingesek pedig egyenesen úgy látják, hogy a magyar miniszter nekik dolgozik, a Pál utcában lakik, de a Füvészkertbe szólítja őt a kötelesség, így aztán mindenki szabadon beszél, amihez csak kedve van, függetlenül attól, hogy épp Boka, Nemecsek vagy Csónakos jön arra, avagy Áts Feri, netán a két Pásztor érkezne einstandolni.
Ugyanis – tudomásom szerint – Szijjártó Péter annak a Magyarországnak a külgazdasági és külügyminisztere (s Menczer Tamás pedig az államtitkára), amely 1999 óta az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) a tagja, mondjuk úgy most a példa kedvéért, hogy ők a Pál utcaiak, ezzel szemben Oroszország a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ) tagja, olyan nagyszerű partnerekkel, mint Fehéroroszország, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Örményország (továbbá megfigyelői státuszban jelen van Szerbia és Afganisztán), nevezzük tehát a szovjet utódállamokat tömörítő katonai szervezetet – ugyancsak a példa kedvéért – a vörösingeseknek.
Akkor hát most Magyarország hová is tartozik? Hogyan lehetséges az, hogy az elméletben Pál utcai Szijjártó mindennel tisztában van a vörösingesek viselt dolgairól, s birtokában lehet a vörösinges-KBSZSZ legbelsőbb információinak?
Jó lenne végre tudni, hogy Szijjártó tehát Boka alá tartozik vagy Áts Feri alá? S egyáltalán: hová tartozik maga Boka? Ő is Áts Feri szolgálatába lépett volna? Közülük mindenki? És Nemecsek nem Áts Ferit, hanem Bokát fogja hősiesen két vállra fektetni? És a végén Nemecsek meg sem fog halni, hanem ő lesz Kirgizisztán gittegyletének vezetője? És a grundon végül nem ház fog épülni, hanem Paks II. és Fudan?
Ezt a valóságos kognitív disszonanciát persze egy másik lehetőséggel is fel lehet oldani: mert persze továbbra is fennállhat, hogy a két katonai szövetség – ellentétes érdekeikből fakadóan – továbbra is elkülönül egymástól, ám akad valahol egy utolsó áruló, mondjuk egy Geréb, akinek semmi sem drága, s aki gond nélkül kiárusítja az övéit? Mikor, miért? Volt, amikor harminc ezüstpénzért, volt, amikor a drágán vett olajért, s mintegy azt kompenzálandó, a privát zsebbe csordogáló milliárdokért, mindig úgy, ahogy épp a történelem megkövetelte.
Geréb helyzete a regény végére megnyugtatóan tisztázódni látszik, de egy másik regényben, bizonyos Egri csillagokban az áruló Hegedüs hadnagy egy gerendából hevenyészett akasztófán végezte.
Szóval árulóként sem mehet már biztosra az ember.
Klubrádió/Szabadság Klub