És akkor most így maradunk?

Posted by

Lévai Júlia Mira

– Olyan idők jönnek, amikor a gyenge népek elvesznek, az erősek megmaradnak! – kezdte a mondandóját Orbán Viktor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendészettudományi karának tisztavatásra váró hallgatói előtt. Majd miután érzékelte, hogy ettől különleges borzongás vett rajta erőt, és mindene felállt, ami csak rajta fel tudott állni, szenvedélytől fűtve ledobta a zakóját, derékig kigombolta az ingét, és a mikrofont egészen közel tartva az ajkához, akárha Szécsi Pál, énekelni kezdte Modugno híres slágerét:
– Ez olyan, akár a szél: a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja, A NAGYOKAT FEL-LOB-BANT-JA!!!
.
A közönség kezdetben lélegzetvisszafojtva hallgatta, ám azután egyre riadtabban nézte, ahogy a miniszterelnök először csak néhány centivel, majd mind nagyobb magasságokban szakadt el a földtől, miközben változatlan kitartással és a kellő patetizmussal zengette széles áradássá „a nagyokat fellobbantja!” dallamát. Egy idő után szinte már csak akkorának látszott, mint egy kertitörpe, akinek látványa a bodros bárányfelhőkkel, egyszersmind a röpdösésükkel körülötte vidám girlandokat leíró madarakkal együtt végül egyetlen, hatalmas falvédővé merevedett ki, a fejük fölé.
.
– De most akkor mi végül is fel vagyunk avatva? – szólalt meg egyszer csak közülük valaki, szinte sírós, elbizonytalanodott hangon.
.
Mivel azonban erre senki nem tudott válaszolni, egyelőre ez az állókép lesz az, amely egy ideig meg fogja határozni az életüket.

Címkép: Weisz Béla Falvédő