Posted by Bolgár Eszter
>A minap evezni készültünk, lementünk a Dunára egy egyesület edzésére.
A bemelegítésnél azt a feladatot kaptuk az edzőtől, hogy amikor dobja valakinek a labdát, ő mond egy állatot, mire a másik visszahajítja, és szintén mond egy állatot.
Hajítja is a labdát az első embernek, és elhangzik: “Cigány”! – többen felszisszennek, de a játék megy tovább: mongúz, gorilla, kiskutya.
Éreztem, hogy a dunai evezés, – torkomban a gombóccal, – számomra nem a kikapcsolódásról fog szólni.
Sarkon fordultam, és Timivel, az edzőtársammal együtt otthagytam az edzést.
Ez az apró mozzanat azonnal feltűnt az egyesület vezetőségének. Miután elmeséltük a történteket, azonnal bocsánatot kértek tőlünk, és biztosítottak afelől, hogy ez a magatartás számukra is teljességgel elfogadhatatlan.
Éreztem, hogy a dunai evezés, – torkomban a gombóccal, – számomra nem a kikapcsolódásról fog szólni.
Sarkon fordultam, és Timivel, az edzőtársammal együtt otthagytam az edzést.
Ez az apró mozzanat azonnal feltűnt az egyesület vezetőségének. Miután elmeséltük a történteket, azonnal bocsánatot kértek tőlünk, és biztosítottak afelől, hogy ez a magatartás számukra is teljességgel elfogadhatatlan.
Másnap levelet kaptunk, amelyben elmondták, hogy az edzés végén az edző és a klubvezetés az egész csapattól (kb. 20 fő) bocsánatot kért, és hogy az esetnek további következményei is lesznek.
A gyűlöletbeszéd nem megoldja, hanem tovább mélyíti a társadalmi feszültséget. Kérlek, ha ilyesmit tapasztalsz, te se hagyd szó nélkül!