Az élet egy száguldó vonat

Nem irigylem a napokban érettségizett generációt. Biztosra veszem, hogy három covidos év bezártsága után − abszolválva majd az utolsó vizsgájukat is − világgá mennek. Nem is lehet ezen csodálkozni. Be kell pótolniuk az elmaradt osztálykirándulásokat, táborokat, tanulmányutakat, diákcsereprogramokat meg a beígért, (majd gondosan elfelejtett) külföldi idegennyelvi kurzusokat.

Mindeközben a bolygónkat fenyegető öko-katasztrófa megelőzése érdekében törölnek egy sor repülőjáratot, és érezhető a környezet védelme a buszjáratok számának csökkenésén is. A nagy utazások leghangulatosabb módja – immár kétszáz éve – az újra reneszánszát élő vonatozás. Ráadásul a fiatalokat számos kedvezménnyel csábítják a vasúttársaságok (nemzetközi diákigazolvány; Interrail bérlet akár egész Európára; éjszakai vonatok stb.). Még hazai (megyei és országos) bérlet is került a kínálatba. Az okoseszközök korában nem nagy ügy az út tervezése a szállásfoglalás, a jegyvásárlás – és máris indulhat a kaland! De vajon merre gurulnak, suhannak vagy éppen pöfögnek a vonatok? Milyen véráztatta harctereken, egykor volt birodalmakon, ide-oda tologatott határokon haladnak keresztül? Mi történt évszázadokkal vagy évmilliókkal korábban a tájon, amire az ablakból kilátunk? Sarah Baxter 500 különleges vasútvonalat mutat be gyönyörű könyvében, és válaszol ezekre a kérdésekre.

Az ismét divatossá vált vasúti közlekedés egyfajta nosztalgikus lelassulást jelent, melynek nagyon eltérőek a hagyományai az egyes kultúrákban. Mindegy, hogy luxusvonat, fapados kisvasút, gőzös vontatja vagy mágnes röpíti, gleccserek között kanyarog vagy alagutakba bújik (gyakran ezt a kettőt egyszerre) – mindnek közös jellemzője: látványosabb és emberközelibb, mint a többi közlekedési forma. Repülőn nagy távolságokat tehetünk meg gyorsan, kényelmesen, ám jobbára csak a felhőkben gyönyörködhetünk. Az autópályák jellemzően elkerülik a településeket, látványosságokat, ráadásul ha magunk vezetünk, figyelmünket a forgalom köti le, nem bámészkodhatunk szabadon. A vonaton ellenben kényelmesen hátradőlhetünk és kedvünkre gyönyörködhetünk az elénk táruló látványban.

Nem véletlen, hogy Baxter aggódik egyes vasútvonalak megszűnése miatt, és örömmel üdvözli a lezárt vonalak újraindítását, az új vonalak építését. Szerencsére grandiózus tervek, álmok mindig voltak és lesznek is. Napjaink a legnagyobb álma a Bering-szoroson keresztül vezető, Kínától Oroszországon és Kanadán át az Egyesült Államokig futó szupervonat terve. Talán nem is annyira elképzelhetetlen. Pár évtizede még álmodozásnak tűnt a Csalagúton át közlekedő vonat terve, és lám, már működik. A vasútnak tehát nemcsak múltja és jelene van, hanem a környezetvédelmi szempontok miatt − az elektromos vonatok révén −, igen komoly jövője is.

Sarah Baxter öt történelmi korszakba sorolta az egyes vasútvonalakat, kiemelve a legjelentősebbeket, és a hozzá kapcsolódó eseményeket. Mégse ijedjünk meg, a könyv nem száraz történelmi adathalmaz, és nem is unalmas vasútvonal almanach. Az érdekességekre fókuszál, ahol szükséges, ismerteti az építés körülményeit, a vonal hosszát, az utazás időtartamát. Színes fotók, szemléletes térképek segítik az eligazodásunkat az egyes állomáshelyek között. A kisebb jelentőségű vonalak esetében rövid, de figyelemfelkeltő leírást kapunk arról, miért érdemes oda is jegyet váltani és vonatra szállni.

A földtani őskorba kalauzol például a Northern Explorer (Új-Zéland). Az egykori bányászvasút füstölgő vulkánok mellett halad Aucklandtől Wellingtonig. A romantikus Desert Express nevet az 55-80 millió éves Namíb-sivatagot 19 óra alatt átszelő vonat viseli, ez Namíbia fővárosától, Windhoektől vezet az Atlanti-óceánig. Délben indul, többször tart pihenőt a rövid gyalogos túrák meg a fotózás céljából. Éjszaka biztonságos mellékvágányra áll félre, hogy az utasok nyugodtan alhassanak (mellesleg gyönyörködhessenek a naplementében, majd a napfelkeltében).

Ugyanebbe a korszakba vezet (nagy kedvencem) a Postojnai barlangvasút Szlovéniában. 5 km hosszan kanyarog a Pivka-folyó által vájt ősi karsztlabirintusban, szebbnél szebb cseppkövek között.

• Olvass bele!

Eddig nem tudtam, hogy a világ leglassabb expresszén is utaztam. A Glacier (vagyis gleccser) Expressz hatalmas panorámaablakain keresztül zavartalanul csodálhatjuk az Alpok hegyvonulatait, csúcsait. A St. Moritz és Zermatt közötti 29 km-t a Glacier nyolc (!) óra alatt teszi meg. Feledhetetlen élmény!

Az idők hajnalára, az első fáraódinasztiák idejébe vezet vissza bennünket a Kairó–Asszuán vasútvonal (879 km, 10-12 óra), végig a Nílus mentén haladva. Az ókori Hellászt idézi fel Pélion olajfaligetek között haladó kisvasútja (28 km, 1,5 óra) – ez a világ legkisebb nyomtávú vasútvonala. A római birodalom zűrzavaros helyszínei mellett kanyarog a tenger mentén a Róma–Siracusa járat, majd (a még mindig csak tervasztalon létező híd vagy alagút helyett) a komphajó gyomrában kel át a Messinai-szoroson Szicíliába. (A könyv megjelenése óta – sokadszor – elővették a híd megvalósításának tervét. A halogatásnak egyaránt voltak technológiai, pénzügyi és szeizmológiai okai is.)

A Latorca Intercity Budapestről indul és Kijevig keresztülhalad a hunok és Attila útvonalán. (Megjegyzem, érdekes megtudni, miként vélekedik a szerző Attila életéről.)

Úgy tartják, aki felszáll a Mahaparinirvan expresszre az a nyolcnapos Buddha-körúton (2285 km) nagy lépést tesz a megvilágosodás felé.

Középkori hangulatot áraszt a lisszaboni 28-as villamos, amely a mór időszak emlékei között kapaszkodik fel az Alfama negyedbe, s néhol olyan szűk utcákon halad, hogy éppen csak nem súrolja a házak falait. Vonatozhatunk a legendás Selyemút mentén, de a dán Aalborg–Ribe vasúttal akár a rettegett vikingek nyomába is eredhetünk.

A 19. század már a vasút korszaka, megindulnak a nagy vasúti építkezések. A Párizs–Moszkva vonal egyfajta páneurópai kapocs Európa és Ázsia között. Fokváros és Kairó között az Afrikát észak-dél irányban átszelő 10.500 km hosszú vasútvonal épült – írja a szerző –, de annak utazási időtartama a rendszeres politikai csatározások miatt megbecsülhetetlen.

E korszak igazi jelképe azonban vitathatatlanul a viktoriánus kor egyik szimbóluma: az Orient Express, amely mind a mai napig a vasúti luxus sűrítménye. Klasszikus útvonala Párizs–Isztambul (Budapest érintésével), de számos kisebb leágazása is volt/van: Párizs–Velence, Szófia–Velence, Athén–Bécs között. Már nem közlekedik menetrendszerűen, de turisztikai célzattal időnként indítanak egy-egy járatot (tavaly májusban a szemfülesek megleshették a Nyugati pályaudvaron várakozó Orient Expresst). És persze nem maradhatott ki a könyvből a budapesti millenniumi vasút sem, melyet a szerző az egyik legrégebbi és legbájosabb földalattinak nevez.

John Keagen hadtörténész Az első világháború című könyvében megállapította, hogy a vasutak forradalmasították a háborút. Kiterjedtebb, gyorsabb és ezáltal pusztítóbb lett a hadviselés, mint korábban bármikor. A francia Le Petit Train De La Somme 20 percig halad 7 km-es vonalán a somme-i csata helyszínén. A 141 napos állóháborúban egymillió ember halt meg, ahogy azt a végállomáson, a Dompiérre-i Katonai temető végeláthatatlanul sorakozó fehér keresztjei jelzik.

Sok történész szerint Hitler „végső megoldása”, vagyis hatmillió ember módszeres elpusztítása is megvalósíthatatlan lett volna vasúthálózat nélkül. A Krakkó–Auschwitz vasútvonal ennek is a mementója.

A lottó ötös megnyerésének esetére felállított bakancslistámon eddig csak az Orient Express szerepelt. Ám most újabb három vágyálommal egészült ki. A Dardzsiling–Himalája vasútvonal mindössze 61 cm-es nyomtávú, 2000 méteres magasságban kanyarog 84 km hosszan. Hét órán keresztül lehet közben gyönyörködni a hegyóriásokban, és levegő után kapkodni a látványtól.

Mindenképpen a gyerekekkel szállnék fel Skóciában a Jacobite gőzősvonatra, mely Glasgow és Forth William között közlekedik, csillogó tavakkal pettyezett varázslatos tájakon át. Ugyanis megeshet, hogy maga Harry Potter jelenik meg a fülkénkben, és megkínál bennünket egy csokibékával.

Végül nem maradhat le a listáról a Balkan Odyssey sem. Ez Orient-stílusú kocsijaival Budapestről indul és Segesvár, Brassó, Plovdiv, Belgrád, Szarajevo, Mostar, Ljubljana érintésével 11 nap alatt tesz meg 3200 km-t Velencéig. Szervezett idegenforgalmi utazás ez, számos megállóval, kirándulásokkal, városnézéssel, tengerparti fürdőzéssel.

Sarah Baxter még olyan különlegességeket is bemutat, mint a Cervantes-vonat, a Réz-kanyon Expressz, az Ezüst Meteor, Tito Kék vonata vagy az eltűnt náci aranyvonat legendája. Kicsi vonalakat és olyan nagyokat, mint a Gdańsk–Trieszt vagy a Nairobi–Mombassa transzvasutak. Mire a könyv végére értem, igencsak megnövekedett az „ide elmennék” listám. Mert utazni nagyszerű dolog, de csak érdeklődő figyelemmel és felkészülten érdemes. Ellenkező esetben kihagyjuk a legfontosabbat: a világ megismerésének és megértésének lehetőségét. Ez pedig nem csak az érettségiző fiataloknak nagyon fontos, hanem minden korosztály számára tartogat meglepetéseket, új vagy akár nosztalgikus élményeket.

Sarah Baxter:
A világ története 500 vasútvonal mentén
Fordította: Nagy Boldizsár
Kossuth Kiadó, Budapest, 2019
400 oldal, teljes bolti ár 8415 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 7920 Ft,
ISBN 9789630998048

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Sarah Baxter  a transzszibériai expressztől a budapesti Gyermekvasútig, a londoni metrótól a Grand Canyon-i vasútig végigkalauzolja az olvasót öt kontinens ötszáz hosszabb-rövidebb vasútvonalán. Útközben felfedezhetjük, hogyan alakult ki bolygónk mai felszíne, feltérképezhetjük ősi civilizációk kialakulását, és bebarangolhatjuk az évszázadokat felfedezők, vasútépítők, történelmi hősök és gonosztevők nyomában.
Akár egy fényűző, faborítású hálókocsiban kelünk útra, akár egy csodaszép vidéken zakatoló fapados kirándulóvonatra váltunk jegyet, minden egyes vonatút izgalmas időutazás is egyben.

Címkép: Kínai vonat a selyemúton