Posted by Horváth András
>Az elmúlt hónapokban többen érdeklődtek felőlem, hogy mi van velem, hová tűntem, miért nem látnak, miért nem hallanak. Nagyon röviden: elegem lett. Nem most, a döntésemet már tavaly májusban meghoztam. Kicsit bővebben:
>Az elmúlt hónapokban többen érdeklődtek felőlem, hogy mi van velem, hová tűntem, miért nem látnak, miért nem hallanak. Nagyon röviden: elegem lett. Nem most, a döntésemet már tavaly májusban meghoztam. Kicsit bővebben:
Jól látjátok, az utóbbi időben tényleg eltávolodtam az aktív politizálástól: nem járok tüntetésekre, egyéb politikai eseményekre, nem szervezek ilyeneket, hivatásszerűen már nem üldözöm a korrupciót és egyre ritkábban kommentálom azt, ami ebben az országban akár a kormányzati, akár az ellenzéki oldalon történik. Ebben a politikai, társadalmi környezetben ugyanis – ide értve a díszellenzéket is – mindennek már nem látom értelmét.
A negyedik 2/3 után mi is változott? Az égvilágon semmi. A kleptokrácia, a maffiaállam köszöni szépen jól van, ebben a lepusztult, sivár politikai környezetben semmi nem kényszeríti arra, hogy változtasson, hogy más módszereket alkalmazzon, hogy bizonyos területeken engedjen. A diktatórikus rendszerek egyik fő jellemvonása, hogy nincs valódi ellenzéke: azok között szinte kizárólag csak megélhetési politikusok találhatóak, függetlenül attól, hogy éppen honnan jön az apanázs. A lényeg a túlélés, bármi áron. Hiteltelen díszellenzék a hiteltelen politikai pártjaival, unalomig ismert politikai klisék, önreklámozás, öncélú politizálás, bukott és elhasználódott arcok, valódi válaszok helyett ócska politikai showműsor. Ja és az ATV, ezeknek a bukott politikusoknak az utolsó mentsvára, az utolsó megjelenési lehetősége. A tisztesség – tisztelet a kivételnek – mindkét politikai oldalról hiányzik.Ezeket segíteni bármiben? Ezek mellé odaállni? Ezekben bízni? Ezektől bármit várni? De miért is ismételjem magam sokadjára, ha mindez ezen az oldalon is csak falra hányt borsó? Ha még mindig csak arra a fővezérre vár a nagy többség, aki majd helyette is kimondja a tutit, aki majd feltartja a zászlót, s majd átvezeti a magyar népet a Kánaánba, ahol majd nem lesz korrupció, meg igazságtalanság. Na persze! De hányan is szoktak az aktuális megváltók mögé beállni egy adott eseményen? Mire elég az? Na ugye! Így maradnak a lájkok és az ábrándozás arról, hogy mindez mennyit is ér. Mindkét fél őszinte megelégedésére. Persze egy olyan országban, ahol néhány mondatos káromkodással sztárrá – vezérré, sőt egyenesen “tanítóvá” – lehet válni (anélkül, hogy bármi eredménye lenne az egésznek), mit is várhat az ember?
A negyedik 2/3 után mi is változott? Az égvilágon semmi. A kleptokrácia, a maffiaállam köszöni szépen jól van, ebben a lepusztult, sivár politikai környezetben semmi nem kényszeríti arra, hogy változtasson, hogy más módszereket alkalmazzon, hogy bizonyos területeken engedjen. A diktatórikus rendszerek egyik fő jellemvonása, hogy nincs valódi ellenzéke: azok között szinte kizárólag csak megélhetési politikusok találhatóak, függetlenül attól, hogy éppen honnan jön az apanázs. A lényeg a túlélés, bármi áron. Hiteltelen díszellenzék a hiteltelen politikai pártjaival, unalomig ismert politikai klisék, önreklámozás, öncélú politizálás, bukott és elhasználódott arcok, valódi válaszok helyett ócska politikai showműsor. Ja és az ATV, ezeknek a bukott politikusoknak az utolsó mentsvára, az utolsó megjelenési lehetősége. A tisztesség – tisztelet a kivételnek – mindkét politikai oldalról hiányzik.Ezeket segíteni bármiben? Ezek mellé odaállni? Ezekben bízni? Ezektől bármit várni? De miért is ismételjem magam sokadjára, ha mindez ezen az oldalon is csak falra hányt borsó? Ha még mindig csak arra a fővezérre vár a nagy többség, aki majd helyette is kimondja a tutit, aki majd feltartja a zászlót, s majd átvezeti a magyar népet a Kánaánba, ahol majd nem lesz korrupció, meg igazságtalanság. Na persze! De hányan is szoktak az aktuális megváltók mögé beállni egy adott eseményen? Mire elég az? Na ugye! Így maradnak a lájkok és az ábrándozás arról, hogy mindez mennyit is ér. Mindkét fél őszinte megelégedésére. Persze egy olyan országban, ahol néhány mondatos káromkodással sztárrá – vezérré, sőt egyenesen “tanítóvá” – lehet válni (anélkül, hogy bármi eredménye lenne az egésznek), mit is várhat az ember?
Nem tudom elítélni azokat, akik a diktatúra szorítását és a helyzet reménytelenségét látva odébbállnak, pályát váltanak, vagy épp külföldre távoznak. (Már aki ez utóbbit megteheti.) Mert ebben a kilátástalanságban, ebben a szellemi sivárságban ez is egy vállalható opció. Mert mindennek ellenére ott a család. Mert mindennek ellenére élni kell. S mert pontosan tisztában vagy azzal, hogy rajtad sem az Unió, sem a Nyugat, sem az ellenzék nem fog segíteni. Mert a gazdasági érdekeik egészen mást diktálnak.
A magam részéről egészen a mostani év elejéig abban reménykedtem – vagy mondjuk inkább azt, hogy adtam egy esélyt nekik -, hogy ebből az uniós jóváhagyású korrupcióellenes szervezetből még lehet valami, s annak majd esetleg én is segíteni tudom a munkáját. Mára szerintem egyértelműen bebizonyosodott, hogy az Integritás Hatóság és annak vezetője a NER kegyence, a rendszer terméke, annak hű kiszolgálója, akik ugyanolyan átláthatatlanul és politikai kiválasztással működtetik ezt a szervezetet, mint bármely más NER intézményt az aktuális gazdáik. Persze lesznek majd eredmények – bár eddig szerintem még a látszatra sem adtak -, de csak azon kereteken belül, amit az IH elnök is vall, mégpedig hogy “Magyarországon nincs rendszer szintű korrupció”.
Én azért nem fogok teljesen eltűnni, továbbra is nyomon követem a folyamatokat, s itt vagy máshol el fogom mondani a véleményemet – még akkor is, ha a fanatikus szektatagok ezért engem fognak árulózni -, s felhívom a figyelmet a politikai átverésekre és az általam fellelt disznóságokra. S ha azt látom, hogy végre van olyan politikai erő, akik mellé érdemes odaállni, akiket érdemes segíteni, én nem fogok habozni. S amiről korábban én is, más is írt: új, hiteles politikai erők helyi érdekvédelmi csoportosulásokból is kinőhetnek. Azonban ezek az erők csak akkor maradhatnak hitelesek, ha mozgalmukat nem fertőzi meg a lejáratódott ellenzéki politikai garnitúra, s ha a működésük nem válik öncélúvá. Addig persze valószínűsíthetően még nagyon sok víz fog lefolyni a Dunán.