Posted by Gaál Péter
>Még Krisztusnak is hét napjába telt, amit Prigozsin egyetlen nap alatt lezavart: a Virágvasárnapot és a Húsvétot, utóbbinál azzal a kellemes különbséggel, hogy ő egyelőre Barabásnak látszik lenni. Közben három Putyinból kettő két elnöki különgépen elmenekült, a harmadik Moszkvában maradt. Senki az odatartó Prigozsin útjába nem állt, érzékeltetve, hogy Oroszországnak a fővárosa és a nyugati – legfenyegetettebb – határa között egyáltalán nincs katonasága; meleg kézfogásokkal és hangos éljenzéssel búcsúztatták; majd – feltehetően – megköszönve harcosai eddigi szolgálatait, a szír humanitárius katasztrófa konszummálásától a kollégák kalapáccsal való kivégzéséig Ukrajnában, távozott a… az… itt kicsit bajban vagyunk a bolyban, mert vagy csak Rosztovból, vagy – egyelőre feltételesen – az életből is. Lukasenka vendégszeretete minden valószínűséggel Szulejmán egykori vendégszeretetéhez hasonlatos, a többi már (öngyilkosság, novicsok, ablak, a három sláger, esetleg utcai baleset) valamelyik Putyinon múlik. (Néha elgondolkozom, mi lesz a többiekkel, ha az orosz elnök VALÓBAN meghal? Bár tudom. Mellesleg lehet, hogy már csak a TÖBBIEK vannak, nem mintha ez sokat segítene rajtuk.)
Mire volt ez jó? Nem megfelelő kérdés. Ha oroszokról beszélünk, akkor így korrekt: MI AKART EZ LENNI? Az oroszok soha nem adtak sokat a részletek pontos kidolgozására. Saját népükből indultak ki, és indulnak ki mindmáig. Oj, bednije, oj, bednije. Öt centis vízbe fulladás vagy jégcsákány ugyanúgy megteszi, mint egy mérgezett esernyő, igaz, azt bolgár ügynök használta anno. Szóval, mi akart ez lenni? Most azt mondom, amit a mellesleg Vlagyivosztokban született Julij Boriszovics Brinyer, azaz Yul Brynner, A hét mesterlövész egyik főszereplője mondott egy adomában valakiről, aki meztelen seggel beleugrott egy kaktuszbokorba, és amikor megkérdezték tőle, hogy “De ember! Ezt miért tette?”, így felelt: “Pillanatnyilag jó ötletnek látszott.”.
Azért se orosz, se magyar médiamunkás nem lennék. Se belarusz, se észak-koreai, se kínai, de igazság szerint “nyugati” országbéli sem. Putyin se és Prigozsin se. A saját magán ironizáló François Villon kutyafasza lehetett hozzájuk képest:
Tudom, mi a tejben a légy,
Tudom, ruha teszi az embert,
Tudom, az új tavasz mi szép,
Tudom, mely gyümölcs merre termett,
Tudom, mely fán mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog,
Tudom a munkát, lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom az urak nyakdíszét,
Tudom, melyik ruha mi szerzet,
Tudom, ki gazdag, ki cseléd,
Tudom, mily fátyolt kik viselnek,
Tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
Tudom, tortán él sok piszok,
Tudom, mely csap mily bort ereszthet,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom ló s öszvér erejét,
Tudom, mit érnek, mit cipelnek,
Tudom, pénz szava szép beszéd,
Tudom, hol mérik a szerelmet,
Tudom, mit higgyek a szememnek,
Tudom, Róma mit alkotott,
Tudom, hogy a cseh mért eretnek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Ajánlás
Mindent tudok hát, drága herceg,
Tudom, mi sápadt s mi ragyog,
Tudom, hogy a férgek megesznek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
(Szabó Lőrinc fordítása)