Hattyúk tava és kaviár

Uj Péter heti hirlevelének részlete

148.1.1. Amikor Moszkva fontosabb útjain katonai ellenőrzőpontokat állítanak fel, kormányzati és hatósági épületek előtt páncélozott gyalogsági harcjárművek jelennek meg, az átlagpolgár (moszkvics) nem esik pánikba, hanem vásárol még egy üveg vodkát, bekapcsolja a tévét, és várja a főtitkár/elnök/tábornok beszédét. A beszédet persze nem érdemes figyelni (a kormány a helyén van és védelmezi társadalmunk satöbbi), csak azt, hogy utána a Bolsoj Balett legendás Hattyúk tava-előadását kezdik-e ismételni, mert ha igen, akkor ideje elindulni, és beállni a legközelebbi nyitva tartó bolt előtt kígyózó kilométeres sorba tartós élelmiszerekért.

A Hattyúk tava után már egészen biztosan egy másik, jó eséllyel egyenruhás ember jelenik majd meg a képernyőn, őt sem érdemes meghallgatni, csak azt közli, hogy az előző elnök/főtitkár/cár/tábornok krími dácsájában önként lemondott a hatalomról, majd érdemei elismerése mellett, menekülés közben tarkón lőtte magát, viszont az orosz nép egyúttal meg lett mentve, és ezentúl ő maga egyszemélyben szavatolja a néphatalom legteljesebb körű érvényesülését. A szó újra Csajkovszkíjé.

Az orosz polgár ekkor sem esik pánikba, pontosan tudja, hogy mi következik, mivel jár számára a hatalomváltás: eddigi élete alatt összekuporgatott pénzecskéje, vagyona, az ötven négyzetméter közepesen lepusztult panel, a harminc éves Moszkvics és a kiskert néhány hónap múlva jó eséllyel semmivé válik, de minimum feleződik. Egy pillanatra talán átvillan az agyán valami őrült ötlet menekülésről, ellenállásról, de ez tényleg csak egy pillanat, mert pontosan tudja, hogy semmire semmi esély, ennek így kell lennie, ez mindig is így volt és így is lesz, katonák–beszéd–Hattyúk tava–beszéd–káosz–terror–katonák–beszéd–Hattyúk tava– és így tovább. Kitölti a maradék vodkát, előveszi a hűtőből a fél üveg savanyú uborkát és pácolt heringet, nagy sohajtással befalja mind, ha esetleg akad még egy üveg vodka (vagy ablaktisztító), ráküldi még, és lefekszik aludni. Másnap egy új Oroszországban ébred.

Ami egyébként pont ugyanolyan, mint az előző volt.

Pénteken és szombaton a fenti eljárásrend csak az elnöki beszédig jutott el, a Hattyúk taváig már nem. (Oroszország is fejlődik: a Wagner-puccs közvetétését megszakítva nem a Hattyúk tavára, hanem egy kaviárról szóló dokuemtumfilmre kapcsoltak.)  Hogy miért, azt csak találgatjuk, és valószínűleg még évek múlva is találgatni fogjuk, ahogyan még mindig elég homályos, pontosan miért alakult úgy az 1993-as, sőt az 1991-es puccskísérlet, ahogy alakult.