Osztályidegenezés és elvtársazás

Lévai Júlia Mira (FB)
>Az ötvenes években azokat, akik szemben álltak a fennálló rendszerrel –
a „kommunistákéval”, de pontosabb, hogy a bolsevikokéval –, bárki,
bármilyen hivatalos helyen szabadon le osztályidegenezhette.
.Engem ez, gyerekként annyiban érintett, hogy amikor iskolába mentem,
ott volt egy betű a naplóban a nevem mellett, ami jelezte ezt a
mivoltomat, és azzal járt, hogy kb. 59-ig sem úttörő, sem karénekes nem
lehettem. Hogy a felnőttek munkahelyein ez pontosan, hogy működött,
arról nem lehetett tapasztalatom, de nem hiszem, hogy a személyzeti
irodákon kívül, a dolgozók közt is bevett gyakorlat lett volna. Otthon sem
meséltek ilyesmit, és a rádiójátékokban-kabarékban sem volt jelen, pedig
azok elég jól tükrözték akkoriban a közbeszédet.
.
Ebben az időszakban a maximum a „burzsoá csökevény” volt, de azzal
sem a személyt, magát, hanem annak viselkedését, egy-egy szokását
bélyegezték meg. A hatvanas évek elejétől pedig egyszerűen kihalt ez a formula, nem
függetlenül Kádárnak az, „Aki nincs ellenünk, az velünk van” mondatától.
.Ettől kezdve a következő harminc évben a szalonképes társalgásokban
biztosan nem került elő, viszont az ellenzéki mozgolódások idején a
pártsajtóban ill. bizonyos munkaügyi osztályokon felváltotta a
„rendszerellenes magatartást tanúsít” kifejezés. Ugyanakkor ezt sehol
másutt nem használták, a civilek egymás közti társalgásaiban nem
fordult elő. És biztos vagyok benne, hogy a kocsmákban sem.
.
Ma ezzel szemben a közösségi fórumokon bárhol beszállok egy
beszélgetésbe, és egyértelművé teszem, hogy szemben állok Orbánnal
és a rendszerével, már jön is egy hozzászóló, aki azzal kezdi, hogy
elvtársnőnek szólít, és evidenciának tekinti, hogy a foxi-maxin tanultam,
amit mondok. A mai vonalasok, rendszerpártiak, irányzatukat tekintve
nacionalisták, ösztönös fasiszták szókészletében tehát ez felel meg az
osztályidegennek.
.
A különbség annyi, hogy ezt ma, civilekként sokkal természetesebben és
gyakrabban használják, mint anno a bolsevista hatalom hívének
szegődő civilek. Mondhatni reflexükké vált, hogy aki bírálja Orbánt, az
csakis „kommunista” lehet, és csak azért háborog, mert az előző
rendszert akarná visszahozni, de legalább is képviselni. És ezt
egyáltalán nem korlátozzák a munkahelyek vezetésének hivatalos
közegére.
.
Miközben, ha valaki, akkor Orbán az, aki nemhogy ugyanazt csinálja,
mint a bolsevikok (és persze a fasiszták, hiszen a kettő a
harcközpontúságában, a mítoszimádatában és a hierarchia-
tiszteletében, rendpártiságában összeér), hanem még túl is szárnyalja
őket.
Orbán olyasmit is elért, amit még Rákosi sem tudott megvalósítani:
rendszerének hívei kórusban és gondolkodás nélkül bélyegeznek meg
mindenkit, aki nem Orbán-párti, és ehhez még az sem kell, hogy
bármilyen mértékben is közük legyen a hivatalossághoz. Elég csak a
rendszer hívének lenni, és a nacionalista civil úgy viselkedhet másokkal,
mintha a hatalom delegáltja lenne.
.
Olyan ez, mintha az egyházakban nemcsak a papok, hanem a
gyülekezet tagjai is ugyanúgy penitenciát szabhatnának ki azokra a
társaikra, akiket vétkeseknek ítélnek. Sőt, nekik még gyóntatniuk sem
kell ehhez: egy „rossz” szó alapján eldönthetik, hogy bűnösökkel állnak
szemben.
.
Nahát, ettől még annál is viszolyogtatóbb Orbán rendszere, és ettől lehet
az összes eddigi, undorító zsarnokság sűrítményének tekinteni, amit ő a
társadalommal művel.
“És ezért a legkevésbé sem túlzás kimondani: a magyar történelemben
nem volt még politikus, aki a hétköznapiságnak ezzel az elemi
természetességével tudta volna összeugrasztani egymással a
társadalom összes tagját.”