Posted by A háború sújtotta ország lakói alapvetően optimisták, 93 százalékuk derűlátóan ítéli meg ajövőt az ottani statisztikai hivatal felmérése szerint. A péntek – szombati eseményekfeltehetően csak fokozták a jövőbe vetett hitüket. A neves Carnegie Europeban megjelenttanulmány – szerzője a Kyiv-Mohyla Akadémia és egyben a kijevi New Europe Centermunkatársa, Kateryna Zarembo – már azt is feszegeti milyen próbatétel vár Ukrajnára, haegyszer véget ér a háború.
Berényi Judit
Az ország nem szenvedett vereséget a támadást követő három napon belül – mint sokanjósolták. Az „egyének kollektív ereje” – írja Kateryna Zarembo – a meghatározója, hogyUkrajna több mint egy éve ellenáll a világ egyik legnagyobb hadseregének. Egy februárireprezentatív felmérés szerint az állampolgárok 97%-a Ukrajna győzelmében hisz, és 3⁄4-ük szerint az ország visszaszerzi az 1991-es határokon belüli, az elmúlt években oroszfennhatóság alá került, illetve elcsatolt területeket. Noha az ukrán emberek alapvetően hisznek a háború megnyerésében, arról is meg vannak győződve, hogy azt követően se leszaz ország könnyű helyzetben. Az előrejelzések bizonytalanok, azonban már érzékelhető a civiltársadalomnak – a háborútól részben függetlenül meglévő – ellentmondásos kedélyállapota, ha a remélt békés időszakról esik szó.
Most még egyesíti az embereket a közös cél, Oroszország legyőzése, a reprezentatív felmérések, nőkkel és férfiakkal egyaránt folytatott beszélgetések alapján számos ellentét azonban már most kirajzolódott a kutató számára. A háború folytatódása mellett mind több aggodalom övezi, milyen lesz a béke Ukrajnája, milyen politikai, gazdasági és társadalmi kihívásokkal kell szembenéznie. Mert miközben a külvilág a folytatódó, sőt eszkalálódó háborúról értesül, a szellemi elit már az új, a háború előttitől alapvetően eltérő Ukrajna vízióját vázolta fel. Meghatározó ukrán értelmiségiek, katonai vezetők, tudósok, nagyvállalati menedzserek, korábbi miniszterek és a civil társadalom mérvadó egyéneinek közös publikációjaként a közelmúltban jelent meg az úgynevezett „Fenntartható Béke Manifesztum”
(https://sustainablepeacemanifesto.org/),amely a legalaposabb áttekintést és iránymutatást adja a háború utáni élet megszervezéséhez. A dokumentum két részből áll: az első rész Oroszország „elszámoltatását” részletezi: a háborús bűnösök felelősségre vonását, a népirtás szigorú büntetését, a jóvátételt, valamint Oroszország nemzetközi elszigetelésére való szándékot. A második, az ország jövőjét meghatározó feladatokat tartalmazó részben első helyen szögezik le: Ukrajna fenntartható
békéjének alapfeltétele az Európai Unióhoz és a NATO-hoz történő csatlakozás (Ez utóbbi lakossági támogatottsága 82%-os.). Hangsúlyosan szerepel az is, hogy meg kell változtatni az Oroszországhoz fűződő – történelmileg meghatározott – korábbi politikai, kulturális kapcsolatokat, az orosz gazdasághoz fűződő kötődéseket, elsősorban az energia-mérleg átalakításával.
A most még reményteli jövőben új próbatételekkel kell Ukrajnának szembenéznie, illetve szembeszállnia – mind nemzeti, mind nemzetközi téren. Az első helyen szerepel Putyin és valamennyi háborús bűnösnek egy különleges törvényszék előtti számonkérésének nemzetközi elfogadtatása – mint ahogy ezt elsősorban a 2022-ben béke Nobel díjjal kitüntetett ukrán Civil Jogok Központjának vezetője, Oleksandra Matviichuk minden hazai és külföldi fórumon képviseli. (https://www.theguardian.com/world/2023/feb/27/ukrainian-nobel-peace-
laureate-oleksandra-matviichuk-calls-for-special-tribunal-to-try-vladimir-putin), csakúgy, mint a háborús jóvátétel követelésének nemzetközi szinten való kiharcolása. A megfigyelők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a közösségekben erős a belföldön érvényesítendő társadalmi igazságosság iránti igény. A háború előtti „békés korszak” tapasztalatai alapján nem tudható, kinek az ”igazsága” fog érvényesülni. A civil társadalomban fokozott az igény az ukrán vezetés az orosz invázió kezdete óta folytatott tevékenységének és döntéseinek felülvizsgálatára. Nem kis társadalmi aggodalom övezi, vajon a politikai vezetés a békés időszakban is folytatja-e háborús időszakban szükségszerű hatalmi koncentrációt, és nem törekszik-e annak erősítésére. (Ez év februárjában a már egy éve tartó invázió idején a statisztikai hivatal által készített reprezentatív felmérése szerint az elnök támogatottsága 91%- ot ért el.) A parlamentben a többséget alkotó, a „Szluha Narodi” párt (Zelenszkij valamikori tévésorozatának címe után), a gyakorlatilag egy-párti rendszer lehetővé tette a kormány számára, hogy korlátozza a 2022 előtti kiegyensúlyozottabb politikai döntéshozatalt. A totális orosz inváziót követően bevezették a rögtönítélő bíráskodást, a médiában korlátozták vagy nem is engedték más politikai pártok képviselőinek megjelenését, a hatalom mind jobban összpontosult az elnök kezében. Számos vezető értelmiségi, így Gyevid Viljamsz professzor és Valerij Pekar újságíró hangoztatja, hogy már a háború utáni újjáépítést is meg kell, hogy előzze az ukrán társadalom demokratikus rendszerének kialakítása.
(https://zn.ua/ukr/interview/kerivnik-tsentru-konstitutsijnoji-demokratiji-universitetu-indiani-
devid-viljams-holovne-pamjatati-za-shcho-vi-vojujete.html (https://site.ua/valerii.pekar/vigrati-
viinu-prograti-mir-inerciinii-scenarii-i0n112p
További nehézségeket hoz majd a háborúban harcolók „visszaintegrálása”, azaz beillesztése a civil életbe. Az Ukrajnai Pravdában megjelent a „Veterán-ügyi Minisztérium” előrejelzése (https://www.pravda. com.ua/news/2022/12/22/7381862/) szerint a háború befejezését követően megközelítőleg 3 millió emberrel (a lakosság 10%-a) – a katonák, családjaik, a harcokban elesettek családtagjaival – kell számolni. A legtöbb volt katona fizikai és pszichológiai rehabilitációra szorul, és munkahely teremtésére is gondolni kell, civil egzisztenciájuk biztosítására. A „Veterán Alap” felmérése szerint ezt a kört érintő három legsúlyosabb, de az egész társadalomra kiható gond az érintettek egészségi leromlása, mentális problémáik és e kettővel összefüggésben megoldatlan társadalmi beilleszkedésük, amivel ennek az óriási tömegnek 50-60%-a érintett.
Mindezek mellett vannak a civil közösségben olyan kimondatlan, de az emberek közötti súlyos ellentéteket generáló ellentétek, amilyeneket – a már sok háborút megélt ukránok – korábban nem tapasztaltak. Az emberek egy része elveszítette szeretteit és otthonát, másokat ez nem érintett; sokan csatlakoztak a hadsereghez, akár önkéntesen – míg mások nem; rengeteg embernek kellett élnie orosz megszállás alatt – míg sokaknak nem; milliók külföldre menekültek – miközben több tízmillióan Ukrajnában maradtak; sok embernek több pénze lett – milliók szinte éheznek. Ezek jó esetben csupán bosszankodást okozó tényezők, azonban többségük éles megosztást és ellentétet-ellenségeskedést is kivált, így kétségbeesést, haragot vagy mások elítélését.
Ma még nem lehet megítélni, mi lesz e társadalmi traumák következménye, de nyilvánvaló, hogy aligha gyakorolnak pozitív hatást az újjáépítés folyamatára, a szociális összetartásra, ugyanakkor egyértelműen befolyásolni fogják majd az elkövetkező választásokat, a pártok erőviszonyait. Számos egyéb kihívás mellett nem lehet elfelejtkezni az ország lepusztult (lepusztított) gazdaságáról, az elszegényedett tömegekről. Jelentések szerint ez év februárjában a munkavállalók 11%-a veszítette el állását, míg a háború előtt 5%-os volt a munkanélküliségi arány.
<ahref=”https://ratinggroup.ua/en/research/ukraine/national_survey_of_ukraine_iri_february_2023.html).”>https://ratinggroup.ua/en/research/ukraine/national_survey_of_ukraine_iri_february_2023.html).
Ezeknek a – több mint „próbatételek” – enyhítésére a nemzetközi közösség háborút követő segítségére – és minthogy a háború ebben az évben is tovább tart – égetően szükség lesz. Az ukránok ez ügyben is derűlátóak, a statisztikai hivatal közlése szerint a lakosság 93%-a optimistán ítéli meg a jövőt. https://carnegieeurope.eu/2023/06/01/resilience-and-trauma-of-
ukraine-s-civil-society-pub-89852