Szerenád

>Ha hihetünk a mendemondáknak, öt évvel ezelőtt a Szentpéterváron tartott Nemzetözi Gazdasági Fórum idején Putyin Oroszország elnöke zongorán adott szerenádot moszkvai nyaralójában a kínai elnöknek, Xi Jinpingnek.Az elmúlt hétvégén természetesen szerenádról szó sem volt, a világ sajtómunkásai kapkodták fejüket és klaviatúráikon óránként változó híreket és később alaptalannak bizonyult feltételezéseket írtak. Természetesen az alábbiak nem az elmúlt hétvége eseményeiről, sokkal inkább arról szólnak, amiről-mily sajnálatos, de ismereteim szerint egyetlen médiaforrás sem tudósított. Ez pedig nem más és nem kevesebb, mint a tizedik (!)évfordulója a kínai kormány Út és övezet kezdeményezésének, amivel e háborús és kiszámíthatatlan események közepette senki sem foglalkozik. Pedig kellene, elsősorban az olvasók, hallgatók és nézők tájékoztatása érdekében, hiszen a hétvégi események gyors kezdete és annál is gyorsabb befejezése nem “spontán”, s feltehetően nem harmadik fél beavatkozása nélkül történt. Kína rendkívül jelentős szerepet játszik az elmúlt évtizedben az orosz gazdaság finanszírozásában, az ukrajnai háború kezdetétől pedig az Oroszország ellen életbeléptetett nyugati (EU és USA) pénzügyi és gazdasági szankciók miatt kieső orosz bevételek pótlásában. Bár az adatok szinte mindig unalmasak, ennek ellenére hadd álljon itt néhány: Oroszország jelenleg Szaud Arábia után a második legnagyobb olajexportőre Kínának. (Kína 1.59 millió barrell olajat kapott Oroszországtól tavaly, mely összes behozatalának 15, 5 százaléka.)Az olaj az ESPO-angol rövidítésű Kelet Szibéria-Csendes óceán vezetékről érkezik Kínába, melyet 50 milliárd US dollár kínai kölcsönnel épített Oroszország. Oroszország Kína harmadik legnagyobb gázellátója, s ez a Szibériai Vezetéken keresztül érkezik Kínába, mely teljesen független a nyugati irányba szállító orosz vezetékektől. Oroszország már építi a második (Szibéria 2.) gázszálllító vezetéket, mely Mongólián keresztül viszi a gázt Kínának.Az Ukrajna ellen indított orosz háború óta a korábbi 110 milliárd euró orosz bevétel az EU országaiba exportált olajból és gázból származott, melyet 2025-re a már aláírt orosz-kínai megállapodások szerint bőven meghalad majd 2025-re a kínai piacra történő orosz olaj-és gázszállítás. A Rosznyeft 10 éves szerződése Kínával Kazahsztánon keresztül ezen felüli olajexportot bonyolít le a kínai piaccal. A Gazprom folyékony gázszállításai (mely vállalkozásból a szankciók következtében a Shell kiszállt) Szahalin szigetén keresztül folytatja Kína folyékony gázzal történő ellátását.S itt még nincs vége a két gazdaság kereskedelmi együttműködésének. Kína egyik alapvető élelmiszeripari terméke a szójabab, ma már kínai cégekkel zajlik, Oroszországban.Kína pénzügyi támogatása Oroszországnak ennél még nagyobb volumenű. 2000 és 2017 között Oroszország 125,4 milliárd dollárt kapott kölcsönként, vagy működőtőke beruházásként Kína három legnagyobb állami pénizintézetétől.S e ponton a pénzügyi szakemberek a laikusok számára megdöbbentő adatokkal álltak elő a háború kitörése óta. Kína ugyanis az Oroszországgal folytatott külkereskedelmének 28 (!) százalékát már saját valutáiban (rubel- renmimbi) bonyolítja, ezzel is függetlenítve a két gazdaságot az US dollár és az Euró korábbi dominanciájától.Mindez persze érdektelen lenne, ha az Út és Övezet 45 tagállamának több mint egyharmada nem hasonló megállapodásokat kötött volna a kínai kormánnyal, mármint a vagy helyi, vagy a kínai valutát használva fizetőeszközként.Látszólag, legalábbis a nyugati média többsége szerint ez elhanyagolható, apró tényező a világgazdaság pénzügyi egyensúlya szempontjából.Csakhogy-bár e rövid ismertetés nem a jelenleg is folyó orosz-ukrán háborúról szól, egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a háború egyrészt a nyugati demokratikus rendszerek és az ezt védő NATO védelméért, vagyis a status quo (USA és az EU hegemóniája) picit módosított és kiterjesztett megőrzéséért folyik, miközben az orosz-kínai gazdasági és pénzügyi együttműködés azt is jelzi, hogy Kína Ázsiában és Eurázsiában szándékozik egy kínai rendszeren alapuló hegemón térséget létrehozni. Nem lesz könnyű.Ezért folyik a harc az USA és Kína között. Egyelőre gazdasági eszközökkel (kivéve Tajvant) de ezt akár ideiglenes állapotnak is tekinthetjük-mondja néhány Ázsia-szakértő.Végül a nyugati szankciókról. Mielőtt bárki bagatellizálná a nyugati szankciók sorozatát Oroszország ellen, nem kellene talán elfeledkezni arról sem, hogy minden pénzügyi szankció kétélű fegyver. Természetesen politikailag elégedett lehet a liberális rendszerek védelmezője ezekkel, de saját pénzügyi rendszerük elemeinek legfontosabbját, az eurót és az amerikai dollárt is gyengítik ezek a szankciók, hiszen a nem liberális világból nézve, őket is akármikor érhetik ezek a szankciók, (Közel-Kelet, Dél-Amerika) vagyis igyekeznek nem ezekben a valutákban tartalékolni. A legutóbbi példa erre a brazil-kínai kereskedelmi megállapodás, mely szerint kizárólag a kínai valutában zajlik a két ország közötti kereskedelem..Nem érdemes találgatni, vajon a kínai elnök, Xi “közvetített-e” Putyin, a Wagner zsoldosok vezetője és Lukasenko között. Ha igen,akkor ez a közvetítés sikeres volt. Ha mégsem, akkor valami olyan történt, amitől megkönnyebbülhetett mindhárom érintett fél. Ki fog derülni, mert ahogy a történészek többsége vallja, előbb vagy utóbb mindig minden kiderül.