Posted by Fábián András
>A régi sláger ismerői rögtön tudják folytatni: … csodás, te vagy nékem a szív dobogás. Satöbbi, satöbbi. Ha elindultam a világba, innen indultam el, és ide is akartam mindig visszatérni. Ha honvágyam támadt, álmomban az Erzsébet hídon haladtam át és szembe jött velem a kivilágított Szent Gellért szobor. Én itt születtem, itt nőttem fel, ez az én városom.
Mégsem éreztem soha, hogy jogom lenne bármilyen fokon kisajátítani, ezért gyorsan pontosítok: ez az én városom IS, az enyém IS. Meg még közel 2 millió emberé.
Van, akit jobban, van, akit kevésbé köt ez a város. Van, aki csak lakik benne, de szívből utálja, mert zajos, büdös, koszos, van, aki meg (mint például én) ezzel együtt is szereti. Több mint hatvan éve szemlélem, hogy mi is történik itt és próbálom megérteni, hogy ami történik, az miért úgy, miért nem másképpen és egyáltalán miért, mi végre?! Az én életem első harminc évében a város élte az életét. Még emlékszem a Mária-Valéria telepre, láttam kinőni a földből a helyén a József Attila lakótelepet. A régi Tripolisz és a Csikágó is eltűnt. Hol van Krúdy Gyula ódon, regényes-romantikus Óbudája?A hatalmas gyárak, a Láng Gépgyár, a Tungsram, a Ganz Mávag, a Csepel Művek… Emlékszem a régi angyalföldi hétházra és tizenháromházra. Máig megvannak, csak már kevésbé tűnnek nyomortelep jellegűnek. A Vizafogó hajdani nyomortelepe is új lakóteleppé alakult, mára belesimult a környezetébe. Közben azonban a Duna partról eltűntek a vízitelepek, sportegyesületek, kenusok, kajakosok, az egy- és két-pár evezősök, a vasárnapi kílbótok. A János kórházban születtem én is, a bátyám is. Mostanában időnként itt nem lehet megszületni. Nincs orvos, nincs személyzet. Mondjuk ez nem is olyan nagy baj. A bátyám a minap bement a nőgyógyászatra és megkérdezte, hogy hol lehet itt reklamálni? Miért?- kérdezte a nővérke. Mert én itt születtem, de egyáltalán nem vagyok megelégedve. A kedves hölgy nagyon nem értette a poént.
Holott tényleg nincs túl sok okunk örömködni. Értem én, hogy a világ változik, de aki a krumplis tésztához szokott és azt szereti, annak hiába kínálják ezerrel a legjobb minőségű osztrigát, undorral fordul el tőle. Talán nem ez is a legjobb a hasonlat. Minden esetre nekem hiányoznak az ingatlanpanama áldozatává vált, gyönyörűséges régi házak, kisvendéglők, mozik és cukrászdák. A bugyuta reklám szlogenjét kölcsönvéve: Kár, hogy abból régi, jó városból már nem maradt semmi. Harminc, de leginkább az utolsó 13 évben a város üzleti tereppé változott. Rombolni bármit, csak építeni lehessen. Drágán, sok betonból, sok üvegből üres irodaházakat, üres stadionokat és más, felesleges, ronda épületeket a patinás, hangulatos régiek helyébe. Még a jobbik eset, ha csak hagyják lerohadni, hogy jó pénzért fel lehessen újítani. Azon is lehet nagyot kaszálni. A bezárt kórházak pusztulása sem véletlen. Drága telkekre lehet ily módon szert tenni. Térköves, drága tereket meg drágán vett ronda szobrokkal lehet feldobni. A város vezetése meg tűri ezeket a rombolásokat, mert nem tehet mást, vagy maga is hozzátesz még egy két lapáttal.
Budapest mára politikai kérdéssé, vagy inkább csatatérré vált. A jórészt vidéki fiúkból és lányokból összeverbuvált kormány lelkifurdalás nélkül bünteti a főváros lakóit, mert meg merték választani az ellenzék jelöltjét. Ahol lehet, ott tesz nekik, nekünk keresztbe. Ahová teheti – odarondít. Amit meg lehet és érdemes, azt ellopja. Leginkább a drága holmit viszi, mint például a Gellért Szállót az Orbánvejkó. A főpolgármester meg átveszi a beváltnak látszó trükköket, és hozzáteszi a saját fóbiáit. Neki az a becsípődése, hogy sok az autó. Ki kell tiltani az autókat a városból. Kerékpár utakkal leszűkíteni a főútvonalakat, Mit sem törődve azzal, hogy ezáltal ugyan nem lesz nagyobb a kerékpárforgalom, viszont nő a por, a bűz, a benzingőz. Nem is beszélve annak a néhány boldogtalan biciklistának a tüdejéről, amely a leginkább van kitéve a káros anyagoknak. Fizetős parkolókat mindenhová! Leállítani a gépkocsi
közlekedést a rakparton és a Lánchídon, meg ahol csak lehet. Eközben csökkenteni az áthaladó forgalmat, betömni az aluljárókat, lebontani a felüljárókat. Lesz itt dugó dugó hátán. Majd rájönnek a hülye sofőrök, hogy nem kell mindig kocsikázni. Különben is: a polgi csak biciklivel jár oda, ahova nem viszi a szolgálati jármű, mert ő családi okokból nem vezet. Gyűlöli az autókat. Mindezt tehát a saját szája íze szerint teszi, de ott vannak a nyakába lihegők, az “igen, főnök!” beosztottak. Népszavazást rendez, ami természetesen ugyanazt a “többségi” véleményt eredményezi. Két millióból (állítólag!) pár tízezer arra szavazott, hogy ne állítsák helyre a gépjárműforgalmat a lánchídon. Egész pontosan ezen a kis tréfán 136 435 fő vett részt, a lakosság kevesebb, mint 9%-a. Mérvadó szám. Jó, egy darabig, amíg Karácsony lesz a góré, nem hajtatok át a Lánchídon. A városban nő a dugók száma, nő a bűz. Lebontják hamarosan a Nyugati téri felüljárót (ugye így hívják most a Marx teret, korábban Berlini teret?). A legforgalmasabb kereszteződés áteresztő pontját. Itt is lesznek majd dugók, balesetek, lesz zaj, meg büdös benzingőz. Mert miből is tetszik gondolni, hogy majd akkor nem járnak autóval azok, akik eddig is azzal jártak?! A város környékén ugyanis a beígért P+R parkolók még gondolatban sem léteznek. Ami meg van, az meg nem ingyenes, dehogy. A magunkfajta kisnyugdíjas havi kisnyugdíja menne rá havonta a parkolásra, pedig ő csak az orvoshoz… Fő, hogy a Lánchíd autómentes legyen! Ha lehet, esetleg mégis a rakpartot is le kellene zárni talán. Meg még…
De nem adok én ötleteket! Mindezt azért, hogy néhány elvakult, magát zöldként definiáló politikus elégedetten dőlhessen hátra: na ma is sikerült valamit tenni a környezetvédelemért. Valóban? Sikerült? Nagyjából annyit, amennyit a kormány tesz érte azzal, hogy a környezetvédő elektromos autókhoz szükséges akkumulátorok gyártását az országra oktrojálta. A hídlezárást a szavazásban résztvevő 136 435 fő 79%-a, vagyis kevesebb mint 110 ezer ember támogatta. Ezek a számok nagyjából megfelelnek a főpolgármester támogatottságának manapság. Alig pár hónappal az önkormányzati választásokkal. Azért egy ilyen fokú támogatásra szerintem még Orbán sem csettintene elégedetten egy Nemzeti Konzultáció kapcsán…