Posted by Bárász Péter
(Belarusz)
>Két országot élek én és – micsoda „szerencse”! – mindkettőt egy olyan diktátor uralja, aki
folyton világpolitikai tényezőnek gondolja magát, igyekszik be is furakodni ezen
kiváltságosok körébe. A módszer (és a tevékenység előjele) mindegy – fő a cél, annak
legalább ideiglenes elérése. E két diktátorocskának ugyanaz a magas rangú tartótisztje: egy
kágébés ezredes, aki azonban, szemben velük, tényleg ilyen tényező – akkora ország felett
(és akkora asztalnál) uralkodik, hogy az már a kezdetektől ilyen komoly szerepre
predesztinálta…
Ja, és mindhárom súlyos pszichiátriai eset, de ez tiranoknál amúgy sem ritka.
Vétó Viktor azzal, amikor kiérdemelte ezt a szép alliteráló nevet, már szépen be is vonult
Európa szétzüllesztőinek táborába, sőt mondhatnók, ő alapította meg azt. És mint már írtam
néhányszor itt-ott, ez az alak nem fog leállni.
Az itteni Aljakszandar szerepe a szégyenteljes Minszki egyezményekben az, hogy ő
biztosította a tárgyalóasztalt. (A megállapodás azért olyan gyalázatos, mert mindenki előre
tudhatta – félreértés ne essék: Merkel asszony(ság) is! –, hogy Oroszországnak és a
szakadároknak esze ágában sincs teljesíteni a feltételeit.) Ha valami, hát ez a bútorasztalosi
szerep valóban egyetemes jelentőségű!
Magánvélemény.
Na most pedig van egy újabb ilyen fontos szereplőnk, ráadásul immár szintén Belaruszban.
Prigozsin nem fog szerintem kiesni a kilencedik emeleti ablakból, mert állítólag az elnöki
rezidencián vendégeskedik, ahol ennyi emelet nincs is, de az ilyen paranormális gravitációs
jelenségek amúgy is a földgolyó tőlünk keletre fekvő részeire jellemzőek. A novicsokkal
ízesített teánál persze kérdés, hogy a házigazda tölti-e vendégének vagy fordítva? De ebben
a mostani helyzetben én már egyiküknek sem jósolnék hosszú életet. Persze elképzelhető,
hogy bajuszos trónbitorlónknak már megint sikerült a fent említett valós világpolitikai
tényezőnél megújítania az életbiztosítását, de kérdés, hogy az meddig marad érvényben.
Talán addig, amikor ez a Prigozsin nevű mór meg nem találja az ügy végleges megoldását.
Ha igen, akkor nesze neked Belarusz – lesz itt igazi endlösung! A Nagy Testvérhez való
formális csatolással…
Így vagy úgy, de Belarusz sorsa egy jó időre megpecsételődött (nem tegnap és nem ma,
most csak annyi történt, hogy aki ezt eddig nem akarta látni, immár nem tettetheti, hogy ő
ugyan mindent rendben lévőnek tud). Önző vagyok: nekem nagyon fontos, hogy mi lesz
ennek az országnak a sorsa.
Ha a nagyfőnök tényleg beáldozza Sojgu minisztert (bár nem arról híres ő, hogy betartja az
ígéreteit), az pedig a szegény, jobb sorsra érdemes Ukrajnának tesz be, kivéve, ha az újabb
főkatona hasonló kvalitásokkal fog rendelkezni, mint elődje. Sojguval tudniillik minden
rendben: volt IQ-teszten, ami szerencsére negatív. És ha a Belaruszról fent rajzolt sötét
képem valósággá válik, akkor az Ukrajna elleni újabb, észak felől tervezett támadásoknak
már egy cseppnyi akadálya sem lesz, hogy egy (ma még) elvileg szuverénnek mondott
„idegen állam” területére van hozzá szükség.
Bocs, ma nem megy az optimizmus.
Címkép: Két “világpolitikai tényező”