Posted by Réczey Kata: Hollóskert
H. Móra Éva
Aki a gyorsan pergő, akciódús könyveket kedveli, annak nem ezt a regényt ajánlom. Aki viszont szeret nyugodtan, ráérősen olvasni, el-elgondolkozni a lassan hömpölygő történet fölött, azt viszont garantáltan rabul ejti majd a Hollóskert világa.
Különös madár a holló, és különös szerepe van a népek kultúrájában, a mitológiákban. A varjúfélék családjába tartozik, amelyek a legintelligensebbnek tartott madarak. Nekünk, magyaroknak talán a Hunyadi-címer hollója jut róluk először eszünkbe; a világ nagy részén talán Poe baljós hollója; sok helyen halálmadárnak nevezik, s nem alaptalan „a holló vájja ki a szemed!” átok sem, hiszen a mindenevő holló valóban hajlamos ilyesmire is az elhullott állatok teteméhez közel kerülve…
Gondolhatná valaki, hogy nem helyénvaló az efféle biologizálás egy regényről szólva, de esetünkben igen. Oly gazdag Réczey Kata vaskos kötetének szövege, oly sok rétege rakódik egymásra, hogy bizony kitüntetett helyet kap benne a címadó madár is. A főhős gyerekkorától érdeklődéssel tanulmányozta a hollókat, innen ragadt rá a Corvus név is, s a nomen est omen törvénye (?) itt beigazolódik: a név szükségszerűen bevonzza, amit be kell vonzania…
Megint csak – mindig! – nehéz helyzetben van a könyvajánló szerzője, hiszen csúnya dolog szpojlerezni, de kikerülni nagyon nehéz. Ezt a történetet csupa titok, rejtély, sejtelmesség lengi körül. A kezdet talán átlagosnak is mondható: egy hatgyermekes családot ismerünk meg, aztán egy másikat, amelyik tulajdonképpen csonka famíliának indul, de végül teljes, boldog családdá válik – bár már itt, az elején feltűnik, hogy nincs negatív szereplő! Nincs gonosz, nincs bajkeverő, nincs intrikus, nincs hagyományos értelemben vett konfliktus. Akadnak nézetkülönbségek, de ezeket a szereplők olyan szelíden kezelik, hogy némely olvasónak akár idegesítő is lehet. Kedves, választékosan beszélő, egymáshoz türelmes emberek – nem túlzás ez egy kicsit?
Nekem nem volt az. Annyira bizarr, különös dolgok kerülnek napvilágra a családok életéből, annyira sűrű titokháló szövődik köréjük, hogy a sok megválaszolatlan kérdés közben nincs ideje az olvasónak töprengeni ezen a természetellenes tökéletességen. (Természetellenes? Miért ne lehetne ez a természetes? Miért szükségszerű, hogy negatív érzelmeik artikulálatlanná torzítsák egymást szerető emberek mindennapi kommunikációját?) Ahogy a két család élete fejezetről fejezetre közelít egymáshoz, úgy lépünk ki az evilági valóságból a csodákba, a megfoghatatlanba. (Nem mondom, hogy fantasztikumba, mert ez a szó a sci-fi műfaját hívja elő – és ez a könyv nem az!)
A történetet sem térbe, sem időbe nem helyezi a szerzője. Csodálatos, dús kertek, végtelen nyugalmat árasztó tó, sehol egy név, egy konkrétum – egészen a könyv 151. oldaláig kell várni, hogy szó essen egy konkrét földrajzi fogalomról: Európa. Réczey az időre is csak finom, óvatos utalásokat tesz: Gellért laptoppal dolgozik, felesége, Lelle mosogatógéppel mosogat; Szellő viszont a faluban szekeret, kordét akar fogadni megsebesült asszonyához.
Természetben, annak szerves részeként élés, lelki béke, intuíciók, elfogadó, egymást tisztelő szeretet; de testi-lelki fájdalmak, veszteségek, vívódások és krízisek is részei a két család életének. Ez többé-kevésbé minden ember életére igaz. Nem mindegy azonban, ki hogyan viseli a nehézségeket.
Felnőtt hőseink kivétel nélkül mind a holisztika jegyében élnek, gondolkodnak, és ezt tanítják gyermekeiknek is. A várandós asszony „Bár látszólag dologtalanul ült, a legfontosabbat tette, amit csak tehetett. Rákapcsolódott a természet erejére, és ezzel lehetőséget adott a benne növekedő kis életnek, hogy azzá váljon, amivé ideális körülmények között válnia lehet.” Másutt Corvus okítja így unokáját, amikor az egy haláleset miatt esik kétségbe: „… ha évek múltán visszanézünk erre a napra, már látszani fog, mit és hogyan változtatott meg az életünkben, és biztos vagyok benne, hogy akkor már észre fogunk venni olyat is, ami jó. […] Most még nem ennek van itt az ideje. […] Most még szabad sírni, szomorkodni.” Többször elhangzik Corvus szájából a hitvallása: „A világban rend van…” Ez a szemlélet tartást ad az embernek, erkölcsi törvényeket sugall. S ha valami kibillenti, megbontja ezt a harmóniát, érzékenyen reagál hőseink valamelyike, s figyelmezteti a másikat: „Ez nem rendes dolog, apa. Olyan nincs, hogy valaki erőfeszítés nélkül ér el dolgokat. […] Ki fogja megfizetni ennek az árát?”
Szép, rokonszenves életfilozófia. Ám ez mind nem elég ahhoz, hogy létrejöjjön egy lebilincselő regény. Mi az, ami mégis feszültséget kelt, ami miatt megbirkózunk a csaknem ötszáz oldallal? Réczey Kata, bár első könyves szerző, kiválóan ért a szerkesztéshez. A lassan kibontakozó cselekményt logikusan építi: egyik fejezet az egyik, a következő a másik családról szól. Ahogy sűrűsödnek a titkok, egyre feszítőbbé válik a megoldás igénye, úgy rövidülnek ezek a fejezetek, s válnak egyre izgalmasabbá. Jól bevált fogás a legizgalmasabb résznél elvágni a szálat, majd folytatni a másikkal: „Odalépett a magas bejárati ajtóhoz, aztán két kézzel fejnyújtózva lenyomta a kilincset.” Snitt.
És várhat a kedves olvasó, előbb visszakanyarodunk az előzőleg elejtett szálhoz, és egyre beljebb bonyolódunk a mesevilágba, a csodák birodalmába. Aztán persze elsimulnak a dolgok – persze nem evilági módon…
Ugye tudja, kedves Réczey Kata, hogy még adós maradt Aniella történetével? Várjuk!
Réczey Kata (Fotó: Köves Gergely)
Réczey Kata: Hollóskert
Prae Kiadó, Budapest, 2023
498 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 3743 Ft
ISBN 978 615 619 9898
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Azokat a meséket szeretem legjobban, amelyekben a látható és láthatatlan világok között olyan erős kapcsolódás jön létre, hogy fellazulnak – vagy még inkább eltűnnek – a világok közötti határok. Réczey Kata lélegzetelállító regényében emberek, madarak és fák nyílnak meg egymásnak, hogy legbensőbb titkaik feltárásával összekössenek bennünket a világmindenséggel – és saját önvalónkkal. Időn és téren átívelő utazás ez, az élet győzelme a sötétség fölött. – Boldizsár Ildikó
Réczey Kata könyvet írt. Ezer éve ismerem őt, a családjával együtt. Elolvasom. Az elején megpihenek, hosszasan. Lassú a tempó, lassan ereszt bele a történetbe. Olyan érzés, mint amikor bábaként odaérek a szüléshez, de még csak a nő teste tudja, hogy valami eget rengető készül. Persze én is tudom, hiszen megtapasztaltam sokszor. Egyszer csak berobban a történés… Így vitt magával Kata a saját világába. Fantázia, filozófia, alternatív gyógymódok, élet, halál, átváltozás.
Sehol semmi erőszak. Néhol csöpögősen édes – talán annak, aki nem ismeri Katát. Nekem csak savanyú a szőlő… Hiszen így élnek ők. Valóság. Könyvajánlás ez? Nem. Semmiről sem állítanám, hogy válogatás nélkül, minden embert megszólít, ez a könyv se mindenkinek való. Nekem igen. Belefeledkeztem… – Geréb Ágnes