Dajkamesék vannak leírva arról, hogy az auschwitzi jegyzőkönyvek megérkezése előtt Horthy nem tudott a deportáltak sorsáról. Itt egyszerű a megítélés. Ha kormányzóként nem tudta, milyen szörnyűségek történnek a deportálás előtt a gettókban, akkor azért volt alkalmatlan, hitvány alak. Ha meg tudott, akkor azért. (Csak egy példa: nagyanyám, anyám és nővérem vagináját Horthy csendőrei szombathelyi ápolónőkkel feltúratták kincseket keresve.)
Hogy Klessheimben 1944. március 18-án kiszolgáltatta a zsidókat és zsidó származásúakat Hitlernek, ez történelmi tény. Nem mondott le, sőt kormányzói tevékenységét hazánk német megszállása után is folytatta, az is tény. Egy példa: 1944. június 23-án nagy cécóval vitézzé avatta az általa előzőleg miniszterelnökké kinevezett fasiszta Sztójai Dömét. Kormányzóként július 6-án leállította a deportálást. Ezt nyilvánvalóan a hozzá a Római Pápától Roosevelt elnökig megérkező tömérdek tiltakozó távirat hatására tette, amelyekben kilátásba helyezték, hogy háborús bűnösnek fogják nyilvánítani. Volt rá kormányzóként hatalma, hogy ezt megtegye. Ha egy héttel korábban tette volna meg, megmaradt volna az én családom, ha meg Klessheim után gerincesebben, kormányzóhoz illően viselkedett volna, akkor a többi százezer is.
Dr. Görög Sándor
Richter Gedeon Nyrt nyugdíjasa
Széchenyi-díjas, c. egyetemi tanárCímkép: Horthy és Hitler