Posted by Benkovics György
>Ivan dan estjén 23 órakor Szentivánéji boszorkányűző, pontosabban Árpia űző séta indul a főtérről az óváros mécsesekkel díszített tereire, a Szamárhegyen át a Daru piacra, ahol elültetjük az ördögűző Immortellát szentivánéj kultikus növényét. Több mint kétezer éves szokás volt ezzel füstölni, amely intenzív szagát nem volt szabad a testről és a hajról sem lemosni , mert úgy tartották, hogy elűzi a gonosz szellemeket és a boszorkányokat. De ami biztos, elűzi a szúnyogokat.
Akik sétához csatlakozni kívánnak, kérjük hozzanak magukkal természetes fényű lámpást és kerámia csengettyűt! Ugyanis mindkettőre szükség van ahhoz, hogy eredményesen űzzük el az Árpiákat. S hogy, a Szamárhegyen mit keresnek mostanság és anno is az Árpiák, arra a választ leginkább csak Killár Feri bácsi tudhatta. Ugyanis ő pontosan tudta azt is, hogy merre van Attila sírja a Kőhegyen, mivel ő 1935 és 1965 között az összes ásatáson dolgozott és az efféle dolgoknak is a legjobb dalmát tudója volt. Szóval szamárhegyieknek, rendes nevükön a brgyániaknak nem a babajar volt csak a boszorkány, hanem a madártestű és nő fejű Árpia is. Aki surrogva szált ki valamelyik pincejáratból és ragadta el az óvatlant. Ugyanis mint tudjuk a város alatt 13 kilométer pince húzódik, gyakran egymás fölött és alatt úgy átfúrva a hegyet mint egy soklyukú ementáli sajt. Amelyeket a 16. századtól ástak eleink a márgába a bor tárolására. A Bogdányi utcában olyanok is vannak, amelyekbe a lovaskocsi is könnyedén behajtott. Így aztán nálunk a hegyen volt Árpia rendesen. Ezért kellett a tüllzacskóban a nyakban fokhagymagerezdet hordani. Amely éppen olyan gyakori volt itt, mint a csuklóra kötött tarka rongyszalag, amit a szemmel verés ellen kellett viselni. Mert hát védekezni kellett a gonosz lények ellen. Akik a görög mitológiában mint Hárpiák ismertek voltak, mint félig madártestű, szárnyas női szörnyek, Thaumasz és Élektra leányai. Nevük szerint Aelló, Óküpeté és Kelainó. Hésziodosz. Akik a középkorban megszaporodtak és az eberek már egész csapatnyi hárpiát képzeltek el, akik rettegésben tartották a vidéket, amit megszálltak. A tudósok úgy tartják, hogy eredetileg vihardémonok lehettek, ugyanis a három (vagy négy) nővér neve a viharok egy-egy tulajdonságára utal. Mert Kelainó, „sötétség” Aelló, viharfecske, Óküpeté, „szélsebes”, Podargé, „hajótartó” volt. Dalmáciában a tengeri sziklák barlangjaiból jöttek elő és vélhetően ősapáink hozták magukkal hírüket is anyaföldjükről Szentendrére.