A piaci verseny őrzi a „kisemberek” pénzét

Posted by
Béndek Péter
>Félezer termék ára csökkent a Lidlben, hatalmas árverseny tapasztalható a hazai kiskereskedelem piacán — írják a lapok. Magyarul — bár nem magyar ésszel, hiszen az jobban bízik az „ársapkákban” — a kimerülő vásárlóerőre a vártnak megfelelően reagál a piac (gyengébb minőséget ad olcsóbban), aminek inflációcsökkentő hatása lesz. (Ebben a folyamatban azonban a nem elég hatékony termelők és kereskedők tönkremennek.)
A piaci verseny — szemben a közkeletű, polgárosulatlan ötszáz évben edzett magyar bölcsességgel — a legmegbízhatóbban őrzi a „kisemberek” pénzét. Racionálisan beláthatóan egy vállalat sose adhat drágában valamit annál, amilyen áron még elegen megveszik ahhoz, hogy a valamit értelme legyen egyáltalán megpróbálni eladni. A piacba való ármaximáló beavatkozás ellenben (kiszámíthatatlan) drágulási és hiányfolyamatot indít be, mert az eladó a túlélése érdekében kivonja a veszteséges termékeit a piacról és/vagy elkezdi spekulatívan emelni más termékek árait, amire éppen nem terjed ki a „gondoskodó” (=tolvaj, ti. a dráguláson keresztül nagyobb adót húzó) kormány figyelme. A közgazdasági szemlélet alapjai viszonylag egyszerűen megérthetők lennének — ha nem volna a tolvaj kormány népbutító propagandája, és eleve volna olyan oktatási rendszerünk, ami az emberek felkészítését szolgálja a tolvaj kormányok ellen. Persze ha lenne, nem volna tolvaj kormány. Így viszont — ha már felállt a tolvaj kormány, ami ellenérdekelt az ilyen oktatási rendszerben — a magyar gyerekekből továbbra is szegény, siránkozó, műveletlen magyar felnőttek válnak. A masszáról beszélek nyilván, aminek választójoga is van.
Az infláció a szegények adója. Aki szegény, az a legszegényebb. Továbbá boldogok a lelki szegények. Viszont semmilyen értelemben nem boldog egy aljas kormány és a szegény tömeg szövetsége által uralt társadalom.