Posted by Gergely Tamás
>A koma elfordult, amikor Vadmalac tükröt tartott elé.
– Ne!
Aztán mentora meggyőzte, hogy egy vadmalac mindig szembe kell
tudjon nézni önmagával, hát visszafordult, és alaposan figyelt mindenre.
Előbb a saját arcát fürkészte, figyelte a részleteket.
A ráncokat, a szeme villanását: öregebb lett, de valami addig nem látott
értelmet vélt felfedezni a saját tekintetében.
Viszont amikor az arcával megvolt, megszeppenve tette fel a kérdést:
– És mi az a sötétség körülöttem?
– Az a valóság. Az élet. Mintha állandóan figyelnéd, s mégsem látod –
mondta Vadmalac.
Mi volt erre a koma válasza…?
– Ja, ez egy olyan tükör?!