Posted by Iván Gizella
>Suchman Tamás privatizációs miniszter volt és én meg ügyeletes voltam a szerkesztőségben. 1996-ot írtunk. Este volt már, s megjelent a hír, Angliában adták ki, hogy elkelt a HungarHotels. Felhívtam a minisztert, hogy mondjon valamit az ügyletről. Akkor még egy Magyar Hírlaposnak fel is vették a telefont a miniszterek is, akármilyen későn volt.
Miniszter úr, most tudtuk meg, hogy eladták a HungarHotelst. Mondana pár mondatot nekünk?
Milyen hotelt? Kedves Gizellám, én nem tudok semmilyen eladásról, mondta Suchman, s éreztem, ebből nem lesz cikk. Most semmit nem fogok tudni írni a tényen kívül, ha nem nyilatkozik. Mert egyértelmű, nem akart.
De a hír megjelent, próbálkoztam.
Honnan tudjam én azt, évődött velem a miniszter. Én most itt állok a Bajcsy Zsilinszky utca sarkán a barátommal és sült gesztenyét eszünk. Szóval semmi eladásról nem tudok.
Miniszter úr, maga írta alá.
Ugyan Gizella, ezt majd megbeszéljük.
Na most mit csináljak? Két lehetőségem volt, vagy hülyét csinálok a miniszterből, mert megírom, amit mondott, vagy csak a hírt közöljük le. Az utóbbi mellett döntöttem.
Aztán pár nap múlva a parlamentben valaki mesélte, hogy Suchman eldicsekedett vele, hogy vágott át engem. Mert ő szentül hitte, humoros volt, pedig nekem elég nagy dilemmát okozott.
Teltek az évek, sokáig nem láttam. Pár éve viszont sűrűn találkoztunk az egyik bevásárló központban. Mikor meglátott, nagyon megörült, még le is tegezett. Azóta tegeződtünk, ez vagy tíz éve volt. Felemlegette azt is, hogy átvert engem… Leültünk néha egy kávéra, vagy álltunk a korlátnál és mesélt Horn Gyuláról, meg a privatizációs időkről. Állt ott előttem az elmaradhatatlan fekete kalapjában és mesélt. Mondta, tornáztatja az agyát, nem akar kiesni a gyakorlatból, barátoknak segít szerződéseket átnézni. Majd egyre ritkábban találkoztunk, mert mint kiderült, hetente háromszor járt dialízisre.
Vagy három hónapja azt mondta nekem, látod, 150-en kezdtük a dialízist, ma már alig vagyunk öten. De tartom magam.
Eddig sikerült. Nyugodj békében Tamás.