A gennyládák középső ujja

Rezeda világa
>Van valamelyik Bud Spencer film, amelyikben az autós oktató higgadtan
magyarázza tanítványának, hogyan kell viselkedni az őt az utakon
körülvevő barmokkal. Valahogy így: higgadtan nyújtsa ki a kezét, és
mutassa fel a középső ujját, s közben bájosan mosolyogjon. A lány pedig
mindezt zavartan és óvatosan megteszi, ám mindeközben földöntúli
boldogság terül szét az arcán, hogy elmondhatta így mindazt, amit
szavakkal nem tudott. Kultúrantropológusok kutatták ki, hogy ez a
mozdulat – mint oly sok minden más -, az ókori görögöktől származik, és
a lehető legnagyobb sértés volt, amit még a színházukban elő lehetett
adni.
Hírlik, hogy politikai vitákban is használatos volt, és maga Diogenész, a
decens filozófus is bemutatta volna a középső ujját magának
Démoszthenésznek, innen nézvést tehát az azóta univerzálissá és
globálissá vált szimbólum használata ugyan illetlen, de mégis elnézhető.
Bár le lehet fordítani szavakra, de felesleges, ahogyan ekképp nem kell
magyarázni azt sem, hovatovább miért lesz a mostani magyar
diáktüntetések bevett eszköze. Ez egyébként – ha már kereszténység és
kellékei – egy kanadai bíróság szerint „isten adta jog”, következésképp
efelől sem lehet különösebb kifogást emelni ellene, hacsak nem
Magyarország.
Magyarország, magyar diák, köztévé és Hadházy gyereke. Az a történet
most épp ugyanis, hogy a pénzünkből (úgy százharminc milliárd)
fenntartott köztelevízió külön hírblokkot szentelt annak, vajon mit
üzenhetett a képviselő fia nekik ezzel a közkeletű gesztussal. Nem
sikerült jól megfejteni, ezért visszautalva a görögökre, ahonnan
származik, előadjuk, hogy náluk a kinyújtott középső ujj a péniszt
szimbolizálta, mellette a behajtott két-két ujj a heréket, a felfelé irányuló
mozdulat pedig az anális behatolást. Erről volna szó, s ebben a
kontextusban elnézzük azt Hadházy képviselőnek, hogy szerinte a
gyerek tette „helytelen, de érthető”.
Szerintünk nem helytelen. Annak az nevezhető, hogy a köztévé nyálas
riportere ebből azt akarta kihozni – illetve az ő hazugságban fogant
szerkesztői -, hogy a gyerek őt meg akarta verni. Tévedés. Sokkal többet
tett, csak ezt nem tudják vagy nem akarják felfogni, mert akkor még
elkeserednének nagyon. Viszont nem szoktunk mi képviselők és
egyebek gyerekeivel foglalkozni, nincsen ugyanis ilyen szintén magyar
fasisztáktól fakadt apák és fiúk szindrómánk, ha nem szól közbe Bayer
Tagkönyv a maga ordenáré módján, aki arról értekezett legutóbb, hogy
vajon mit akartak a Fidesz székháznál a „nyomorult gennyládák”.
Ezzel a tüntető diákokra utalt, máshol pedig a „hülye kis pöcs” bájos
szókapcsolattal jellemezte őket, ami nem szép dolog, de tőle már
megszoktuk. Az volna a minimum, hogy emberszámba vesszük azokat
is, akiknek nem tetszik Orbán képe, de ilyen minimumot elvárni ilyen
Bayer-féléktől, közmédiásoktól és általában fideszistáktól nem lehet.
Viszont a gyermekeinkről van szó. Hadházy gyerekeiről is, és Bayer
három utódjáról is, akik nagy valószínűséggel nem mutogatnak és nem
tüntetnek, s ha csak le nem köpik az apjukat, akkor élvezik azt a jólétet,
amit annak seggnyaló munkássága teremt meg számukra.
Mert ugyanis az van, hogy például Hadházy fia közvetlenül „élvezi” a
rendszert, még jobban is, mint kortársai, ugyanis az ő apjáról, annak
családjáról, így a gyerekről is ordenáré hazugságokat terjesztett és
terjeszt a galeri beleértve Bayert is, míg viszont a Bayer csemetékkel
senki nem foglalkozik, mert ennek az oldalnak volt még valamelyes
gyerekszobája, annak meg nem. Vagy, ha igen, elfeledkezett róla, ezért
vált olyan felnőtté, akiknek, mint a hatalom kiszolgálói és javainak
élvezői az elnyomottak teljes joggal bemutatnak. És még az a
szerencséjük, ha csak ennyit tesznek meg.
Mindezen túl azonban itt nem apák fiúk, elnyomók és elnyomottak,
hanem kultúrák harca is zajlik. Kinek a középső ujja van csupán, kinek
meg a gumibot és könnygáz. Illetve a milliárdokkal kitömött és
üzemeltetett hazugság és okádás. S ha Bayer hatalomféltő nyelvezetét
nézzük, ahhoz képest a kinyújtott középső ujj maga a lányregény, nem
kellene tehát hőbörögni miatta. De megteszik, így megerősítik ezt a
szimbolikát, mint annak idején a feketék elnyomása elleni tiltakozás
gesztusaként kialakult fölemelt öklöt. Az ilyenek aztán kiteljesednek, és
hatni kezdenek. Van rá példa, az a kérdés, lesz-e most is. Majd kiderül.