Bernbe utazott kutatónk, Prileszky-Simon Judit, hogy áttekintse a Schweitzerische Nationalbibliothek (Bibliothéque Nationale Suisse) tulajdonában lévő Agota Kristof-hagyatékot.
Kristóf Ágota (Agota Kristof) magyar származású Kossuth-díjas svájci író. Esterházy Péter így írt róla: „Agota Kristof nem magyar szerző, hanem svájci vagy francia, minthogy franciául ír. Azonban az emlékei magyarok, a táj, amit a szemében hordoz, magyar. Ami nem érték vagy érdem – hanem nagyon érdekes. Hogy van egy nem magyar író, aki magyar könyveket ír, hogy messziről nézi valaki ugyanazt, amit mi innét.” Az írónőt 1988-ban Olaszországban Alberto Moravia-díjjal, Németországban életművéért 2001-ben Gottfried Keller-díjjal, majd 2005-ben Schiller-díjjal tüntették ki, 2008-ban megkapta az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, 2011-ben Kossuth-díjat vehetett át. Nem sokkal ezután, 2011. július 27-én Neuchatelben meghalt. Hamvait a kőszegi temetőben helyezték örök nyugalomra. A városban nevét őrző irodalmi kutatóműhelyt hoztak létre. Az alma mater, a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium falán tiszteletére emléktáblát avattak 2014-ben.

Teret neveztek el Agota Kristofról
Schweizerische Nationalbibliothek
Agota Kristof Kutatócsoport – FTI
Judit elmondta, a svájci nemzeti irodalmi archívumban mintegy ötvendoboznyi részben feldolgozott kézirat és személyes anyag található. A kutató szerint az író mindent megőrzött, a könyveiről szóló kritikákat, recenziókat éppúgy, mint a leveleket, személyes dokumentumokat, de még számlákat és repülőjegyeket is. A különleges gyűjteménynek egy része digitalizált, vannak azonban olyan kéziratok, szövegek, amelyek megkutatásra várnak. Az Agota Kristof Kutatócsoport oldalán és a honlapon részleteket közlünk majd Judit tanulmányútján szerzett tapasztalatairól. Prileszky-Simon Judit beszámolt arról is, hogy kiutazása előtt néhány nappal Neuchatelben (Agota Kristof itt élt és ebben a városban is halt meg) a Collége latin-hoz közel eső helyet Agota Kristof térnek nevezték el. Az ünnepségről számos médium tudósított.
A kép forrása: Prileszky-Simon Judit