Posted by Pusztai Noémi
>Egy nő méltatlankodását és értetlenkedését fejezte ki, hogy sosem értette miért rajonganak annyian Vágó Istvánért. (Hozzáteszem, a taplóság netovábbja szerintem, hogy mindezt a halálával kapcsolatos cikknél, de nem mondhatom, hogy meglepnek még az ilyenek. Sajnos)
>Ezt válaszoltam neki:
Nem rajongás ez, hanem megbecsülés, tisztelet, szeretet. Jó ember volt, okos, intelligens, udvarias és rendkívül figyelmes, nem volt benne semmilyen fennhéjazás, nem volt rajta máz, természetes volt, emberi arcú, remek humora volt és öniróniája. Ezek mind olyan tulajdonságok, amik miatt anélkül is lehetett volna őt kedvelni, szeretni, hogy híresség lett volna.
Önmagában az ismertség nem szeretetre méltó tény, Vágó István azonban egy szerethető híresség volt.
Hozzá hasonló emberből nagyon kevés van sajnos. És hogy szkeptikus volt?
A szkeptikusság azt is jelenti, hogy nem kezelünk tényként semmit, ami nem bizonyítható, de egy nagyon fontos információ, hogy Ő úgy nem volt vallásos, hogy közben nem gúnyolta ki azokat, akik vallásosak.
Azokkal szemben volt ironikus, akik kinyilatkoztattak és tényként kezeltek bármilyen láthatatlan felettes erőt, és ezért lekezelően és kioktatóan bánnak azokkal, akik a tudományban és a bizonyíthatóban hisznek.
Én hiszek egy láthatatlan erőben, de egyrészt vitatkozni értelmetlen róla, másrészt azokkal van baj, akik ennek a láthatatlannak a nevét használják fel mások elítélésére és megfélemlítésére, politikai hatalomszerzésre, háborúra.
Vágó István nem a hívőkkel szemben volt szkeptikus, hanem a hittel szemben, a kettő nem ugyanaz. Vágó István a tudatlansággal párosuló ostobaság bármit elsöprő erejét és rombolását ítélte el, de leginkább az őket kihasználókat.
Nagyszerű ember volt, és ehhez nem kellett hibátlannak lennie.