Esik

Bojár Iván András
>Budapestet alapos zuhany mossa. Szobájukba, családjuk körébe húzódik, aki máskor menekülni kényszerűl kisvilága szűkéből. Fűtés nincs, ki a fene fizetne májusban ilyesmiért?, a szobák falain, mint déli országok későőszein, nyirkos hideg tenyészik. Most valahogy kilátástalan minden. A történelem, ami tízezer évek óta csörtet előre, lohol, sodor korokat magával, most egyetlen délután alatt végleg lelassul. Megáll. Ez a különös, előzmények nélküli megtorpanás, amiről ez a szöveg szól. Az ijedten megállt időről, mialatt csak az eső kopogása hallik.

Csurog a város. Csillogó járdái, pocsolyát kerülgető ernyős alakjai szexik, mintha csak Párizsban lennénk, vagy olyan városokban, amiknek természetük, hogy rendszerint vízben áznak. Szomorúbb sarkain azonban ereszek alól kilökött nincstelenek, nyomorult mentális betegek tömege tolakodik elő. Magukban beszélő, még magukkal is zavartan kommunikáló, talált ruhákba burkolózó éhesek, akik mint a lefőtt kávé utáni nedves zacc, itt vannak még, itt ordítanak a 4-es-6-oson, a járdaszélen, de senki nincs, ki tudná mire jók.

A felső 100ezer, lényegében az uralkodó család köré lihegett nevesíthető érdekkör tulajdona minden ebben az országban, amit birtokolni jó. A lebetonozásra ítélt tópartok, a tarvágásra ítélt erdők, a városok luxusnegyedei, az Andrássy út, a Vár, kopottas városkáink egykor patinás szállodái, villái, az egymás közt kiosztani tervezett kastélyok.

Míg az évszázados harácsolásért e terroristáink házából bőszen korholt Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban az arisztokrácia utódai, sokgenerációs kapitalisták gyermekei az összvagyon 15-16-18%-a felett bírnak rendelkezést, ugyanígy nálunk az Orbán-klán strómanpiramisa és érdekszövetségeseik ennek kétszeresét, 33%-ot fedik le. S ehhez nem évszázadok dicső-dicstelen tettei kellettek, csupán egyetlen alkalommal 2/3-dal nyerniük. Onnan már kínkeservvel egybeterelt egyharmadokkal, egynegyedekkel összekamuzták maguknak a többit.

Tocsog a vízben az aszfalt, fák tövén ragacsos lében úsznak a csikkek. Valahol egy mentős diszpécserközpontban felcsörren a telefon, de a másféltucatnyi üres állomásból csak háromban dolgozó egyik ügyeletes most sem tud autót küldeni: ami működőképes, mind utcán van, szól feszülten. Meg kell érteni, sok a baleset ilyen időben. Pártucat, hónapok óta szakmai szempontjait közvetíteni képtelen tanár a Sándor palota előtt ázik ezen a délutánon is. Kérnek. Figyelmet. Méltányos elismerését hozzáértésüknek. Minek? Szakminiszterük, ha zavarba jön, könnygázzal kezel pedagógiai kérdéseket. Ma nem. Ma ő is milliárdos villájába húzódik, bekuckózik gonosz és diadalmas családja körébe. Talán-talán valahol mélyen, nézi felesége a fotelből, hátha mocorog benne valami halovány vágy, hogy sejtjeit átjárt mocskát halála előtt még egyszer ez a víz végleg kimossa. Ennyi emberi csúfság, jellemgyengeség, ártás után nehéz nem gondolni rá, hogy jobboldali ebben a hazában ma annyit tesz: önző. Jobboldali = részvétlen, közönyös, kárörvendő, jobboldali = a pillanat előnyeinek élő, kiben még gyermekének holnapja sem ébreszt felelős érzéseket. Jobboldali az, aki önbecsülését mások nyomora láttán keletkező fölényérzetéből nyeri. Jobboldali = szándékosan kárt tevő, ha most egy lehetőség a legparányibb pillanatnyi anyagi haszonnal kecsegteti. Jobboldali = ha pénzről, hatalomról esik szó, sem arcát, sem hínevét, sem becsületét nem sajnáló. Jobboldali = fenséges értékeket, hazát, hitet szájára vevő, ám azt tetteivel a legcinikusabban eláruló. Kifordult arccal gyűlölködő. Jobboldali = az értékeket valós súlyán kezelő, óvó, azoknak fontosságot tulajdonító konzevativizmuson átgázoló, bármikor bármit útjából szétrugdosó műveletlen jöttment. Kivált ha mohó identitáséhsége csillapítására hamis multat, hamis szokásokat, épületeket, viseleteket forszíroz. Jobboldali = kisemmizett, jogos egészségügyi ellátásától, nyugodt öregségétől és szociális biztonságától megfosztott polgártársait unott lenézéssel figyelő, az út szélére lökött négymillió nincstelen honfitársával gyerekeit ijesztgető. Azokat legfeljebb szavazatért fölvásárló. Jobboldali = pandémiát becstelen seftekre használó, a legkiszolgáltatottabb aggokat kínai vacakkal pusztító. Jobboldali = manhattani luxuslakásában magyar havi átlagfizetés áráért szökkenő csodaszarvas hátán pezsgőt ivó. Kétmilliós jachtos kurvázás után önmagát erkölcsi példaként említő. Ereszen pedofilok, gyereklányokat erőszakoló papok közé lecsusszanó. Keresztényt gyilkoló moszlimot pénzért, terroristát a Pápára hivatkozva szabadonengedő. Legszentebb (alap)törvényét tudván tudottan Dr. csalóval aláirató. Közpénzből magánrepkedő gép fedélzetén ötmilliós büfét fogyasztó. A mindezt szóbahozókat könnyed leirigykedőzéssel elintéző. Jobboldali = aki mindezen gyalázattal hallgatólagosan egyetért, fölötte vélt önérdekből szemethuny. Aki égbekiáltó bűnök elől fejét homokba dugja, de stiláris kihágásoktól mélyen háborog. Jobboldali = a klasszikus jobboldal értékeit eláruló.

Ázik. Egyre szomorodó szürke vizes takaró alatt didereg a város, sáros a táj. Most. De a vékony fű és a gyeptakaró alatt víztől duzzadnak a földrögök, megszívják magukat, hogy a nyár ínséges hetei során legyen tartalékuk új életet sarjasztani, életben tartott magokból kiperdülő friss zöld hajtásokat indítani onnan.

VÍRUSNAPLÓ 2023.05.18.