Belpesti panoptikum

Paddington

Régóta üldögélt már az e-könyv olvasómon Puskás Panni első kötete, A rezervátum visszafoglalása. Miközben barátaim egymás után zengtek ódákat róla, kicsit féltem egy „feminista” novellagyűjteménybe belekezdeni. Most, hogy megjelent a szerző első regénye is, úgy gondoltam, amíg arra várok, hogy az megérkezzen, nekivágok.

Ültem egy varsói kávézó teraszán a tavaszi napsütésben. Eltökélt szándékom volt, hogy csak egy-két írást olvasok el (már csak azért is, mert novelláskötetet nem szeretek egyhúzásra elolvasni). Aztán szerencsére jött két kolléga, leszólítottak, amikor már csaknem a kötet felénél jártam, így mégsem késtem le a megbeszélést. De főként nem az egész kötetet olvastam újra, hogy leülepedjen a mondanivaló.

A Leszámolás Bukowskival című írás erős kezdés. Egyértelműen a hagyományos, férfiközpontú irodalmi élettel való le- vagy inkább elszámolás, amelyben a rengeteg közhely úgy áll össze kerek egésszé, hogy az olvasó mégsem vágja a sarokba a kötetet (vagy, e-könyvről lévén szó, nem nyomja meg a Delete gombot).

Ezután sorra jönnek különböző boldogtalanságokkal küzdő lányok, asszonyok – nők. Mindannyian a kitörést keresik aktuális rezervátumaikból. A nagyon is szókimondó szövegekben a mindennapi élet jelenségei mellett megjelenik az aktuálpolitika, sőt a pornográfia is. Ennek ellenére csak a nagyon prűd olvasót óvnám attól, hogy belevágjon ebbe a provokatívan rózsaszín (magenta) borítós kötetbe, amelyben megbújik bipoláris zavar, vízbefulladás, autóbaleset, elhagyás, feleséget el nem hagyó szerető… Aki ezeket a sorokat olvassa, azt gondolhatná, hogy pár tucat oldal után az ember fel akarja vágni az ereit, de Puskás Panni valahogy minden történet végére odabiggyeszt egy apró feloldást.

A történetek helyszíne a főváros és a Kisalföld, a szerző életének meghatározó helyszínei. A társadalmi közeg éppen ennyire hazai pálya, és akár önéletrajzinak is tekinthetnénk a sztorikat, ám Puskás Panni néhol finom iróniával, máshol kifejezetten humorral mégis távolságot tart a szereplőktől, eseményektől. Ennek ellenére is érezzük, otthonosan mozog a novellák közegében. A vidék provincialitását éppúgy jól ismeri, mint a belpesti értelmiségi kör liberalizmusnak álcázott korlátoltságát. A keretet mindehhez pedig természetesen a NER adja, a bizonytalan szabadságok és biztos lábszag világa.

Remekül válogatta és állította sorba a szerző és a szerkesztő az írásokat. Amennyire erős a bukowskis kezdés, annyira erős befejezésként a 2020. június 3-án elmaradt világvégéről szóló sztori. Főleg ezzel az utolsó mondattal: „Nem tűnnek boldognak, nagyon boldogtalannak se.” Bár ez a mondat „beálltan kókadozó szurikátákról” szól.

• Olvass bele!

A rezervátum visszafoglalása novellái mind a szabadság kérdését állítják középpontba – legyen szó emberekről, szurikátákról vagy flamingókról –, és nem csupán a megszabadulásról a NER-től. Amikor megjelent (2021), éppen túl voltunk a sokunk – köztük a szerző – számára érthetetlen Covid-hisztéria első felvonásán. Akkor a magukból kivetkőzött véleményformáló értelmiségiek megnyilvánulásait hallva, olvasva azon gondolkoztunk, hogyan tudunk majd ezekkel az emberekkel leülni egy sörre a háború után hatkor, a Kehelyben. A jelképes rezervátumot úgy kéne visszafoglalni, hogy jól érezzük magunkat benne, legalább azok körében, akikkel kénytelen-kelletlen együtt kell dolgozni, beszélgetni. Nem a legvidámabb barakkot kellene (újra?)felépíteni… Inkább arról lenne szó, hogy ne utáljuk, ha már bizonyosan tudjuk: ez a rezervátum az otthonunk. Budapest, Magyarország vagy éppen a – fejlett világban éppen önmagát felszámoló – liberális értelmiségi közeg. Egyelőre úgy tűnik, az egyetlen megoldás: saját kis mikroközegeink kialakítása, ahol szabadnak érezhetjük magunkat.

A novelláskötet akár egy ilyen mikroközegnek is tekinthető. Olvasás közben a fejemben mentek a történetek a szerző kicsit füstös hangján, amiben valahogy állandóan ott bujkál a már említett irónia. Ritkán fordul velem elő ilyen. De most mégis olyan volt, mintha nem a varsói kávézó teraszán ülnék, hanem egy otthonos romkocsmában, és Panni két fröccs között mesélne. Esti meséket gondolkodó felnőtteknek.

Puskás Panni: A rezervátum visszafoglalása
Magvető Kiadó, Budapest, 2021
120 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft,
online ár a kiadónál 2669 Ft,
e-könyv változat 2099 Ft
ISBN 978 963 142 4034 (papír)
ISBN 978 963 144 0966 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Milyen lehet egy randevú az önpusztító amerikai íróval, Charles Bukowskival? Mi lesz a sorsa egy négytalálatos lottószelvénynek? Hova indul férje temetése után a gyászoló özvegy?
Élettel és halállal játszik novelláiban Puskás Panni; érzékeny és ironikus, kíváncsi és megrendítő. A rezervátum visszafoglalása elsősorban a szabadságról szól, annak lehetőségeiről vagy lehetetlenségéről. Ezek a kérdések merülnek fel a kötet legtöbb novellájában egyéni vagy társadalmi szinten, valamint az, hogyan hat e két szint egymásra. Erre utal a könyvcím, amely a kötet egyik novellájának címével azonos: a rezervátum védelmet ad, de börtön is, határait nem a benne élők húzzák meg, hanem a rájuk veszélyes gyarmatosítók.
Ezért baj, ha a rezervátumért kell harcolnunk – annak visszafoglalása önmagunk visszafoglalását jelenti. A kötet elbeszélői és szereplői erre tesznek időről időre sikeresebb, kevésbé sikerült vagy kudarcra ítélt kísérleteket.