Posted by Kövér Péter
>„Ilyenek a nők. Ha virágot kapnak turbékolnak. Ha a fejsze fokával kopogtatják a vállukat, akkor sikoltoznak. Nem olyan komplikált a női lélek. (…) Mindig, amikor egy ilyen asszony jön, akkor a kollégáknak elmondom, el kell vinni a fodrászhoz, aludja ki magát, szép ruhákat kell venni a turkálóban, és nagyon hamar megnyugszik, biztonságban érzi magát a nő. Kicsit sírdogál, de tényleg talpra áll.”
A fenti magvas gondolatokat Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója fogalmazta meg a minap Székelyudvarhelyen, az RMDSZ Nőszervezetének anyák napi ünnepségén. Mivel leánygyermekem van – aki szükségszerűen nővé cseperedik hamarosan – némiképp érintettnek érzem magam e derék pap és a fejszéje ügyében.
Nos Csaba, hogy rövid legyek: NEM.
Egy bántalmazott nő nem „nyugszik meg” a virágtól, a fodrásztól, vagy másfél kiló turis ruhától, és legfőképp nem fogja biztonságban érezni magát. Soha.
Bármennyire is szeretnéd, hogy így legyen, nem így van. Ennek oka roppant egyszerű: A NŐ EMBER. Nem háziállat, hanem EMBER. Az a fajta „problémakezelés” ugyanis, melyet a bántalmazott nők ügyében javasolni méltóztattál, leginkább a haszonállatokkal kapcsolatban bírhat némi relevanciával. Érdemes lenne a jövőben inkább azokra koncentrálnod.
„Nem olyan bonyolult a női lélek” – szól a bölcsességed. Nos, nézőpont kérdése. Az általad elképzelt világban, kedves Csaba, nyilván kevés dolog akad, ami bonyolult. Műveltséged egyértelműen erre predesztinál, hiszen szorgos munkával töltött életed során kevés időd maradhatott olyan intellektuális nüánszok boncolgatására, mint például a pszichológia. Ennek tudatában megsüvegelendő az a bátorság, ahogyan nőügyekben megnyilatkozol. Voltaire hőse, Candide jut eszembe sommás bölcseleted kapcsán:
„…minden egyetlen láncot alkot, s minden a legeslegjobb rendben. Mert igenis szükség volt arra, hogy engem kirúgjanak a kastélyból, hogy otthagyjam Kunigundát, hogy megvesszőzzenek a regementben, és hogy most alamizsnát kérjek, míg megkereshetem a kenyeremet; mindez csak így történhetett és nem másképp.”
Tényleg, nincs is ebben semmi bonyolult: a nő arra való, hogy szüljön, főzzön, takarítson. Ne picsogjon már, ha néha-néha koccan az a fejszefok, majd kap valami csocsi kis ruhát a turiból, és kész. Nem is lenne ezzel az egyszerűséggel semmi baj Csaba, ha otthon, a négy fal között gyakorolnád. Akkor egyszerűen csak szomorúnak vélném, és sajnálnám azokat a nőket, akiket a közeledbe sodor a sors.
De sajnos nem ez a helyzet.
Az általad alapított, és „szakmailag felügyelt” gyermekotthonokban ugyanis leánygyermekek százai élnek, akiknek nincs választási lehetőségük: a Te világlátásod szerint moderált környezetben kell létezniük. Három nappal ezelőtt a Maros megyei ítélőtábla jogerős ítéletében 28 év börtönt szabott ki a dévai Szent Ferenc Alapítvány volt alkalmazottjára, aki tíz éven keresztül rendszeresen és akadálytalanul bántalmazta szexuálisan és fizikailag a rábízott gyermekeket az alapítvány két, Hargita megyei otthonában. A történtekről a gyermekotthon dolgozói, a lányt meghallgató pszichológusok is tudtak. Na meg persze Te is, Csaba. Mindezekről így nyilatkoztál:
„(…) ez egy nagyon érdekes kérdés, nagyon ingoványos kérdés. Én meg vagyok győződve, hogy nem életszerű az egész. Egyik szobában lakik egy édesanya a három gyerekével, a férjével, a másik szobában lakik a nevelt lány, és őt meg lehessen többször erőszakolni. Ezt én akkor se hittem el, és most se hiszem el.”
Lehengerlő logika. Te, aki hittel vallod, hogy egy bot képes kígyóvá változni, egy csipkebokor tud beszélni, vagy hogy egy ember három napot tölthet el sértetlenül egy cet gyomrában, „nem hiszed el”, és nem tartod „életszerűnek”, hogy egy pedofil „nevelő” egész egyszerűen átsétál a nevelt lánya szobájába, hogy megerőszakolja. Nem tartod „életszerűnek”, hogy erről az „édesanya”, és a többi nevelt gyerek tíz éven át hallgat.
Eszedbe sem jut, hogy az „édesanya” talán már ismeri a „fejsze fokát”, és tudja, hogyan „nyugodjon meg” ilyen helyzetben? Talán majd „kicsit sírdogál”, aztán „talpra áll”, ugye?
Szerinted ez „nagyon ingoványos kérdés”.
Nos, Csaba, hogy ismét csak rövid legyek: NEM AZ.
Szerencsére Románia nem Magyarország. Egyelőre úgy tűnik, arrafelé nem hagyják, hogy az egyház házon belül megoldja az ilyesfajta „érdekes kérdéseket”, ahogyan ez nálunk szokás. Remélhetőleg az eddig látott következetességgel tárják majd fel a többi ügyet is, melyek a szovátai eset óta egyre-másra kerülnek napvilágra az „ingoványból”.
De ez csak az egyik rossz hír neked és a hozzád hasonlóan gondolkozóknak, Csaba.
A másik lényegesebb.
Ugyanis egyre kevesebben dőlnek be a fejszefokos példabeszédeknek.
Egyre kevesebben nevelnek nektek áldozatokat. Egyre kevesebb az olyan lány, aki a „fejszefok-virág-turisruha” szentháromságában nő fel. Ezek a lányok már nem fognak magzatpózba gömbölyödni, ha egy fejszefokos alakkal találkoznak. Meghaladnak titeket morálisan, intellektuálisan és – kapaszkodj meg – fizikálisan is. Nagy ívben tesznek a „női princípiumra”, nyilatkozhatsz Te akármennyit vállak kopogtatásáról, vagy dalolhat bármit egy pályát tévesztett közgazdász. Ha a lányomra tekintek, egy művelt, erős embert látok, aki maga választja meg az útját, maga dönt a saját sorsa felől, ahogyan azt az ősei tették, mielőtt ti elhoztátok számukra az „örömhírt”.
A világ megállíthatatlanul fejlődik, a benne élőkkel együtt. Szellemi elődeid ötszáz évvel ezelőtt még nem hitték el, hogy a föld gömbölyű, és csinos kis máglyákat raktak azoknak, akik mégis bátorkodtak ezt állítani. Hittestvéreid tagadták, hogy a nőknek joguk van az oktatáshoz, és boszorkánynak titulálva vízbe fojtották azokat, akik közülük olvasni merészeltek. Ma már földgömb áll bíboros érsek irodájában, és az apácák is könyvből énekelnek.
Te nem tartod „komplikáltnak” a női lelket, és „nem hiszed el” a gondjaidra bízott, majd tíz éven át erőszakolt kislány történetét.
Nem baj, Csaba. Az utódaid majd elhiszik.
Ugyanis nem lesz más választásuk.
Címkép: Új Szó