Civilek és pólusok

Posted by

Tömpe István

>Amikor 2021-ben előválasztásokat, majd később választásokat szerveztek, a pártok nemigen értek rá civilekkel vesződni, hiszen gondolkodásuk középpontjában nem az elfogadható országmodell áll, nem is a szakmai konfliktusokkal járó adórendszeri, szociális vagy önkormányzati-rendszer reformok, vagyis egy érvényes struktúra állt, hanem a többiekkel szemben megnyerhető pozíciók száma, itt -dacára MZP közös jelölti kiválasztásának- a DK nyert. Többen programokat írattak civilekkel, de a szorgos vasalások és simítások után nem sok olyan mondat akadt bennük, amely a választókat a legcsekélyebb mértékben felzaklatta volna. Van, aki forrón szereti, van aki jéghidegen, a langyosakat azonban a Úr kiköpi. Egyébként voltak ütős mondatok is, főleg a tervezetekben, csak hát programot igazán senki sem írni, hanem politikai érdeke szerint átírni szeret. Ez is rendben volna, ha az érintettek tudnák, mi a választópolgárok szempontjából is értelmezhető politikai érdekük, csak hát – a választások igazolják- ez nem tudták.

Jórészt ilyen benyomások miatt alakult ki a mostanság egyre erősebb verbális mozgalom, amely szerint a tudás a civileknél van, a pártok intellektuális előadása csapnivaló, elég a televíziót nézni. A civil szó vonzó lett, a pártok maguk is igyekeznek megszervezni a maguk civiljeit, akik aztán a választási kimenettől függően majd betagozódnak (vagy sem). Sokszor hallani azt is, hogy a civil szakértők dolga, hogy ha és amikor a világ összedől, ugorjon elő pár ezer tiszta, felkészült, képességekkel és jellemmel megáldott civil, akik majd az ország alélt korpuszát a nép üdvére alátámasztják. Hallani kívánatos ellenzéki fókuszokról is. Például az ellenzéken belül megkerülhetetlen DK, a képviselete nélküli józan ész, a polgári közép, a konzervatív virágcsokor. Kicsik jobbról és balról a süllyesztőbe kerülnek. Van aki a szocdem- polgári-liberális felosztást favorizálja, amivel ugyancsak az a baj, hogy a potens jelöltek másként gondolják, a nem potens jelöltek meg mindegy is, hogyan gondolják.

Ennél a pontnál kilépek a szokásos latolgatási keretből, meglátjuk, ki kivel, milyen fekvőhelyen és pozícióban. Másokkal együtt ismétlem: a választónak már nem mondás, hogy pár párt összefog, hanem megnyerő történet és a kormányzóképesség elismertetése szükséges. Amire ma sok esély nem látok. Arra viszont esélyt és szükséget is látok, hogy irányadó értelmiségi csoportok megfogalmazzák, mi a mai magyar társadalom számára az ország európai fennmaradásához szükséges minimum. Mindenekelőtt egy alapválasztás: mi az euroatlanti világban akarunk élni. A további minimum-gondolatok tehát azok számára íródnak, akik ezzel egyetértenek.

Először: tartalmi jogállamiság (amely sokféle lehet). Hozzátartozik a nem-élősködő, szakszerű, feladatához arányos méretű államtól kezdve a bírói szervezeten át sok minden. Másodszor: a társadalom (közös) erőforrásainak átlátható és ésszerű,felhasználásában ellenőrizhető kezelése (újraelosztás, korrupció), az ehhez szükséges intézmények (és gazdaságpolitika).
Harmadszor: az önkormányzatiság érdemi érvényesítése, a területi szervezeteken túl a tudományos és más, autonómiát megkövetelő intézményeken.
Negyedszer, civilizációnknak megfelelő célt maga elé tűző, szervezetű állami egészségügy, ideértve a komplex megelőzést és szociális gondoskodást.
Ötödször, korántsem utolsósorban, a tudást és a társadalmi teljesítményt és állapotokat és esélyeket javító állami oktatást kell megemlítenem. Bármilyen harsány egy politikus, akkor is: előbb a közös minimum produkálása jön, utána lehet a sebeket jobbról meg balról vakarni.