Posted by Ihász Sándor azt is elmondta, hogy a köztársasági elnök nem köteles indokolni a kegyelmet és azt bármilyen módon adhat. Ez egyéni, diszkrecionális döntés, amely most emberi, erkölcsi és szakmai elvekkel megy szembe és üzenete van az állampolgárok számára. „A köztársasági elnöknek mintát kellene rajzolni a jó és rossz magatartásokról és iránytű kellene, hogy legyen a jogállamban. Ezért is független, a törvényhozástól és a végrehajtástól.”
Ezt az iránytű szerepet azzal tölti be, ha az üzeneteit olyan döntésekkel fogalmazza meg, hogy például kinek ad kitüntetést, vagy akár azzal, hogy visszaküld megfontolásra a parlamentbe egy jogszabályt. „Ez a döntés nem jól tölti be ezt az iránytű szerepet, az alaptörvénnyel nemhogy szembemegy, hanem elfogadhatatlan is.” A volt fellebbviteli főügyész emlékeztetett, a vád még az ügyészségnél is egyértelmű volt.
Abban a statisztikában, amelyben a bírósági rendszer tehetetlen, formális és statikus. „Sokszor kritikátlanul átveszi az ügyészség szakmai álláspontját, amely eleve elő van készítve, az egész egyirányú és egyoldalú, nem koncepciós. Egy olyan rendszer van, amelyben a bíróság készen kapja az ügyet és bíró legyen a talpán, aki ettől teljesen függetlenül tud elvonatkoztatni.”
Nem az a lényeg, hogy mennyi ítélet született, hanem, hogy milyen ügyekben nem indított nyomozást az ügyészség vagy utasított el a feljelentést, illetve szüntetett meg eljárást – tette hozzá. Ihász Sándor szerint az évekig tartó eljárásokban van egy csomó olyan ember, aki olyat is beismer, amit soha el sem követett, csak azért, hogy ezektől a sokszor tíz évig tartó procedúráktól szabadulhasson.
„Vesszőparipám, hogy vissza kellene lépni a rendes kontradiktórius eljárásokhoz (ennek elve azt jelenti, hogy a szóbeli tárgyaláson a pártatlan bíró, bírósági tanács irányítása mellett a vád és a védelem (jogi) képviselői egyenlő jogok, jogi eszközök és kötelezettségek birtokában működnek közre, „küzdenek” a bizonyításban érdekeik érvényesítéséért – a szerk.), a szóbeli, közvetlen, normális, személyes bizonyításhoz. Nem papírokból kell ítéletet hozni emberek sorsáról és nem ilyen presszióval, hogy tíz évig megy egy eljárás Magyarországon. Formalizált, kiüresített, tartalmatlan az a fajta erkölcsiségű, szakmaiságú és minőségű rendszerrel szemben a jelenlegi, mint amiben 25-30 éve elkezdtem dolgozni.”
A Karmelitánál őrizetbe vett, majd pár órával később elengedett Tompos Márton momentumos képviselő ügyéről Ihász Sándor egy kérdést tett fel: ha a rendőrség öt-hat órával később sem tudta megmondani, hogy mivel gyanúsítja, akkor hogy volt a tetten érés?
Egy konkrét bűncselekmény elkövetésekor, amit szabályoz a törvény és ezen tettenérés közben intézkedik a rendőr, akkor lehet a mentelmi joggal rendelkező személyt ennek a mentelmi jognak a sérelme nélkül megbilincselni és előállítani, de azért, mert más dobál, személyre szabott konkrét felelősséget kell vizsgázni, személyre szóló megalapozott gyanú kell – ezt mondja a törvény. „Vérlázító egy hatóságtól azt hallani, hogy a könnygáz nem válogat, ez nem válasz.”
„2006-ban válogatott a könnygáz? Amikor köztörvényes bűnözők buszokat borogattak az utcán, épületeket gyújtottak fel és gépkocsikat rongáltak meg, akkor nem volt, hogy csapaterőben intézkedik a rendőr és ott nem vizsgál egyénileg? Akkor ez nem volt igaz? Nem ugyanaz a rendőrségi törvény van 1994 óta? Mert szerintem igen.”
Ihász Sándor megemlítette azt is, hogy a könnygáz használata nem volt reális a 17 éves fiúval szemben. „Szerintem önmagában a konkrét helyzet sem volt olyan, ami ezt a fajta eljárást igényelte volna.”
Hozzátette, a kényszerítő eszközöknek differenciált a skálája, nem muszáj könnygázt alkalmazni, mert attól vannak sokkal enyhébb eszközök. Szükség sem volt rá, „egy 17 éves fiúval szemben nem indokolt akkor sem, ha azt mondjuk, hogy más dobálózott. A két csapat erőviszonyai sem voltak arányosak.”
Címkép: Ihász Sándor volt főügyész