Posted by Kocsi Ilona
>Mi a rágalmazás? Az újságíró rágalmazott, amikor azt írta, hogy…? Ez a kérdés nem hangzik el bíróságokon, ha érvénybe lép a Fidesz törvénymódosítása. A büntetőtörvénykönyv (btk) megváltoztatásával ugyanis nem lesz büntethető az újságíró rágalmazás vagy becsületsértés miatt, ha közügyek megvitatásakor, sajtótermékben vagy egyéb médiaszolgáltatásban sért meg valakit. Kivétel, ha a rágalmazás emberi méltóságot sért, súlyosan.
A kormányközeli Transzparens Újságírásért Alapítvány kezdeményezte e változtatást. Mint nyílt levelükben írták: „A demokratikus társadalom működésének alapvető garanciája a sajtó szabad működése. A sajtó átlátható működése szükséges, de nem elégséges feltétele a médiaszabadságnak. A valóban szabad újságíráshoz az is hozzátartozik, hogy a közéleti viták kereszttüzében az újságíróknak ne kelljen attól tartaniuk, hogy büntetőbíróságon kötnek ki, vád alá helyezik őket, éveken át tartó jogi eljárásokkal nehezítik munkájukat.”
Ez igaz. Nem igazán volt megnyugtató, hogy az újságírók feje fölött Damoklész kardjaként ott lebegett a börtön lehetősége. Egy bonyolult ügy feltárásakor elég egy kis hiba – ami utólag akár rágalmazásnak is nevezhető –, és máris kezdődik a jogi procedúra, aminek a végén akár egy-két éves szabadságvesztés várt a hibázóra. Nem a btk a megfelelő válasz egy újságírói hibára. Ugyanakkor tudjuk, hogy az újságíró – ha valóban újságíró, s nem bértollnok, propagandista – senkiről sem akar igaztalan, hamis tényeket közölni. Alaposan ellenőriz mindent, mielőtt valakiről lerántja a leplet. De minden körültekintés ellenére is előfordulhat hiba. Ám ahogy ez kiderült, az újságíró azonnal helyreigazít, elnézést kér, nyilvánosan megköveti a megbántott felet. Ha a nyilvánvaló hiba ellenére mégsem ezt tenné, akkor fogjunk gyanút: ott valami másról van szó. Nem véletlen hibáról,
hanem tudatos akcióról, azaz nem újságírói munkáról…
És máris gyanakodni kezdünk. Kiért? Miért módosítják ezt a törvényt? Ez a kormány nem arról híres, hogy a támogatná a teljes nyilvánosságot, az újságírók munkáját… Sőt! Akár az Alaptörvényt is megszegi egyessajtóorgánumok kizárásával közérdekű sajtótájékoztatókról, ha büntetni akar valamiért. A közérdekű adatokhoz sokszor csak peres úton lehet hozzáférni, miközben minden költségvetést, a köz dolgait érintő döntésnek a nyilvánosságban lenne a helye. Mint ahogy a minisztereknek, a miniszterelnöknek is rendszeresen válaszolnia kellene az újságírók kérdéseire. Nem, mindez nem változik. És akkor itt van ez a törvénymódosítás. Ami helyes. Örülünk neki, és gyanakszunk. Egyszerre. Nem lehet
elvonatkoztatni a mai magyar társadalmi valóságtól. És rossz példák jutnak az eszünkbe. Például a TV2 esete Juhász Péterrel. Jogerős bírósági ítéletek mondják ki, hogy a TV2 egyes hírműsoraiban hazudott, rágalmazott, amikor Juhász Péter expolitikusról, civil aktivistáról egy sor olyan dolgot állított, amit nem tudott – és nem is akart – bizonyítani. De a helyreigazításhoz sem fűlött, fűlik a foga. Inkább fizet. Van miből! Itt jóhiszeműségről, szakmai hibáról nem lehet beszélni, tudatos lejárató kampányról viszont igen. Ha véletlen tévedésről lenne szó, már megkövették volna a sértettet. Nem most, a 16 per végén, hanem már az első rágalmazásnál. S utána nem is jött volna a többi. Neki is menlevelet ad majd az új btk?! Közérdekű vitának minősítené a tudatos lejárató kampányt?
Mégis, helyes a btk ilyen irányú megváltoztatása. Még akkor is, ha a jelenlegi álhírekkel, lejárató kampányokkal terhelt időszakban, választások közeledtével ezzel elszabadulhat a pokol. Rendszeressé vál(hat)nak a karaktergyilkosságok, az ellenfél tudatos, hazug lejáratása. Természetesen, szigorúan közügyek vitájának keretében. Persze, e módosítás ellenére sem marad eszköz nélkül a rágalmazott, sértett fél: a sajtó-helyreigazítási eljárás, illetve személyiségi jogi per lehetősége megmarad. Magára valamit is adó média ügyel arra, hogy cikkei pontosak legyenek, a hitelesség az életben maradás szükséges, de nem elégséges alapfeltétele. A propaganda kiadványoknál nem számít a jó hírnév. És ez a jövőben sem változik.
(A szerző a Magyar Újságírók Országos Szövetségének az elnöke)