Posted by Fábián András
>Alig egy nappal azután, hogy “pártállástól függetlenül” lényegében az egész magyar média tele volt Zelenszkijjel és a Barátság kőolajvezeték állítólagos felrobbantásának mérlegelésével, az ukrán elnök május 15-én átvette Németországban a Nemzetközi Károly-díjat. A Nobel díj után talán legrangosabb elismerést 1950 óta ítéli oda Aachen város önkormányzata azon européer közéleti szereplőknek (szinte kizárólag csúcspolitikusoknak), akik „hozzájárultak az európai egységhez és kooperációhoz, illetve harcolnak az európai értékekért, a vélemény szabadságáért, a demokráciáért, a kisebbségek védelméért és a kulturális sokszínűségért”. A Károly-díj eleddig olyan neves személyiségek kapták meg, mint például Konrad Adenauer, Winston Churchill, Bill Clinton,Tony Blair, Vaclav Havel és Ferenc pápa. Magyar díjazottjai is vannak a magas kitüntetésnek: Horn Gyula (1990) és Konrád György (2001.). (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Orbán, aki éppen a minap beszélt az említett európai egységről erősen bírálható összefüggésben Adolf Hitler “egyesítési koncepciójával”, valószínűleg már soha nem fog felkerülni erre a listára.)
Az aacheni városháza még tavaly decemberben közölte, hogy az ukrán népet és az államfőt tüntetik ki idén a rangos elismeréssel. Kiemelték, hogy “az ukrán nép a nemzetközi joggal
ellentétes és kimondhatatlanul brutális orosz támadó háború áldozata, de Volodomir Zelenszkij vezetésével nemcsak a haza szuverenitását és a polgárok életét védi, hanem Európát és az európai értékeket is”. Olaf Scholz német kancellár kiemelte, hogy az európai egységért végzett kiemelkedő munkáért járó Nemzetközi Károly-díj történetében első alkalommal tüntetik ki egyszerre egy ország népét és vezetőjét. Mint mondta, az ukránok szabadságszeretete és ellenálló képessége reményt nyújt és ösztönöz más népeket is. Volodimir Zelenszkij a díjat megköszönő beszédében hangsúlyozta, hogy az ukránok békét akarnak, de a békéhez csak Oroszország legyőzése vezethet el. A magam részéről ezúton is gratulálok mind az ukrán elnöknek, mind az ukrán népnek. Az elismerés méltó helyre került. Azzal kezdtem azonban, hogy a kitüntetésre két nappal azután került sor, hogy Zelenszkij állítólag zárt körben a Barátság kőolajvezeték felrobbantásával fenyegetőzött, mint amivel tönkre lehetne tenni a magyar gazdaságot. Poénkodhatnék most azzal, hogy minket éppen az tesz tönkre, hogy a Putyin-bérenc magyar kormány négyszeres áron vásárolja a gázt, és nyilván hasonlóan drágán a kőolajat az oroszoktól, és ezzel is támogatja az agresszort. De nem poénkodok, mert ez nekünk, a tudatlanságban tartott magyar népnek nem olyan vicces.
Az Orbán kormány ugyanis nem is hajlandó megfontolni ezen energiaforrások egy gazdaságosabbal való felváltásának lehetőségét. A magyar döntés pedig nyilván nem kedvez a másik
hadban álló népnek – Ukrajnának. Mivel azonban Európában egyedüliként lényegében csak Magyarország függ meghatározó módon az orosz energiahordozóktól, az EU felmentést adott az embargó ezen intézkedése alól (is). És akkor arról nem beszéltünk, hogy Orbán és külügyminisztere még hol, mikor és milyen elképzelhetetlennek tűnő módokon tesz keresztbe az Ukrán honvédőknek. Az otromba, haszonleső, Putyin-bérenc magyar politikai attitűd ugyanis annyira nyilvánvaló, hogy a magyar kormány meg sem próbálja titkolni. Csak csendben jegyzem meg, hogy ez a gyilkos magyar külpolitika bizony emberéletekben is kifejezhető. Gondoljunk csak kegyelettel a magyar származású Szerhij Patakira, akit Prigozsin gyilkos zsoldosai fejeztek le. Vagyis ha Zelenszkij eljátszadozik a gondolattal, hogy a Barátság kőolajvezeték felrobbantásával tönkretehetné a magyar ipart és Orbánt (!), akkor -lássuk be – nem minden alap nélkül tenné ezt. Engem azonban ennek ellenére foglalkoztatott a kérdés és alaposabban utánanéztem annak, hogy mi is történt itt valójában. Különös módon az RTL Híradóban hallottam először az esetről. A szpíker elmondta, hogy az amerikai Washington Post szerint Zelenszkij robbantással fenyegetőzött, és ezalatt a képernyőn megjelent a következő szöveg (fejből idézem!): elegendő csak felrobbantani a vezetéket és ez megbénítja a magyar ipart. Ez a “csak” azonban egyetlen szóbeli híradásban sem hangzott el, holott ebből – legalábbis számomra – nyilvánvaló, hogy itt szó sincs eldöntött akcióról, mindössze egy lehetőség mérlegelése történt meg. Csak! Abban viszont eléggé biztosak lehetünk – még látatlanban is – hogy az ezer sebből vérző Ukrajna elnökének manapság esze ágában sincs újabb frontot nyitni, ezúttal Magyarország irányában. A Washington Post cikke itt teljes egészében is elolvasható
(https://www.washingtonpost.com/world/2023/05/13/zelensky-ukraine-war-leaked-documents/).
Kiderül belőle, hogy a szűk körű megbeszélés szövege, amelyen az említett mérlegelés (!) elhangzott, azokban a kiszivárgott “titkos dokumentumokban” szerepelt, amelyek némelyikéről azóta már kiderült, hogy (egyiket-másikat az oroszok!) manipulálták vagy éppen meghamisították a tartalmát. Tartalmuk hitelessége tehát legalábbis kétséges. A dokumentumok nyilvánosságra kerülését a 21 éves Jack Teixeirának tulajdonítják, azt azonban senki sem tudja, hogy hogyan juthatott ezek birtokába. Minden esetre az említett és minden kommentár és magyarázat nélkül megjelent híradás kiválóan alkalmas arra, hogy tovább növelje a magyar közvéleményben az Ukrajna elleni ellenszenvet. Nem is leplezetten
igyekszik bizonyítani, hogy Ukrajna Magyarország és a magyarok ellensége. De hiszen ezt mondja mindig maga is, ugye Mr. Orbán? Mi azért minden ilyen esetben azonnal idézzük fel Seneca bölcs mondását: Cui prodest scelus, is fecit! Akinek jól jött ez a bűntett, no, éppen az követte el.