Posted by 
New York Times, ANKARA, Törökország – A törökországi elnökválasztáson vasárnap úgy tűnt, hogy második fordulóra kerül sor, miután a hivatalban lévő elnök, Recep Tayyip Erdogan nem szerezte meg a szavazatok többségét, és ezzel a régóta hivatalban lévő vezetőnek karrierje legnehezebb politikai kihívását kellett elhárítania.
A szavazás eredménye előkészítette a terepet az Erdogan úr és Kemal Kilicdaroglu, az ellenzéki vezető közötti újabb küzdelemhez, amely a május 28-i második forduló győzelméért folyik, és amely átformálhatja Törökország politikai arculatát.
A nem hivatalos szavazatszámlálás közeledtével Erdogan úr a szavazatok 49,4 százalékát kapta, míg Kilicdaroglu úr 44,8 százalékot – közölte az állami Anadolu hírügynökség.
De mindkét fél azt állította, hogy előnyben van.
“Bár a végleges eredmények még nincsenek meg, de messze vezetünk” – mondta Erdogan úr a pártja székháza előtt összegyűlt támogatóinak a fővárosban, Ankarában.
Kilicdaroglu saját pártja székházában tartott beszédében azt mondta, hogy a szavazás a “nemzet akaratát” fejezi ki. Azt mondta: “Addig vagyunk itt, amíg minden egyes szavazatot meg nem számolnak”.
Az egymással versengő állítások hétfőn kora este egy drámai estét követően hangzottak el, amelynek során mindkét tábor félrevezető információk közlésével vádolta a másikat. Erdogan úr a Twitteren figyelmeztette az ellenzéket, hogy “ne bitorolják a nemzeti akaratot”, és felszólította pártja híveit, hogy “ne hagyják el a szavazóhelyiségeket, bármi történjék is, amíg az eredmények véglegesítésre nem kerülnek”.
Ellenzéki politikusok vitatták az Anadolu által közölt előzetes eredményeket, mondván, hogy a közvetlenül a szavazóhelyiségekben gyűjtött saját adataik szerint Kilicdaroglu úr vezet.
A tét egy olyan NATO-tagállam iránya, amelynek sikerült sok nyugati szövetségesét elbizonytalanítania azzal, hogy meleg kapcsolatokat ápol a Kremllel. A világ 20 legnagyobb gazdaságának egyike, Törökország politikai és gazdasági kapcsolatai Ázsiára, Afrikára, Európára és a Közel-Keletre is kiterjednek, és bel- és külpolitikája alapvetően megváltozhat attól függően, hogy ki nyer.
A szavazás sok szempontból népszavazás volt Erdogan úr, Törökország 20 éve meghatározó politikusa teljesítményéről.
Miután 2003-ban miniszterelnökké vált, egy olyan időszakot vezetett, amikor a török városok átalakultak, és törökök millióit emelte ki a szegénységből. Nemzetközi szinten úgy üdvözölték, mint a demokratikus iszlamisták új modelljét, aki üzletbarát és szoros kapcsolatokat akar a Nyugattal.
Az elmúlt évtizedben azonban Erdogan úrnak egyre több kritikusa akadt belföldön és külföldön egyaránt. 2013-ban tömeges tüntetésekkel szembesült kormányzási stílusa ellen, 2016-ban pedig, két évvel elnökké választása után, túlélt egy puccskísérletet. Útközben megragadta a lehetőségeket, hogy riválisait háttérbe szorítsa, és még több hatalmat gyűjtsön a kezébe, ami a politikai ellenzék részéről olyan vádakat váltott ki, hogy az országot autokrácia felé billen.
2018 óta a süllyedő valuta és az infláció, amely a hivatalos adatok szerint tavaly meghaladta a 80 százalékot, a múlt hónapban pedig 44 százalék volt, aláásta a törökök megtakarításainak és fizetésének értékét.
Az, hogy Erdogan úr nem tudott győzelmet aratni a vasárnapi szavazás első fordulójában, megerősítette, hogy a gazdaság irányítása és a hatalom megszilárdítása miatt feldühödött választók körében romlott a tekintélye. A legutóbbi, 2018-as választáson a szavazatok 53 százalékával simán nyert három másik jelölt ellen. Legközelebbi kihívója 31 százalékot kapott.
Vasárnap az egyik szavazó, Fatma Cay azt mondta, hogy korábban támogatta Erdogan urat, de ezúttal nem tette, részben azért, mert dühös volt amiatt, hogy az olyan élelmiszerek, mint a hagyma, mennyire drágák lettek.
“Elfelejtette, honnan jött” – mondta a 70 éves Cay asszony. “Ez a nemzet képes felemelni valakit, de azt is tudjuk, hogyan kell valakit lehozni.”
Mégsem Kilicdaroglu úr mellett tette le a voksát, hanem egy harmadik jelöltre, Sinan Oganra szavazott, aki a szavazatok mintegy 5 százalékát kapta. Ogan úr kiesése előnyhöz juttathatja Erdogan urat a második fordulóban, mivel Ogan úr jobboldali nacionalista hívei nagyobb valószínűséggel őt preferálják.
Erdogan úr továbbra is népszerű a vidéki, munkásosztálybeli és vallásos szavazók körében, akik neki tulajdonítják az ország fejlesztését, nemzetközi tekintélyének növelését és a hívő muzulmánok jogainak kiterjesztését a szigorúan világi Törökországban.
“Egyszerűen szeretjük Erdogant” – mondta Halil Karaaslan, egy nyugdíjas. “Mindent felépített: utakat, hidakat és drónokat. Az emberek jól érzik magukat és békében élnek”.
Karaaslan úr szerint ez fontosabb, mint az emelkedő árak. “Nincs gazdasági válság” – mondta.
“Persze, a dolgok drágák, de a fizetések majdnem ugyanolyan magasak. Kiegyenlítődik.”
A választók csalódottságát kihasználva hat ellenzéki párt koalíciója összefogott, hogy kihívja Erdogan urat, és közös jelöltet, Kilicdaroglu urat támogatta.
Kilicdaroglu úr, aki korábban köztisztviselőként a török társadalombiztosítási adminisztrációt vezette, mielőtt Törökország legnagyobb ellenzéki pártjának élére állt, Erdogan úr ellentéteként kampányolt. Erdogan úr keménykezű retorikájával szemben Kilicdaroglu úr szerény konyhájában forgatott kampányvideókat, amelyekben olyan mindennapi kérdésekről beszélt, mint a hagyma ára.
A vasárnapi szavazás a 600 fős török parlament összetételének meghatározására is szolgált, bár az eredmények csak hétfőn várhatóak. A parlament jelentős hatalmat vesztett, amikor az ország 2017-ben egy Erdogan úr által támogatott népszavazást követően elnöki rendszerre tért át. Az ellenzék megfogadta, hogy visszatér az ország a parlamenti rendszerhez.
A választások jelentőségét sok török számára növeli, hogy 2023-ban lesz 100 éve annak, hogy az ország az Oszmán Birodalom összeomlása után köztársasággá alakult. Az évfordulóra, október 29-re nemzeti ünnepséget terveznek, amelyen az elnök elnököl majd.
A választást olyan kérdések is befolyásolták, amelyek régóta polarizálják a török társadalmat, mint például a vallás megfelelő helye a szigorú szekularizmus mellett elkötelezett államban. Erdogan úr 11 éves miniszterelnöki és kilenc éves elnöki tevékenysége során bővítette a vallási oktatást és enyhítette a vallási öltözködést korlátozó szabályokat.
A 29 éves Derya Akca arra hivatkozott, hogy elsősorban azért támogatta Erdogan úr Igazság és Fejlődés Pártját, mert el akarta fedni a haját. “Megvédik a fejkendő viselésének szabadságát, ami számomra a legfontosabb tényező” – mondta Akca asszony, aki egy isztambuli ruházati boltban dolgozik.
Emlékezett arra, hogy annyira zavarba jött, miután egy főiskolai professzor megalázta őt az osztály előtt, hogy otthagyta az iskolát, és ezt a döntését ma már megbánta. “Kívülállónak éreztem magam” – mondta. “Most már azt kívánom, bárcsak maradtam volna és harcoltam volna.”
Máshol a városban Deniz Deniz, egy, a város L.G.B.T.Q. közösségének körében népszerű bár társtulajdonosa azonban arról panaszkodott, hogy Erdogan úr elmúlt évtizedében csökkent az ilyen létesítmények száma.
“Annyira szeretném, ha megváltozna” – mondta Deniz úr. “Olyan országot akarok, ahol az LMBT+ embereket és a nőket nem utasítják el. Egy egyenlőségen alapuló és demokratikus országot akarok.”
Törökország déli régiójában, amelyet februárban több mint 50 000 ember halálát okozó erős földrengések pusztítottak, sok választópolgár az urnáknál adta ki a kormány válasza miatti dühét.
“Volt egy földrengés, és a kormány még csak be sem avatkozott” – mondta Rasim Dayanir, a földrengés túlélője, aki Kilicdaroglura szavazott. “De mi már a földrengés előtt eldöntöttük, hogy mit választunk.”
A 25 éves Dayanir úr elmenekült Antakya városából, amelyet a földrengés nagyrészt elpusztított, de nyolc családtagjával visszatért, hogy vasárnap szavazzon.
Több száz szavazó között állt, akik egy általános iskolában álltak sorba, hogy szavazhassanak. Mások a megsemmisült szavazóhelyiségek helyett felállított hajókonténerekben adták le szavazatukat. Dayanir úr elmondta, hogy nagybátyja, nagynénje és más családtagjai meghaltak a földrengésben.
“Reménykedünk” – mondta. “Hiszünk a változásban.”
Ben Hubbard Ankarából, Gulsin Harman pedig Isztambulból jelentett. Elif Ince Isztambulból, Safak Timur Ankarából és Nimet Kirac Antakyából jelentkezett.
DeepL Translate