Parászka Boróka
>Az elmúlt évtizedekben szó szerint zászlóra tűzte Wass Albert életművét a szélsőjobb. Nyirőjét. Jött a NER és kitalálta, hogy saját kulturális elitet hoz létre. Kárpát-medencei tehetséggondozót. Kárpát-medencei irodalmi lapot. Minden próbálkozás megbukott, irodalmi életművek jöttek-mentek. Szobrok, plakettek bukkantak fel, rozsdásodtak meg.
>Az elmúlt évtizedekben szó szerint zászlóra tűzte Wass Albert életművét a szélsőjobb. Nyirőjét. Jött a NER és kitalálta, hogy saját kulturális elitet hoz létre. Kárpát-medencei tehetséggondozót. Kárpát-medencei irodalmi lapot. Minden próbálkozás megbukott, irodalmi életművek jöttek-mentek. Szobrok, plakettek bukkantak fel, rozsdásodtak meg.
Egy valami maradt. A szélsőjobb hasznára fordított irodalom. Népszerű idézetek, mottók, hívószavak, hangulatkeltő elemek. Ezek részévé váltak a szélsőjobb rétegkultúrájának.
Majdnem mindegy is, milyen életművet sajátítottak ki és használtak fel. Végül csak megemésztették, és sikerült azzal önigazolni, megerősíteni.
Tulajdonképpen a Kiss Judit Ágnes verssel is ez történt, a szemünk előtt. Mondhatni, hogy véletlen, hogy elnézték, hogy hanyagok voltak, nem követték a törvényt. De alapvetően a széljobb “népi kultúra” tette, amit tenni szokott.
Nem ez a különös.
Hanem az, hogy amíg a szélsőjobb így inkorporálja (a maga önző, szövegellenes, erőszakos, magas giccsigényű módján) az irodalmat, addig a társadalom többi része, hogy ne mondjunk baloldalt, az távolodik és elidegenedik az irodalomtól, és úgy általában a kultúrától is. Legalábbis az a kérdés, hogy miért és hogyan van az irodalom, a lehető legritkábban merül fel. Azt, hogy “mire használjuk” az irodalmat, “mire jó” az irodalom, mi a köze hozzá az adott időben, térben és körülmények között élő embernek – a legritkábban merül fel. Ha felmerül, gyakran illegitimnek minősítik.
És ez, a baloldal de-kulturalizációja ez súlyos és riasztó jel, azt hiszem.
Címkép: Nyírő József szobra Székelyudvarhelyen