>Messziről kezdem.
Ismerek olyan gyereket, akinek az iskolában fénymásolt lapokat osztottak, azon kaptak megoldandó feladatokat a Föld napján. És ismerek olyan gyerekeket, akiket ugyanezen a napon a tanító néni kivitt a közeli parkba madárcsicsergést hallgatni – ehhez csöndben kellett maradni – és távcsővel madarakat figyelni.

Megint máshonnan megközelítve: Vekerdy tanár úr könyvének címe is eszembe jutott, ez így szól: Jól szeretni.

Mindez pedig Bajzáth Mária legújabb meseválogatása kapcsán merült föl bennem. Már az egészen kicsi gyerek is hallja, tudja, tanulja, hogy a természetet szeretni, óvni kell, vigyázni rá. De vajon elegendő-e ez? Tudjuk-e védeni azt, amit nem ismerünk? Tudjuk-e jól, okosan szeretni? Ez a csodás mesekönyv sokat segít ebben. A szerzőről, aki a Népmesekincstár Plusz sorozat immár negyedik darabjaként írta-szerkesztette a kötetet, köztudott, hogy saját kidolgozású mesepedagógia-módszerét sikerrel alkalmazzák országszerte különböző pedagógiai intézményekben. De az már kevésbé ismert, hogy számos végzettsége mellett erdőpedagógus is! Igen, nemcsak a mesék fölkentje, hanem annak is, hogyan lehet a teremtett világgal, a természettel együtt lélegezve élni, hogyan lehet erre már a legkisebbeket is megtanítani.

Új kötetében nem csupán meséket kínál, hanem minden mese előtt röviden be is mutatja az abban szereplő növényeket, állatokat. Ne száraz ismertetésre gondoljunk, hanem érdekességekkel átszőtt, gyönyörű, élethű rajzokkal illusztrált – Ónya-Oláh Dóra munkái –, szórakoztató írásokra. Bevallom, felnőttként is számos új, meglepő dolgot tudtam meg a kötetnek ezekből a részeiből, például a darvakról szólva: „Tolluk is jelentős értéket képviselt a magyarság történetében: kereskedtek vele, sőt néha még az adót is darutollban rótták le.” Vagy: (a fülemüle) „Gégéje négy hangot képes egyidejűleg kiadni, zeneileg tökéletes akkordokat is énekel.” S amin végképp megütköztem: „Sajátos munkamegosztásukban, amíg a tojó fészket rak, a hím szakadatlanul énekel.” Az érdekességeken kívül persze tanít is. A nádas bemutatását figyelmeztetés követi: „…a nádasok mára […] veszélyeztetett élőhelyek lettek, számuk és kiterjedésük folyamatosan csökken. A mi feladatunk vigyázni rá, hogy ne fogyjanak tovább!”

És – bár mesekönyvről van szó – még mindig nem a mesékről szólok, annyira gazdag ez a kötet. Nagy erénye a szerkesztés is. Egyrészt szigorú logikával halad a talajszinttől felfelé, a gombáktól a fák lombkoronájáig; majd annak „lakói”, a madarak következnek. Följebb is tekint: ezek után az égbolt meséit olvashatjuk; ám itt sem áll meg, a záró fejezet címe: Mesék a láthatóról és a láthatatlanról. Másrészt minden meséhez kínál egy kis játékot, gondolkodásra késztető, kreatív, apró feladatot, ilyeneket: „Szerinted min mosolyog a zöld varangy? Meséld el!” A szomorúfűz-mese előtt: „Mutasd meg, te hogyan fejezel ki a szomorúságot az arcoddal, a testeddel!” Másutt: „Szerinted mitől félhet, miért rezeg a rezgő nyárfa levele?” Vagy: „Képzelj el egy növényt, ami minden betegséget meggyógyítana! Milyen lenne?” Mekkora segítség ez a pedagógusoknak! Hiszen gyakorlatilag egy-egy meséhez egy-egy komplett foglalkozásterv is tartozik: ismertetés, beszélgetésindító játék, majd a történet maga. De mintát ad bárkinek, aki gyerekekkel foglalkozik: minden mese egy világot nyit ki, ezer módon lehet hozzá kötődni, személyessé tenni, játszani vele.

Ismét egy újabb szín: erdő-mező növényeihez, állataihoz rengeteg hiedelem, babona fűződik. Ezekből is jócskán kapunk ízelítőt – természetesen a jótékony, megtapasztalt hatásukat is megemlítve. Így megismerjük a gombákkal kapcsolatos hiedelmeket, megismerjük Szent László füvének gyógyerejét, utóbbinak a legendáját is elolvashatjuk. Szólások, közmondások, találós kérdések is kapcsolódnak az egyes témákhoz – minden mindennel összefügg, és szoros egységet alkot, akárcsak a természetben, amit az évszázadok során átszíneztek az emberi hiedelmek és tapasztalatok.

• Lapozz bele!

Eljutottunk a mesékhez. Figyelemre méltó, hogy bár hazánk élővilágát mutatják be, mégis imponálóan gazdag a meseanyag a származási helyeket tekintve. Néhány kiragadott példa: kirgiz, altaji, finn, belarusz, japán, litván, krími, mongol, orosz, erdélyi szász, különböző indián törzsi – és még sokféle történet, legenda alkotja a kötetet. A szerkesztés nemcsak térben lineáris – ahogy említettem, alulról felfelé –, hanem az olvasók/mesehallgatók életkorát követve is. A válogatás első lapjain egyszerű, könnyen követhető történeteket találunk az erdő élőlényeiről, majd fölfelé haladva egyre összetettebb, izgalmasabb a mesék szövete. Az égi jelenségek minden korban és minden vidéken felkeltették az emberek érdeklődését, próbálták megfejteni titkukat. Talán épp ezért különösen szép Az égbolt meséi fejezet. Itt például a Göncölszekér eredetére háromféle történetet is kínál a szerző: egy magyar legendamesét, egy csinuk és egy ukrán mesét; de ugyanígy a Tejút is háromféle magyarázattal is szerepel: egy antik görög történettel, a kihagyhatatlan Csaba királyfi-mondával és egy örmény legendamesével. Persze ezeket is megelőzi a rövid, könnyen befogadható, de pontos tényszerű magyarázat, majd a játékos kérdés, feladat: „Meséld el, te mit vinnél az égi szekéren!” Megismerjük a Vénusz különböző népi elnevezéseit, majd megszólítja Bajzáth a kis olvasót: „Neked melyik név tetszik legjobban? Találj ki róla egy történetet!”

A világmindenség azonban nem csupán matéria. Értelemszerűen úgy lesz kerek az összeállítás, és úgy méltó, ha a láthatatlanról is szólnak történetek, a lelki, szellemi világról, ha úgy tetszik a tündérvilágról. Találkozhatunk a záró fejezetben ismerős – A háromágú tölgyfa tündére, Philémon és Baukisz – és kevésbé ismerős mesékkel, regékkel, Buddha-történettel. Üres lap is van a könyv végén, teret-helyet adva a tulajdonos saját fantáziájának: ide akár saját mesét írhat.

Végül nem tudom megállni, hogy ne idézzek saját kedvencemből, azt bizonyítandó, hogy a humor is helyet kap a kötetben. Elragadó, ahogy a Miért véres az éger fája? című krími legendában a Gonosz packázni próbál a Teremtővel. Az Úristen megengedi neki, hogy „részt vegyen a teremtésben”, azaz formázzon egy kicsiny állatot. Mire ő, elégedetlenül: „Még hogy kicsit! […] Akkorát csinálok, hogy mindenkit felfal. Téged is, Istenke!” S később, amikor sikerült egy farkasforma állatot formáznia, így biztatja azt: „Fogd meg, farkas, a Jóistent!” Annyira különös ez a megközelítés, szóhasználat a magyar meséken felnőtt magunkfajtának, hogy jókat kuncog rajta…

Okos, a világról és a mesékről is sokat tudó szerzőtől – kedves, az olvasókhoz odaforduló könyv ez, minden korosztálynak öröm forgatni.

Bajzáth Mária: Erdők-mezők népmeséi 
Ónya-Oláh Dóra rajzaival
Népmesekincstár Plusz-sorozat
Lampion Könyvek, Budapest, 2023
240 oldal, teljes bolti ár 5299 Ft,
online ár a kiadónál 4239 Ft
ISBN 978 963 614 1370

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Népmesekincstár Plusz-sorozat negyedik darabja hiánypótló a családok és pedagógusok számára. A kötetbe válogatott mesék a természettel egységben és harmóniában élés örömeiről és nehézségeiről üzennek, és a 21. századi ember számára is életbe vágóan fontos kérdéseket vetnek fel és válaszolnak meg. A mesék, legendák és népköltések komplex egységet alkotnak az ismeretterjesztő szövegekkel, miközben a játékötletek segítik az átélést és az élményszerzést. A mesegyűjteményben a gombáktól a fákig, a mezei, erdei és vízi állatoktól a madarakig, sőt, egészen a csillagokig – vagyis a föld szintjétől az ég magasságig szárnyalunk.
„A könyv Magyarország élővilágát mutatja be, de a magyar mellett a nemzetközi mesekincsből is válogat. A világ különböző tájairól származó meséknek közös és legfontosabb mondanivalója, hogy a házunkon és a hazánkon túl is részei vagyunk egy nagyobb egységnek, amit természetnek nevezünk.”

Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozója. A meséket Ónya-Oláh Dóra csodálatos rajzai keltik életre.