Iván Gizella
>Arra az elhatározásra jutottam, hogy átoperáltatom a szemeimet. Igen, ne csodálkozzatok, az ázsiai nők kerek szemeket akarnak, én pedig ferdét szeretnék. Ennek csak egyik oka, hogy kínainak szeretnék látszani. Nézegettem is a minap a szembe szomszéd asszonyt, de nem ő lesz a minta, mert ő már szerintem inkább kerek szemmel nézi a világot. Nem is csoda, oly sok éve él itt. A másik ok viszont az, hogy ezzel nem is titkoltan előnyökhöz szeretnék jutni kormányzati körökben.
Azt látom ugyanis, a külügyérünk nem csak az oroszokat öleli keblére mostanság, hanem a kínai barátainkat is. S ha neki ez az ízlése, s ki vonná kétségbe, hogy jó ízlése van, akkor ennek szeretnék jómagam is megfelelni. Biztos jól állna nekem a csábos ferde szem, s különleges is lenne, hiszen az enyém nem barna, mint a többségnek, hanem zöld. Na de a külcsín csak addig érdekes, amíg el tudom hitetni, hogy távol-keleti vagyok. Mert ha ezzel az új külsőmmel – ja, közben azért picit sárgára is festem az arcomat, hogy minden klappoljon -, bejelentkezem a külgazdaságot is felügyelő miniszter úrhoz, biztos fogadni fog. S ha előterjesztem neki beruházási terveimet, bízom benne, hogy támogatni
fogja. Nos, az elképzelésem a következő.
Szeretném kiszorítani a magyar piacról az ilyen-olyan kiskereskedelmi láncokat, meg a szedett-vedett építőipari vállalkozókat. Elegem van ugyanis abból, hogy a boltokban akkora a multikulti, hogy csak na. Mindenféle drága világmárkák sorakoznak a polcokon, amit ugye a kutya sem vesz meg, kivéve a ner asszonyságokat. Ez egészen felháborító! A Nyugat, meg Brüsszel így szennyezi a kereskedelmünket, rá akar minket szoktatni az eleganciára. Azt akarják, olyanok legyünk, mint ők. No azt nem! S hol vannak a kipcsak, a türk, meg a kínai áruk? Na ugye. Egy-egy eldugott piacon. Jöjjön csak be a kínai áruk tömege, jó nekünk a hamisítvány is, hiszen másra úgysincs pénzünk. S nem utolsó szempont az sem, hogy ezzel biztos Lázár miniszter úr kedvében járhatok.
Az építőiparban meg? Itt is vannak gondok, de erre is van javaslatom. Ma egyenesen felháborító, hogy olyan lakásokat építenek, amit nem beszélnek meg az emberekkel, egyre-másra húzzák fel az új lakótelepeket, persze mindezt piszok drágán adják. Ha a kínai módszert alkalmaznánk, akkor mindenütt száz, százhúsz emeletes házak készülnének, ahol egy épületben tízezer ember is ellakhatna, s ezzel kisebb helyet foglalnánk el az áldott anyaföldből és ha az emberek is közelebb kerülnének egymáshoz, gyorsabban egymáshoz csiszolódnának. Mert most nagy a hirig mindenütt. Ja és ezek a szerencsétlenek, akik lakás-, vagy ház vásárlásba fognak, ráadásul el is adósodnak. S kinek? A hanyatló Nyugat bankjainak. Ezt bizony nem hagyhatjuk, mikor ott vannak a tőkeerős kínai bankok.
Egyelőre ennyi lenne az elképzelésem. Bízom benne, hogy sikerrel járok. Azt azért remélem, a kedves külügyminiszter úr nem jön rá, hogy mindennek a megvalósításához nincs egy fillérem sem. No de sebaj, ha más kínai is kap magyar hozzájárulást, jó hiteleket, akkor az én kiváló ötletem is megér pár milliárdot. Mondjuk százat. Mint a Debrecenbe települő kínaiaké, akik immár a második akkumulátorgyárat tervezik a cívis város nagy örömére, s erre csekélyke százmilliárdot költ a kormányunk, hogy a jó Isten áldja meg őket a nagy szívükért.
Csak egy dolog nem hagy nyugodni, mi lesz, ha beteljesül a bibliai jóslat és elindul a sárga veszedelem. Mert amikor ez bekövetkezik, nekem is döntenem kell, hogy a ferde szemeimmel hová is álljak.