Posted by Szakonyi Péter
>Nem kevés nosztalgiával lapoztam fel rég lejárt, kék színű útlevelemet a minap. Benne elmosódott vízumokat, pecséteket, cirkalmas bélyegzőket találtam, amelyek segítettek felidézni azt, hogy miként utaztunk a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben. (A fiatal olvasók kedvéért a bordó színű fedlapos útlevél az akkori szocialista tábor országaiba volt érvényes, a kék pedig a kapitalista világba. Ez utóbbiba került háromévente egy pecsét, amely harmincnapos utazásra volt érvényes…)
Szóval, forgatom-nézegetem az útlevelet és visszagondolok az “ántivilágra”, vagyis az utazások előtti izgalomra, a reptéri teraszon való integetésre, a vám előtt összeszoruló gyomorra, a feketén vett dollárra és nyugatnémet márkára … és még hosszan sorolhatnám az utazással akkor szorosan összekapcsolódó érzésekre és kalandokra. Előkerült a valutalap is, amelybe egy banki alkalmazott precízen feljegyezte, hogy a 300 dolláros keretből mikor és mennyit vásároltam meg – és persze azt is, hogy képzeletbeli trezoromban mennyi pénz maradt. Aztán volt, olyan kifejezés is, hogy forintkiajánlás. Ez a feketén vett valuta körülírása, és mint ilyen büntetendő cselekmény volt.
Hogy ezek az ósdi élmények miért jutottak eszembe? Egész egyszerűen egy hír miatt, ami így szólt: “2021-ben összesen 318 672 útlevél kibocsátására került sor, ezzel szemben 2022-ben ez a mennyiség felugrott 720 823-ra, azaz több mint 126,2 százalékkal nőtt az igénylések száma az előző évhez képest.” A számok önmagukban is elgondolkodtatóak, de a magyarázat még inkább: azért váltottak tavaly sokkal többen passzportot, mert félnek a közelben dúló háborútól, és a menekülésre gondolnak vagy inkább ezt készítik elő. (Hogy ez a félelem mennyire bennünk él azt egy jó ismerősöm esete is tanúsítja. Ő évtizedek óta állandóan magával hordja útlevelét és jól zárható tárcáját, amelyben néhány ezer euró található… – nem tudni mikor kell menekülőre fogni- mondja.)
A magyar útlevél-boom persze nem tavaly kezdődött – és vélhetően nem is ért véget. Az előrelátók vagy nevezzük őket egyszerűen beszariak ugyanis régóta építgetik külhoni állásaikat. Bécsben vesznek lakás, Svájcban nyitnak számlát, a Costa del Sol-on vásárolnak nyaralót. Sőt az igazán gazdagok már távoli szigeteket derítenek fel, olyanokat, amelyeket nem érinthet az esetleges atomcsapás. Előrelátóak, vagy
pánikolnak, ez egyelőre eldönthető. A többségben viszont azok vannak – vagyunk – akik nem tudnak hova menekülni, se bécsi apartmanjuk, se tengerparti villájuk sincs – bankszámlákról nem is beszélve. Számukra az egyedüli menekülési eszköz – és remény! – az útlevél. Az a könyvecske, amellyel szabadon utazhatnak, amely jogosultságot és lehetőséget adhat arra, hogy elhagyják Magyarországot. +És ez bizony nagy dolog – különösképpen, ha összevetjük a rendszerváltás előtti időkkel. Tegyük tehát az asztalra magunk elő az érvényes útiokmányt, és gondolkozzunk el. Mikor jön vagy jöhet el az a pillanat, amikor menni kell…