A csók, a nagy átverő!

Lebilincselően érdekes (nem csak fontos) könyvet ajánlok az olvasó figyelmébe. Hasznosságát egyértelműen jelzik a szinte mindent elmondó fejezetcímek, melyekből csak néhányat emelek ki (mert az összes olvasható itt): alacsony/magas leszel, a mell, a csípő/fenék és a comb. A szeméremtest, menstruáció. Menzesz bajok: fájdalmak, görcsök. Minden lány lánytestben él? Az agyad még nincs készen. Mik azok az érzelmek? Ez szerelem? Csókolózás. Bizsereg az altested. Szexuális bántalmazás.

Dr. Nina Brochmann és dr. Ellen Støkken Dahl – akiknek néhány éve már megjelent egy felnőttnek és -hez szóló vaskos kötete lényegében ugyanerről a témáról – az üdvözlő bevezetésben azzal nyugtatják a serdülőket, hogy „A pubertást sokan sokféleképpen élik meg, de néhány dolog mindenkiben közös: fejben és testben is érettebbé válsz.” (Persze a lélek, az érzelmi világ fejlődése is előkerül, csak később.)

Biztosra veszem, hogy a felkínált témákkal a két orvosnő oly mértékben fölkeltette a szülők/nagyszülők figyelmét, hogy egyből elhatározzák, beszerzik a családban élő tizenéves részére a könyvet. Garantálom, hogy az a felnőtt, aki belelapoz, maga se fogja tudni letenni a könyvet. És eleinte még nem is sejti, de sok érdekes részletről esetleg most hall először. (Felnőttek! Most bárki pótolhatja a tudást, ha valamikori felvilágosítása hézagos, pontatlan, vagy őszintétlen lett volna. Amire, sajnos, sokaknál túl nagy lehet az esély…)

Ízlelgetem a bevezető üzenetét. Stílusosan tegeződve indítanak a szerzők: „Gyerekből felnőtt leszel és megtalálod a helyed a világban. A pubertás néha megerőltető, mert a tested és az érzelmeid is megváltoznak, és nem mindig könnyű megtalálni a választ a kérdéseidre. Lehet, hogy az iskolában nem mondanak el mindent, amire szükséged van, avagy, amit szeretnél tudni.”

A doktornők csak az iskolát említik, hogy talán ott nem történt meg a teljes körű felvilágosítás. És a család? Különösen időszerű ez a kérdés ma és Magyarországon, ahol kormányzati szinten igyekeznek áttolni kizárólag családi hatáskörbe a nevelést, a felvilágosítást… Brochmann és Støkken Dahl magukat „a test szakértőinek” nevezik. Udvarias tapintatból nem feszegetik, hogy a kislányok otthon esetleg nem hallottak a serdülőkorban kardinális, de mindig hasznos egészségügyi kérdésekről. Úgy tűnik, ténynek tekintik, hogy a szülő néha kevés – ezt magam is készséggel elfogadom. Nem tudom, Norvégiában milyen a szülők felkészültsége, azt sem, vajon ők minek tekintik e fontos tájékoztatás elmulasztását.

De induljunk ki a tényekből: a tanárok, pedagógusok, védőnők – vagyis az iskolai személyzet –, az alapszintű ellátó (körzeti) orvosok egyrészt szakmailag felkészültebbek, másrészt pedig sok gyerek, főleg a serdülőkorba érve, az idegentől, a külső forrásból (egy jó ismerőstől, a kortárstól, sokszor eléggé hibásan) érkező információt hitelesebbnek tartja, mint az unalomig ismert szülői szövegeket.

Tehát, innen is üzenjük a magyar hivatalosságoknak, hogy a felvilágosítás, a nevelés, a test működésének megismertetése, a nemi identitásra való felkészítés igenis az iskola, az orvosok, a társadalom külső szereplőinek is a feladata! Az arányokon lehet vitatkozni, de azon nem, hogy a serdülők egy része súlyos tudatlanságban van a teste működését, a benne zajló változásokat illetően. Az ebből fakadó következmények elhárítása pedig közös, sürgetően intézendő, társadalmi feladat. És ennek elmaradása minden szereplőre visszaüthet. Nagyszerűen utal az előbbiekre a két orvosnő mottónak is tekinthető megállapítása: „A testünkre vonatkozó tudás nyugalmat és biztonságérzetet ad.”

• Olvass bele!

Szerkezetében is nagyon logikus a könyv. Illusztrációként a Csók című fejezetből idézek egy részletet, hogy jelezzem, úgy tárgyalja a – minden serdülőt nagyon izgató – intim kérdéseket, hogy közben a tudományt is eléjük csempészi. „A szájra adott csók sokkal több, mint két ajak találkozása: a csók elárulja, mit érzel, ezáltal sebezhetővé válsz. Közben az agy ’szerelemhormont’ – oxitocint – termel, ami felerősíti, megváltoztatja az érzéseinket. Szoptatáskor rengeteg oxitocin képződik, így az anya megtelik szeretettel, gondoskodással a baba iránt. Csókolózás közben ez hoz létre kötődést, akár még szerelmet is ébreszthet.” Vagyis, hogy kiegészítsem: a csókolózás az oxitocin miatt még be is csaphat, félrevezethet. Azt hiheti a csókban részt vevő, hogy szereti is azt, akivel ajkai érintkeznek. A csók tehát nagy átverő is lehet. A szerzők viszont humoruknál vannak, amikor a tiniket ilyen stílusban figyelmeztetik: „Óvatosan a nyelvvel…, ne feledd, csókolózó ember vagy, nem mosógép!”

A könyv szövegében minden önmagáért beszél, elemzésemben talán mégis magyarázatot igényel a ’menstruációs szegénység’ fogalma. (Lásd a tartalomjegyzékben.) Egyeseknek talán első hallásra érthető, de jobb, ha pontosan kifejtjük. Arról, hogy sokan nem tudják megfizetni a betétet, tampont, ráadásul a tisztálkodáshoz szükséges víz sem áll rendelkezésre. (Ugyanezt a témát érintették A víz értéke című könyv szerzői is.) Sok lány ezért marad ki az iskolából, a felnőtt nő pedig a sok hiányzás miatt elveszti állását, munkáját. A menstruáció az egyik legfőbb oka annak, hogy a világban a lányok még mindig képzetlenebbek, mint a fiúk… „A problémát pedig sokan azért nem ismerik, mert a női testről még mindig nehéz hangosan és nyíltan beszélni. De merni kell beszélni erről a természetes dologról!”

Jó, hogy kemény borítós a Lánykönyv, mert időtállónak, viharedzettnek kell lennie – akárcsak a lexikonoknak, amiket év(tized)eken keresztül sokan, sokat forgattak egy-egy családban.

Brochmann és Støkken Dahl könyvét, reményeim szerint, fejezetenként többször is el fogják olvasni azok a szerencsés serdülők, akik számára a családból valaki megveszi ezt a nekik szánt felvilágosító alapirodalmat. Nem regényként, hajnalig tartó bekuckózásban kell olvasni (lehet persze úgy is, de aztán majd idővel vissza-vissza kell lapozni), hanem az aktuálisan éppen napi fontosságú témát taglaló anyaggal fejezetenként kell megismerkedni. Ezt a könyvet nem többször, hanem sokszor kell kézbe venni. A pontos tartalom-meghatározással fejezetekre osztott szöveget akár éveken át kell az íróasztalon (ha van), vagy még inkább az ágy mellett (az mindenkinek van!) tartani.

Nem mulaszthatom el szóba hozni, hogy a fordító, Patat Bence egészen kiváló munkát végzett. Annak ugyan nem látom nyomát, hogy szakmai lektor is látta a szöveget – vagy csak nem tüntették fel külön a nevét. Meg kell viszont jegyeznem: telitalálat, hogy a könyv (és magyar fordítása) új fogalmat is próbál bevezetni, amikor hüvelykoszorúnak nevezi a szűzhártyát. Mindehhez a szerzőpáros nagyon fontos magyarázatot fűz. Harcolni kívánnak a veszélyes – egyes nők számára végzetes következményekkel járó – előítéletesség, a tudománytalan vélekedés ellen, hogy a magyarul szűzhártyának nevezett hymen épsége bizonyítéka az adott leány „érintetlenségének”. Sok kultúrában társadalmi elvárás, hogy a menyasszony szűzen kössön házasságot, és ha a nászéjszakán nem látszódik vérzés nyoma a lepedőn, ez az ifjú ara „romlott” voltát bizonyítaná. És ebből sok helyütt, még napjainkban is tragikus következmények származnak. Ezért nem ritkán a nő az esküvő előtt orvostól kér olyan (helyreállító) beavatkozást, hogy minden a férj, a közösség elvárása szerint mutatkozzék… Pedig még a Wikipédián is lehet olvasni, hogy „a törvényszéki orvostan már régen nem fogadja el a szűzhártyával kapcsolatos laikus tételt. Orvosilag megalapozott tény, hogy sok hymen olyan tágulékony és rugalmas, hogy szélei a hímvessző ismételt behatolására sem szakadnak be, hanem sértetlenek maradnak és érintetlennek látszanak.”

Értékelem tehát Nina és Ellen aktivistákra jellemző hevületű próbálkozását, de előjön belőlem a született kétkedő. Nehezen hiszem, hogy ez az új (igen költőien hangzó) fogalom: hüvelykoszorú egykönnyen meg fog honosodni. Élő példa és bizonyíték vagyok magam is, hogy amikor ezt a fenti gondolatsort ki akartam fejteni, hosszan töprengtem, hogyan is nevezték át a szűzhártyát? Végül a válaszért fel kellett lapoznom a könyvet, kikeresni a megfelelő fejezetből. Szóval, aggódom, még generációkon át fogják szűzhártyának hívni a hüvelykoszorú (hártyáját) és sok helyütt fogják még számon kérni lányokon/nőkön a szüzességet, a szűzhártya épségét, hogy ez igazolja számukra az érintetlenséget.

És végül nagyon meg kell dicsérnem az illusztrátor Magnhild Winsnest. (Aki hallja, adja át!) Ő a Pssszt! (Hysj) című, 2017-es képregényével egy sor elismerést és három jelentős díjat is elnyert. A könyvhöz készített rajzai kifejezetten élvezetessé teszik ennek a lexikonként, kis-(vagy nagy)okosként a kezünk ügyében tartandó könyvnek az olvasását. Nem lennék meglepve, ha az épp serdülőkorba lépett egyes számú unokám harmadik testvére, a lassan iskolássá érő kislány képeskönyvként lapozgatná. És őt ismerve, a szórakoztató, sokat sejtető rajzok alapján értőn fogja kérdezgetni a környezetében lévőket mindarról, amit lát vagy látni vél. Mindennek nyomán pedig, remélem, ő hamarabb eljut majd a beavatott, felvilágosult serdülői státuszba, ha itt lesz ennek az ideje. Két idősebb iskolás nővére (a 11-et betöltött és a lassan 10 éves serdülő) mindenesetre hallatlan nagy startelőnyhöz jut majd korosztálya tagjaihoz képest a Lánykönyv ismerete által.

Különlegesen fontos hozzáadott értéke van a kötet végén közzé tett listának, amit a szerkesztő, Molnár Eszter a magyar valóságra szabott. Egy zárófejezet pedig felsorolja azokat a szakembereket (iskolaorvos, védőnő, háziorvos, pszichológus), valamint azokat a szervezeteket, alapítványokat (elérhetőségek megjelölésével), ahol a serdülőket érintő témában (esetleg „ügyekben”: bántalmazás, abúzus) bármiféle segítséget kérhet egy-egy tini (és/vagy családja). A fiatalokkal foglalkozóknak pedig további tájékozódási lehetőséget is adnak a szerzők, a fejezetenként összegyűjtött gazdag forrásanyag közlésével.

* * * *

A felvilágosító, oktató célzattal született Lánykönyvet a norvég kulturális minisztérium a kiváló gyermek- és ifjúsági tényirodalmi művek mintapéldányaként díjazta. Már az első kiadás évében (2019) felkerült a 300 legérdekesebb könyvet tartalmazó White Ravens (Fehér Hollók) listára. A témaválasztás, a művészi kivitelezés és az innovatív irodalmi vagy vizuális minőségi szempontok mellett a társadalmi ügyek iránti érzékenységet is figyelembe veszik a müncheni székhelyű Nemzetközi Ifjúsági Könyvtár szakértői, amikor összeállítják a kiemelkedőnek tartott művek toplistáját. A könyvkiadók, intézetek, szervezetek által felkínált könyvek közül 200 címet választanak ki a világ terméséből, ezek  – az elérhető friss adatok szerint – 37 nyelven, 59 országot képviselnek.

A beszédes nevű  listán szereplő művek alkotják (1993 óta) a White Ravens Katalógus törzsanyagát, amit szakértők a világörökség részének tekintenek. Ez a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyvvásáron, illetve a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron is minden évben bemutatott katalógus főként a különlegességre, a ritkaságra helyezi a hangsúlyt. A katalógusban több magyar szerző szerepel, például Dóka Péter, Vajda Éva, Keresztesi József a Móra, Dániel András pedig a Pagony Kiadó színeiben. (Reméljük, a fenti adatok rögzítése óta a díjazott magyarok köre is bővült – és az évek során további nevek kerülnek a katalógusba!)

Nina Brochmann,
Ellen Støkken Dahl:
Lánykönyv.
Kalauz a serdülőkorhoz
Fordította: Patat Bence
Illusztrációk: Magnhild Winsnes
Scolar Kiadó, Budapest, 2023
264 oldal, teljes bolti ár 7499 Ft,
online ár a kiadónál 6374 Ft
ISBN 978 963 509 6664

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Honnan jönnek az érzelmek? Mit jelent az, hogy határokat szabunk? Mi az a menstruáció? Mikor nő meg a mellem?
Nincs mese: kamaszkorodban a tested megváltozik, a hormonjaid veszik át az irányítást, és az agyadban is átalakulás zajlik. Ezt az időszakot pubertásnak nevezzük, és a Lánykönyvben minden téged foglalkoztató kérdésre megtalálod a választ.