Tóth Zsuzsanna 

Ha nem szeretném annyira Jónás Tamást, a költőt, akkor valószínűleg félbehagyom Jónás Tamás, a regényíró most megjelent kötetét. Igyekszem megmagyarázni, és ne higgyék, hogy feleslegesen kezdem távolabbról. (Viszont mindenképpen mentegetőznöm kell túlságosan személyes benyomásaim miatt.)

A költő Jónás megrázó őszintesége a lírai alkotásokban általános emberi lényeggé, azt is mondhatnám, nagyon könnyen befogadható, lélekmélyig ható mondatokká szublimálódik. Ugyanakkor van humora, nem veszi véresen komolyan önmagát, pontosabban, nem tulajdonít önmagának kiemelt fontosságot.

Kívülálló című regényének viszont mintha csak ő lenne alfája és ómegája. Pedig – úgy vélem – a nagyon is jónástamásos elbeszélő valószínűleg több tipikus jegyet olvaszt egybe, így nem feltétlenül önéletírás, bár kétségtelenül erősen hajaz ilyesmire. Az az ember, akiről benyomásokat szerzünk – minden jogos dühe, kitaszítottság-élménye ellenére – inkább tűnik önsorsrontónak, mint áldozatnak. Bár – talán ez volt a célja. Nehéz persze mindezt megmagyarázni. Számomra, minden toleranciám ellenére, túlment egy határon. Nem csupán azért, mert szokatlanul szókimondó írás, amely túlfűtött szexualitást és függőséget mutat – nyugodtan mondhatjuk, hogy erősen „felnőtt tartalom” –, hanem az elbeszélő mélységes sértettsége okán is. (Ki kell emelnem, hogy Bogdán János Amigo grafikái remekül illeszkednek a regény hangulatához.)

Értem én, hogy dühös, értem, hogy bántották – mélyen, korán; hogy mássága (származása) olyan frusztrációkat épített belé, amitől jogos, hogy „máshogyan” érzi magát. De óhatatlanul is felmerül a meglehetősen ostoba kérdés, megtett-e mindent, vagy inkább tudatosan, csakazértis kereste a kívülállást? Mert igen: érzem, hogy mindez determinált. De ennyire? Még az is lehet, hogy én vagyok az átlagpolgár, akinek pukkasztására durva kísérlet történik. (Szeretném hinni, hogy nem.)

Talán jobb lenne hallgatni arról, mégis megosztom, amit a regény olvasása közben éreztem, mert magam sem tudom, hogy kukkoló vagy hospitáló szerepet kaptam egy pszichiátriai beszélgetésfolyamban. Az elbeszélő érezhetően küzd saját démonaival, de folyton újra is teremti őket – mert megadja magát nekik. A kitárulkozás durvasága, a közönnyé szikkadt fájdalom, a „ha rossz, hadd legyen még rosszabb” zuhanó szédülete, az idősíkok egyenetlen váltakozása, a sehonnan sehová kiúttalansága – engem bizony tökéletesen elidegenített. bukkantam ismerős mozzanatokra, hiába fedeztem fel a korrajzot, a történet nem lett az enyém.

• Olvass bele!

A Kívülálló valószínűleg sokak számára afféle bátor könyv lesz. Jónás Tamás kétségtelenül tud prózát írni, képes arra, hogy időnként kifinomult irodalmi magasságokba emeljen szövegrészeket, míg máskor a trivialitás alsó határát súrolja. Sok vonatkozásban tiszteletre méltó például már-már durva őszintesége, amellyel önmagára reflektál, vagy a megélt társadalmi változásokra, illetve az utánuk beállt rendszerre tekint. Azt is mondhatnám, hogy véleményformálása, keserűsége azonos platformra helyez(hetne) minket. Ám az ő kívülállása egyúttal meg is kérdőjelez mindent, amiben közösséget lehetne érezni vele. Hiába az olykor József Attila-i áthallások, csak egy mondat cseng bennem: „Ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret…”

Dacára annak, hogy egy regényből kiragadott részlettel nem nagyon érdemes operálni, hadd idézzem Jónás alapállását: „Én mégis azt mondom, drága Ördög uram, pusztítsuk el a jövőt, amire emlékszem, de ne úgy, ahogyan te javasoltad, hanem úgy, ahogy én: megírom, belehazudok, közé szövöm mások történeteit, fiktív hangulatokkal megcukrozom, kiégetem, és ismeretleneknek kínálom fogyasztásra. Nemcsak a jövőt, de megírom a múltat is, hogy végül kijelenthessem: egész életemben nem történt velem semmi sem.”

A Kívülálló számomra smirgliszerű olvasmány volt; akik valami kellemeset keresnek, csalódnának. Talán azok fogjanak bele, akik arra a felismerésre vágynak, hogy megtudják: tényleg így van-e. Bennem furcsállkodó szánalmat ébresztett, s ezzel egyidejűleg kissé elborzasztott. A legrosszabbat ellenben, mármint hogy olvasása közben végig kívülállónak éreztem magam, tekinthetem Jónás prózai műve pozitívumának is.

Jónás Tamás: Kívülálló
Illusztrációk: Bogdán János „Amigó”
Ampersand Kiadó, Budapest, 2023
176 oldal, teljes bolti ár 4800 Ft,
online ár a kiadónál 3600 Ft,
ISBN 978 615 640 2110

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Kívülállónak lenni nem választás kérdése. A kívülállás bélyeg. És lehetőség. Mindig másik, mindig új perspektíva. Kényszeres távolságtartás. Az intimitás kétségbeesett keresése. Érzéki, gátlástalan erotikus kaland, miközben fegyelmezett szellemi feladat. Megzabolázhatatlan szabadság, gyilkos függés.
A valóság mélye, széle, párlata.
Jónás Tamás regénye az emberi sodródás elkerülhetetlen, felfüggeszthetetlen örvényébe vezet be, hogy megmutassa a szabályszerűségeket, a képleteket. Hogyan válik a jó szándék gyilkos hazugsággá. Közömbös, elejtett szavakból hogyan jegecesedik ki a lényeg. És hogyan tisztulnak ki, lényegülnek át a legszennyesebb, legfülledtebb és legreménytelenebb történetek is, ha van ezekhez elég bátor szó és elég pontos mondat. A Kívülállóban van.
Ez a regény addig merészkedik, ameddig irodalom merészkedhet, hogy megajándékozza olvasóit azzal, amiben még bíznak, amit még remélnek. És azzal is, amiben már nem bíznak és nem reménykednek.” – Parászka Boróka