Posted by Iván Gizella
>Nem szeretem az álszenteket. Megvetem azokat, akik a kereszténység
leplével takargatják bűneiket. Köpönyegforgatók. Színházat játszanak.
Egy olyan világot vetítenek elénk, ami még tükörképe sem lehet a
valónak. Magabiztosak, fölényesek, cinikusak. Mert megtehetik.
Nem szeretem a papokat, mert kiszolgálják a hatalmat, az egyház
gazdagodása érdekében a politika szolgálóivá váltak. Nem szeretem,
hogy bezárják a templomaikat a szegények és az éhezők előtt, s közben
ájtatos módon hirdetik Isten igéjét. Elítélem őket, mert képesek a
szószékről is az éppen hatalmon lévő politikai garnitúra érdekében
prédikálni. Mert eladták magukat. Egy stadionért, egy étteremért. Nem
tisztelem őket, mert sokan közülük komédiát csinálnak a vallásból. Azt
akarják, hogy bűnösnek érezzük magunkat, s ők, mint Isten közvetítői
majd megbocsátanak. Közben saját bűnözőiket mentegetik, rejtegetik. A
reverendával takarnak el mindent, nem törődve az ártatlan áldozatokkal.
S a közönség ebből szinte semmit nem lát, semmit nem ért. Hogy miért?
Mert van egy túl jól működő állami propaganda gépezet. Aminek
eredménye, hogy tömegek élnek teljes sötétségben, tudatlanságban.
Rendre hamis információkkal bombázzák őket, így nem is fogják fel, de
úgy élnek, mint karámban az állatok. Ha ki akarnak törni, az ostor
lecsap. Ma még ezt nem szó szerint kell érteni, mert egyfajta puha
diktatúra van. Ma még megjelenhetnek kritikák a regnáló uralkodó elitről,
bár egyre kevesebben vállalják a nyílt szembenállást. Hitetetlenül jól
működik az emberek önkontrollja.
Egyébként úgy hiszem, ez az egyiklegnagyobb akadályozó tényezője a változásnak. Kevesen vannak, akik nem tudják, hogy kell jól viselkedni. A legtöbben úgy gondolják, „jólvanazúgy”, mert az agymosás eredményes volt. S nem akarnak tenni. Miért is akarnának, jobb a nyugalom, nem kell gondolkozni, megmondják, mi a dolguk. Igazodni kell, akkor nem lesz baj. Különben is minek ugrálni, a jó kormány mindent megtesz értük. Megvédi az embereket a háborútól, az teljesen mindegy, hogy senki nem akar minket megtámadni. A jó kormány nyugdíjat emel, persze amikor választás közeledik, vagyis ahogy az érdeke kívánja. A jó kormány krumplit oszt, a jó kormány rezsit csökkent, csak éppen hétszeresére emelkedett a gáz ára, s az oligarchának fizetett rendszerhasználati díj sokszor több, mint maga az áramszámla. A jó kormány közben garantálja Európa legnagyobb inflációját népének.
A jó kormány Brüsszelt szidja, az uniót átkozza, s a balga nép elhiszi, még azt is, hogy azért vesszük drágán az oroszoktól a gázt, mert Gyurcsány. Sőt, az inflációt is ő csinálja. Persze vannak, akik gondolkoznak, meg kicsit emlékeznek a közgazdasági összefüggésekre, de ők is kilátástalannak látják a helyzetet, vagyis szentül hiszik, jobb nem szólni. Mert mi lesz a gyerekkel, ha nem kapja meg azt a kis megrendelést sem a nagytekintélyű uraságoktól? Mert mi lesz az asszony munkájával, ha pofázik. Jobb szemnek lenni a láncban. A helyezkedés, ami csekélyke előnyökhöz juttatja őket, a vérükben van. Meg a szolgaság, az alázat.
Megszokta a magyar, hogy nem lehet önálló gondolata. Minek is? Az urak majd eldöntenek mindent. Cselédsors ez, mint a kiváló férfiú, a nagyméltóságú úr idejében. A zsarnokság, a hatalom már jó ideje rátelepedett a lelkekre, ott harsog az éljenekben és csattan a tapsokban. Gonosz lelke gúnyos mosolyával ott mulat a népviseletben, a dalokban, a filmekben, az iskolákban, az óvodákban, a rendőr kezében a gázsprayben, ott van az utakon, a hétköznapi gyűlöletben, ott van a telefon végén hallgatódzókban, a megszűrt, átírt és hazug hírekben. Ott találjuk a konfliktusok gerjesztésében, az emberek riogatásában. S ott van a hatalom fröcsögőiben, a bizonytalanságban, a félelmünkben, a meghunyászkodásban. Nemszeretem világ van.