Posted by Gergely Tamás
A koma mesél: – Ültünk egymással szemben, illetve ő a jobbjával
markolászta a szívem.
Vadmalac kérdi: – A Halál?
– Igen, a kaszát az ágy szélének támasztotta. Majd mélyen a
szemembe nézett: – Éppen ideje – mondta.
Kétségbeestem: – Az a helyzet, hogy még nem loptam eleget. Hogy
hagyjam itt ezt a világot? Kikacagnak.
– Melyik országban is élsz?
Mondom.
Bal kézzel elővette, majd lapozgatta a kartotékát, végül így szólt: – Ja.
Akkor maradj még.
Azzal felkapta a kaszát, és eltűnt.
A meglepetéstől Vadmalac szembogara kikerekedik. – Szóval így –
mondja. Még megtoldja: – És cinkosan nem kacsintott?
– Nem.