Posted by Vásárhelyi Mária
>Kamaszkorom egyik legmegrendítőbb élménye. Én abban nőttem fel, hogy 1956. az egész nemzet számára a legfontosabb, a legerősebb közös élmény, amiről senki nem mer beszélni, de mindenki a szívében őrzi és ápolja. Úgy hittem, hogy a forradalom vezetői egy olyan közös nagy ügyért áldozták életüket, szabadságukat, ami összetartja és büszkévé teszi ezt a nemzetet. És akkor megláttam ezt a képet…még folytak a kivégzések, börtönben ültek a törvényes magyar kormány tagjai, a hivatalos propagandában gyalázták a forradalom résztvevőit (mi már fél éve Romániában voltunk száműzetésben, a világtól hermetikusan elzárva) és akkor azt látom, hogy a Hősök terén több százezer ember boldogan, mosolyogva integet a dísztribünön feszítő zsarnokoknak, a forradalom vérbefojtóinak. Ahogyan ma is az ország fele önfeledten tapsikol a szabadság és a demokrácia hóhérainak, az ország kifosztóinak.
Címkép: 1957. május 1. Hősök tere